Hatalmas bejelentés: visszatér a Sziget a gyökereihez, ismét dominálni fog a rockzene

Nem fogom eldarálni az elmúlt hónapok kálváriáját a Sziget körül, a lényeg, hogy miután az amerikai befektető kifarolt a nem épp optimális bevételi grafikonok láttán, visszatapsolták Gerendai Károlyt. Pont, mint egy nyolcvanas évekbeli amerikai akciófilmben egy veterán tengerészgyalogost az utolsó nagy melóra, akinek ugyan nem fűlik a foga ahhoz, hogy ismét fegyvert ragadjon, de miután a saját gyermekének az élete a tét, mégis megtölti a hatlövetűt. 

És miként a régi-új főszervező nyilatkozta, stratégiát kell váltani, vagyis pontosabban visszanyúlni a kezdetekhez. Az ugyanis mégsem járja, hogy egy-egy aktuálisan abszolút A kategóriás sztár zsebre vágja a büdzsé kilencven százalékát, miközben korábban sem emiatt jöttek elsősorban a külföldiek – hiszen azokat a saját hazájukban harminc perc tömegközlekedéssel is megtekinthetnék –, hanem a helyszín varázsa miatt. 

Ez a hozzáállás elsőre riasztónak hatott, mert ugyan szeretek elveszni a Szigeten, azért elsősorban a koncertek miatt járok, és nem a lampionokat számolgatom, a cirkuszi sátorban sem fordultam még meg. Ráadásul érdekes volt megtekinteni kíváncsiságból olyan élvonalba tartozó előadókat, mint Billie Eilish vagy Justin Bieber, akiknek az önálló fellépésére eszem ágába sem lenne elmenni, de nyilván a kedvenceim nem a popzene legfelső polcain találhatók. Ha egy-egy ilyen sztár helyett több kisebbre költik a pénzt, netán ismét a rock irányába fordulnak, 

Azt felesleges várni a Szigettől, hogy újra felépüljön a metálszínpad, és olyan klasszikusok váltsák egymást, mint a Judas Priest vagy a Helloween. Szeretjük magunkat azzal áltatni, hogy metálos nemzet vagyunk, de a Hegyalja Fesztivál nem azért szűnt meg, mert a szervezők olyan sokat pénzt zsebeltek be, hogy azóta is Bahamákon süttetik a hasukat, a Rockmaraton is átmenetileg szünetel financiális okok miatt és a Fezen esetében sem gondolom, hogy azért támad Azahriah-val a glam rock nyolcvanas évekbeli sztárjai helyett, mert munkaidőben az Introvertált dalt fütyörészik.

Viszont jelenleg az aktuális felkapott rockzenekarok nagyon népszerűek tudnak lenni itthon is, ezt legutóbb a Lorna Shore arénás koncertje kapcsán állapítottam meg, ami a deathcore műfajával ért el mainstream sikereket. És mint az utóbbiról szóló írásomban megemlítettem, egy ideig azt sem sejtettem volna, hogy az eggyel populárisabb metalcore stílusával hasonló tömegeket lehet megmozgatni, de erre épp a mai napon bejelentett Bring Me the Horizon cáfolt rá. A brit banda már sok éve a legnagyobb európai metálfesztiválok főfellépője, idén is húzónevek a francia Hellfesten vagy a belga Graspopon, így miközben lezúzzák a fejünket, garantáltan brutálisan látványos show-t adnak. 

Miként a korábban bejelentett nevek közül a Twenty One Pilots is, amelyet sokan az új generáció Linkin Parkjaként emlegetnek, és noha egészen más a hangzásuk, ahogyan a rockot, a trapet és az elektronikus elemeket vegyítik, az épp olyan ízlésformáló erővel hat a fiatalok millióira, mint a nu metal legsikeresebb bandája. 

Az elmúlt egy évtized viszonylatában két rockzenéhez köthető főfellépő már alapban nem rossz, de az egyéb idősávokban is találni a műfajból neveket. Ott van a Biffy Clyro, amely ékes példája annak, miért jó, hogy minél több külföldit próbál megszólítani a Sziget. Amikor ugyanis Skócia egyik legnépszerűbb stadionrockegyüttese tavaly a Budapest Parkban járt, a küzdőtérnek a tizede telt meg csupán, így nem számítottam rá, hogy ebben az évtizedben még beteszik a lábukat a fővárosba. Viszont mivel szerte a kontinensen arénákat töltenek meg, így a nemzetközi közönség miatt ezúttal valószínűleg most nem csúnya lebőgés lesz a vége. 

Emellett jön a metalcore-t rappel és – viccen kívül – dzsesszelemekkel vegyítő, épp ma este a Dürer Kertben is koncertező ausztrál Kim Dracula, az igazi karcos rock ’n’ roll darálást nyomó angol Bad Nerves és John Coffey. Utóbbi holland banda nemcsak arról vált ismerté, hogy rendkívül dinamikus punk-rockot játszanak, hanem arról is, hogy 

A gitárzenénél maradva lesz német post-hardcore (Annisokay), francia indie rock (Leap), a lágyabb hangzás kedvelői pedig a főfellépők közül a Florence + The Machine melankolikus dalai közben búslakodhatnak.  

És természetesen a felsoroltak csak a program egy apró részét képezik, érkezik egy csomó olyan vastag betűvel szedett előadó is egyéb műfajokból, akiknek egyszerű boomerként betűzöm ki a nevét ,,ezek vajon kicsodák!” felkiáltással, de hiába próbálom tartani a lépést a könnyűzenei trendekkel, azok gyorsabbak nálam. 

Nyitókép: Sziget Fesztivál 2025. Forrás: szigetfestival.com