Több mint negyvenmillió eladott lemez, hatalmas rajongótábor és rengeteg pénz. Miként a Korn több más tagját, Reginald „Fieldy” Arvizut is bedarálta a siker és az azzal járó hedonista életmód. Minderről a Függőség, hit gyógyulás című életrajzi könyvében őszintén ír.
Mindenkiben él egy jó és egy rossz farkas, és nagyon nem mindegy, melyiket etetjük, fogalmazza meg a könyv egy pontján Fieldy, aki nagyon sokáig nem a megfelelő állatot táplálta. Ez már az első oldalakon kiderül, amikor egy szállodai szobába belépve elöntik a nyomasztó emlékek: egy korábbi turné alkalmával már járt ott, akkor még nem volt tiszta, és bemindenezve alaposan helybenhagyta a feleségét. Ezt követően pedig a Korn basszusgitárosa részletesen beszámol arról, miként is került a mélypontra, majd hogyan sikerült talpra állnia.
Az alkoholra már azelőtt rákapott, hogy egyáltalán megalakult volna a Korn, nem vetette meg a bulizást, amikor még csak a szülővárosában, Bakersfieldben középiskolásként több későbbi zenésztársával különböző bandákban játszott. Aztán Los Angeles felé vette az irányt néhány barátjával, ahol összezsúfolva nyomorogtak ruppótlanul egy lakásban. Fieldy egyebek mellett drogdílerként kereste a kenyérrevalót – ez a karrierje nem tartott sokáig, miután meggyilkolták azt a fazont, akitől a cuccot kapta, egyből felhagyott az árusítással, addigra azonban már egyre meghittebb kapcsolatot ápolt különböző szerekkel.
Aztán amikor összeállt a Korn, és kicsivel jobbak lettek az anyagi körülményei, a bevétel jelentős része a torkában vagy a tüdejében végezte. Mindezzel pedig nemcsak magának ártott, hanem másoknak is. Ahogyan fogalmaz,
ha a verbális bántalmazás sportág lenne, ő lett volna a Mike Tysonja.
Kezdjük azzal, kik azok, akiknek csak mértékkel ajánlható a Korn – Függőség, hit, gyógyulás című könyv. Ironikus módon talán éppen azoknak, akiket mélyebben érdekel az együttes története és azon belül is az, honnan merítették az inspirációkat a dalokhoz.
Megoszt néhány olyan érdekességet a lemezfelvételekről, mint hogy az egyik tételből jól érezhető, józanul játszották fel, vagy behallatszódik az egyik dalnál egy férfi elégedett üvöltése a stúdióban, de alapvetően villámgyorsan ledarálja, miként rögzítették az első albumot. Pedig ezen szerepel a mai napig az egyik legnagyobb slágerüknek számító Blind vagy a Shoots and Ladders, de ha valakit izgat, miként élték meg, hogy ilyen dalokat sikerült összerakniuk ennyire fiatalon, és milyen érzéseket fogalmaztak meg bennük, az rossz helyen keresgél. Mintha Fieldy számára a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy kiadtak egy korongot,
ami egy épp formálódó új stílus egyik kulcslemeze lett.
És ugyanez elmondható a többi kiadványuk keletkezéstörténetéről is, amelyeket vagy szóba sem hoz, vagy fél szavakkal elintézi azokat. Az egyetlen kivételt a Rock'n Roll Gangster jelenti, ami viszont nem Korn-lemez, hanem Fieldy anyagi értelemben nem túl sikeres szólóalbuma; ennél örömmel belemegy hosszabban a dalszerzés részleteibe.
Nagyrészt hallgat arról is, milyen volt rögtön az első lemezükkel olyan együttesekkel turnézni, mint a Biohazard, vagy épp a Megadeth társaságában rögtön a karrierjük kezdetén többezres helyeken fellépni. Lényegében annyit ír csak róla, hogy fontos tanulópénzt jelentett, mert nem olvasták át a szerződést, és közel sem kaszáltak akkorát, mint gondolták. Tehát tényleg nem árul zsákbamacskát a könyv címe, valóban és szinte csakis a függőség, a hit és a gyógyulás témakörét járja körül.
És lényegében két részre osztható: az első fele arról szól, milyen volt, amikor rá volt állva csaknem az összes létező szerre, a második rész pedig arról, miként vette át addikció helyét a vallás.
És amikor még a rocksztáréletmódot nyomta, akkor tényleg nem volt kismiska. Nem véletlen, hogy csak a harmadik feleségével sikerült megállapodni, sokáig eszébe sem jutott, hogy nem kellene megcsalni a partnereit, a koncertek után fürtökben gyülekeztek a gruppie-k nála. Egy nap alatt simán lecsúszott vagy húsz sör, és ehhez egyéb drogok és gyógyszerek is társultak: olvasás közben nemhogy nem csodálkozunk el azon, hogy sok zenész fiatalon meghal, sokkal furább,
hogy milyen sokan túlélik az ilyesféle folyamatos önpusztítást.
