Ez a könyv nemzedékek kincse lesz: öt évig fotózta Magyarország legősibb fáit, most végre kézbe vehetjük a csodát
2025. december 31. 12:05
A Matuzsálemek című albummal azonban egy korszak is lezárul: a Mandiner szerzője hat év és háromszáz recenzió után ezzel a különleges kötettel köszön el a rovattól, és megosztja az öt legfontosabb szabályt, amitől egy könyvtár igazán élővé válik.
Ha igaz, amit édesapámtól tanultam, miszerint a barangoláson – fáink és erdeink szeretetén – keresztül vezet az út a legmélyebben megélt hazaszeretethez, akkor az alábbi kötet egyszer minden olyan otthon elengedhetetlen tartozéka lesz, ahol hazaszerető emberek élnek.
Az André Kertész-nagydíjas és sokszoros sajtófotódíjas fényképész, Kállai Márton – vándorútját a járvány éveiben kezdve – Hasselblad masinájával öt esztendőn át zarándokolt Magyarország legmonumentálisabb lombkoronái alatt, hogy az idei karácsonyon végre kézbe vehessük a Matuzsálemek – Barangolás Magyarország nagy fái között című albumot.
Szoborszerű formák, a magyar kultúrtörténet szempontjából is jelentős helyek és példányok követik egymást, címlapon a zsennyei tölggyel – mindezt úgy, hogy az ország minden honos faja, minden vármegyéje és csaknem minden tájegysége felbukkan a könyv lapjain. Kállai – az ötletgazda Kovalik Mátéval, a legendás Kinizsi Százas teljesítménytúra fő rendezőjével közösen – olyan értéket alkotott, amely nemzedékek múlva is a családi könyvtárak és az igényes antikváriumok különlegességének számít majd. A Matuzsálemek tartalma s kivitele önmagáért beszél, nem igényli tőlem a fentieknél bővebb ajánlást. Hadd szánjam tehát a további sorokat két aktualitásra – egyre, ami éppen itt és most, s egy másikra, ami mindig és mindenhol időszerű.
Búcsú – az ünnepi lapszámmal hat év és több mint háromszáz recenzió után elköszön a Könyvek a jövőről rovat. Én volnék az egyetlen szerző, aki a korszellemmel dacoló nyomtatott Mandiner minden eddig megjelent lapszámában ott hagyhatta a nyomát – hazudhatnám tehát, hogy ideje megpihenni. A valóság közelebb áll ennek ellenkezőjéhez. Az eljövendő évet is intenzív munkára, a következő nemzedékeknek szóló, a hosszú távú gondolkodást népszerűsítő jövőfesztiválunk, a Brain Bar építésére kívánom fordítani, időt szakítva új könyvem megírására is, amely a sorban – terveim szerint – az eddigi legnagyobb szellemi vállalkozás lesz.
Utolsó akkordként a már említett időtlen időszerűségről. Mert hogyan másként zárhatnám ezt a szívemnek kedves sorozatot, megannyi izgalmas olvasmány bemutatását, mint a jó könyvtár ismérveinek összefoglalásával? Személyes, mégis általános érvényűnek gondolt felismerésekkel, amelyeket saját könyvtáram gyarapítása során tettem arról, miből és hogyan épül egy igazán széles és mély, sajátos és értékes gyűjtemény. Az elmúlt években – a hetente bemutatott könyvek elfogyasztásával párhuzamosan – sokat tanulmányoztam a könyvtárak történetét, a lángok martalékává vált alexandriaitól a tudós-teológus Isaac Newton személyes könyvtárának katalógusán át Umberto Eco bibliofil lelkeknek szánt intelmeiig. Öt pontból – ha tetszik, alapelvből – álló rendszert építettem fel, amelyet szeretettel ajánlok az olvasó figyelmébe.
Nem a pártok, hanem a nyilvánosság kapuőrei döntik el, mit lát a választó? A Hírkereső-ügy túlmutat önmagán: rávilágít arra, hogyan válhat a média a politikai küzdelmek egyik legfontosabb, mégis legkevésbé látható szereplőjévé.
A Mandiner korántsem (volt) tökéletes, és magam is azt gondolom, hogy számos tekintetben érheti kritika. De az elmúlt majd’ két évtizedes történetét elintézni azzal a kiszólással, hogy vicclap, hát, nem is tudom. Ennél azért többről volt és van itt szó. Győrffy Ákos írása.
Az, hogy a Telex következetesen nem akarta leírni portálunk nevét, azzal függhet össze, hogy – a többi kormánypárti portállal egyetemben – már korábban sem számolt be Magyar Péter azon szándékáról, hogy államosítaná lapunkat és meghatározná, mi jelenhet meg nálunk.
Az író, újságíró szerint Magyar Péter szavaira az egész újságíró szakmának oldaltól függetlenül, közösen kellene azt mondania, hogy elég volt. Eddig azonban úgy tűnik, a kormánypártivá lett hírportáloknál nem osztják ezt a véleményt.