A Tankcsapda új oldalát mutatja be, a legszürreálisabb metálénekesnő pedig Budapestre érkezik – 5 különleges rockkoncert márciusban

Egy kicsit arrébb van még, hogy kinyissanak a szabadtéri szórakozóhelyek vagy beinduljon a fesztiválszezon, a klubélet viszont egész szépen pörög márciusban. Mások mellett az egyik legaktuálisabb előadó is bemutatkozik a fővárosban, de klasszikus metál-koncertek is lesznek.  

Thy Catafalque – Dürer Kert, március 14-15.  

Nyilván nem lehet nem elismerni Azahriah sikereit, kiváltképpen azt, hogy szerte Európában igencsak méretes koncerthelyszíneket tölt meg, de azért legalább ötven százalékban a helyi magyarok látogatják a fellépéseit. Ezzel szemben a jobb híján az avantgarde black metal kategóriájába sorolható Thy Catafalque már csak a műfajából kifolyólag sem képes hasonló méretű közönséget vonzani, viszont rengeteg külföldi rajongót gyűjtött szerte a világon. 

Előtte azonban a hazai közönséget sem hagyja cserben, sőt, egyből duplakoncertet ad a Dürer Kertben. Mindkettőn teljesen egészében lejátssza a 2018-as Geometria című albumát, majd a két este más-más dalokat is elővesz. 

Amaranthe, Epica – Barba Negra Music Club, március 20. 

Ez a fajta nyolcvanas éveket idéző, nagyívű, hajlított, teátrális vokállal megspékelt power metal sosem ragadott magával, amikor azonban 2019-ben a VOLT Fesztiválon felléptek, 

Az sem fogott ki rajtuk, hogy a délutáni órákban a kánikula közepén játszottak, aznap ugyanis még a Papa Roach, a Cypress Hill és a Slipknot is fellépett. Micsoda line up, hiányzik a soproni rendezvény!

És az egyáltalán nem lep meg, hogy noha akkor sem voltak már kezdők, de igencsak nagyra nőttek azóta, arra viszont nem számítottam volna, hogy majd eljutnak odáig, hogy egy turnén egyenrangú félként koncerteznek majd az Epica-val. Utóbbi ugyanis, ha nem is olyan őrületesen népszerű, mint a Nightwish vagy az Evanescence, azért a női énekeses metálbandák abszolút élmezőnyébe tartoznak. Nem csodálkoznék, ha a közönség nagyobbik része miattuk váltana jegyet annak ellenére, hogy Pesten az Amaranthe zárja az estét.

Poppy – Barba Negra Music Club, március 22.

Sokan se lenyelni, se kiköpni nem tudják, ugyanis 

Elmenni viszont nem lehet mellette, az amerikai énekesnő a metalcore-t, a nu metalt, az elektronikus zenét és még kitudja, hány műfajt gyúr össze hagyományos könnyűzenével, az olykor kaotikus hangzása pedig tökéletesen rezonál a Z- vagy az Y-generáció lelkiállapotával. Mindezt pedig különleges, már-már Lady Gagára vagy Marilyn Mansonra hajazó látványvilággal fejeli meg élőben olyan hatásosan, hogy kétszer Grammy-re is jelölték a legjobb metálelőadás kategóriájában

A siker nem maradt el, nem véletlenül tartják sokan a jelenlegi legizgalmasabb énekesnőnek a keményebb zenében, ugyanis nem igazán lehet kiszámítani, mivel rukkol elő legközelebb. Ugyanis a legváltozatosabb előadókkal dolgozott már együtt, van közös dala mások mellett a Babymetallal, a Bad Omens-szel, a Knocked Loose-zal, nemrég pedig Amy Lee-vel Evanescence-ből és Courtney LaPlante-tal Spiritboxból adott ki közös dalt, azaz kis túlzással a modern rock összes spektrumát bejárta. 

Viszont, ha megnézzük az olyan relatív friss, hihetetlen mainstream sikereket előre előadókat, mint Yungblud vagy a Twenty One Pilots, akkor világos látszik, jelenleg a műfajok változatos keverése az, ami igazán elkapja a fiatalokat, nem véletlen, hogy Poppy is kezd felkapaszkodni az említett nevekhez. Itthon egyébként már akkor nagy felhajtás volt körülötte, amikor 2022-ben az Akvárium Klubban lépett volna, de azt a turnét annyiszor kellett átszervezni a járvány miatt, hogy végül elmaradt a budapesti bemutatkozása, most azonban gyaníthatóan teltházat vonz majd. 

Polar – Dürer Kert, március 23.

A brit bandát a Wikipédián és a hivatalos sajtóanyagban is a hardcore punk műfajába sorolják, lehet, hogy fából vannak a füleim, de szerintem közük nincs hozzá, legalábbis a stílust az olyan előadókkal azonosítom, mint az Agnostic Front vagy H20. De a legkevésbé sem degradálom őket ezzel, csak bármelyik dalukba hallgattam bele, szimplán egy metalcore-együttesnek tűntek, 

Azok, akik szeretik a Bring Me The Horizont, az Asking Alexandriát, a Blessthefallt vagy a Beartooth-t, nem hibázhatnak egy Polar-koncerttel, energikusan, sallangmentesen és kellőképpen felpaprikázva viszik ezt a stílust. Aki viszont eddig idegenkedett a metalcore-tól, azoknak nem ők jelentik majd a kapudrogot, nem a műfaji innovációról híresek, de nem is kell mindig megpiszkálni a jól bevált recepteket. 

Tankcsapda – Papp László Sportaréna, március 28. 

Szerintem a Tankcsapda legelhivatottabb rajongói is egyetértenek abban, hogy elsősorban Lukács Laci szövegei miatt kedvelik az együttest, és nem a virtuóz gitárjátékok miatt. Ennek ellenére hatalmas port kavart tavaly, amikor Sidlovics Gábor kilépett a bandából, valószínűleg azért, mert az egyik legszimpatikusabb zenész az országban, ráadásul elég intenzív színpadi jelenléte volt. 

Mindenki találgatni is kezdte, ki veszi majd át a helyét, a Tankcsapda pedig zseniális marketingérzékkel egy éven keresztül kételyek között tartotta a közönséget. A hamarosan megjelenő új albumot is különböző gitárosokkal vették fel, miként tavaly a koncerteken is más és más pengette a húrokat, 

Aki a rockzene kedvelői között enyhén szólva sem ismeretlen név, hiszen játszott a népszerű amerikai metálegyüttesben, a Nevermore-ban, de ő a Leander Rising (mai nevén Leander Kills) egyik alapítótagja is. 

A Tankcsapdát pedig ebben a felállásban az Arénában láthatjuk először, ahol egyébként ezúttal a legnagyobb slágereikre koncentrálnak majd. 

Nyitókép: Poppy. Fotó: Justin Higuchi / Wikimedia Commons / Creative Commons Attribution 2.0 (CC BY 2.0)