Ami a legrosszabbat hozta ki belőle is, bár fizikailag nem igazán bántott senkit, verbálisan időzített bombaként ketyegett, nem volt kellemes a közelében lenni, saját bevallása szerint olykor semmilyen kiváltó ok nem kellett neki ahhoz, hogy valakit elküldjön melegebb éghajlatra vagy totálisan megalázza. Akkoriban egyfajta istenkomplexusa volt, úgy érezte, bármit megtehet következmények nélkül, a szélsőséges hedonizmusával pedig a lelkében tátongó űrt próbálta kitölteni.
Aztán amikor meghalt a nem sokkal korábban megtért apja, és érezte rajta a vallásos emberek végtelen nyugalmát és harmóniáját, hirtelen minden megváltozott.
Elkezdte lapozgatni a Bibliát, egyik napról a másikra szakított az összes függőségével rehabilitációs program vagy egyéb külső segítség nélkül.
És lépésről lépésre rendbe tette az életét, szembenézett azzal, hogy mennyi embert, milyen brutális módon sértett meg, majd sorban bocsánatot is kért tőlük.
Nem akar megtéríteni senkit, írja többször – hiszen maga is dührohamot kapott korábban, ha Jézus nevét emlegették –, de azért mégis megpróbálkozik vele, amikor a Szentírást úgy jellemzi, mint a tökéletes csokitorta receptjét, amely mindenki számára rendelkezésre áll. Felemelő olvasni a megtisztulását és azt, hogy a korábban végtelenül elviselhetetlen figura száznyolcvan fokos fordulatot vett, és egy kiegyensúlyozott, barátságos fickóvá vált.
És közben kiviláglik az is – már csak a kulturális utalások szinte teljes hiányából is –, hogy nem a legműveltebb, legtanultabb ember beszél hozzánk, de Laura Morton társszerzőnek, illetve a magyar változatban Dudich Ákos kiváló fordításának köszönhetően rendkívül olvasmányos a könyv. Fieldy ugyanis a megtérése hatására nem vált karót nyelt figurává, szórakoztatóan és önironikusan beszél a mélypontokról és a felívelésről egyaránt.
Külön érdekes, hogy bár a Korn szövegeiben direkten nem jellemzőek a vallásos témák, de Jonathan Davis frontember és Brian „Head” Welch gitáros hasonló utat járt be: mindketten a hit segítségével szabadultak meg a függőségeiktől.
Vagyis pontosabban, ahogyan az élet igazolja,
a tisztaság fenntartása élethosszig tartó küzdelem:
a könyv angol nyelven 2010-ben jelent meg először, Fieldy viszont 2021 óta nem tagja a Kornak, miként a kilépéséről beszélt, nyugalomra van szüksége, mert feltámadtak ,,bizonyos rossz szokásai”. A ködös megfogalmazása miatt persze mindenki arra gondolt, ezerrel beindult ismét a bulivonat, így egy interjúban pontosított, hogy nem drogokról van szó, de egy-egy Bud Light azért lecsúszik esténként.
Nyitókép: Fieldy (Forrás: US Air Force Public Domain via Wikimedia Commons)
Klasszikus és modern metál lesz bőven, de a punk-rajongók sem panaszkodhatnak. A június 11. és 14. között megrendezendő Nova Rock igencsak odateszi magát.
Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora 2026 elején megjelent könyvecskéjében átfogóan mutatja be a tudománypolitika, a kutatás és a keresztény szemlélet viszonyát és helyes útját.
Az emberek újra vágynak a valódi kapcsolatokra.
A hónapban az év egyik legnagyobb metáleseményére is sor kerül, és egy okkult angol formáció szintén érkezik.
Van, aki számára rögös út vezetett a megtérésig, másoknak mindig is magától értetődő volt.
A húsvéti szent három nap kezdetén, a kampány finisében beszélgetett Orbán Viktor Máthé Zsuzsával, a Szent István Intézet igazgatójával, a Misszió DPK alapítójával a Karmelita kolostorban. A beszélgetés középpontjában a hit, a keresztény politika és Európa jövője állt.
A Radnai Márk által vezetett szervezet működése mindössze öt évre szól, célja pedig, hogy kutatók, szociológusok, elemzők és más szakértők dolgoznának azon, hogy a társadalmi igényeket rendszerszintű javaslatokká alakítsák.
Tételesen, öt pontban cáfolták Magyar Péter szerdán elhangzott állításait.
