Egykor kábítószerfüggő bűnöző volt, ma már tisztes családapa a Budapesten fellépő legenda

A popzene galamblelkű kedvelőt valószínűleg könnyen ki lehetne kergetni a világból egy hardcore punkszámmal, és feltehetőleg úgy képzelné el, hogy ezeken a koncerteken egymást gyilkolják az emberek. És való igaz, általában a közönség nem aprózza el a pogót, viszont, ha valaki elesik, egyből felsegítik, ráadásul ebből a szubkultúrából indult a straight edge mozgalom is, amelynek a követői nemet mondanak az alkoholra, a kábítószerre és a cigire. Nyilván a műfaj nem mindegyik rajongója él eszerint, de ha lenne egy tinédzser kölyköm, nyugodtabb szívvel engedném el például az Agnostic Front fellépésére, mint mondjuk az Ötkertbe bulizni.

Hiszen itt bár a színpadon és a nézők között is számtalan marcona figurát látni, valójában farkasbőrbe bújt bárányokról van szó, de azért ez nem volt mindig így. Mindezt nagyon részletgazdagon bemutatja a szóban forgó együttes frontemberének, Roger Miretnek a Lázadásom: Agnostic Front, jellemszilárdság, bátorság, dicsőség című életrajzi könyve. Az énekes 1964-ben, kubai származású bevándorló család sarjaként született, gyerek volt még, amikor New Yorkba költöztek, az apja ütötte-verte, amikor pedig a szülei elváltak, utána egy még agresszívabb nevelőapa terrorizálta a famíliát, így nem meglepő, hogy a fiú nem igazán szeretett otthon lenni. 

amelynek a szög egyszerű, de végtelenül energikus és agresszív stílusával a hasonlóképpen dühös és kitaszított fiatalok tökéletesen tudtak rezonálni. Ekkoriban azonban még a rajongók nem alkottak úgy egy közösséget, mint később, gyakoriak voltak a koncerteken a tömegverekedések, amelyek során baseballütők vagy kések is előkerültek. Részben amiatt, mert antirasszisták és a náci skinheadek egyaránt megjelentek a fellépéseken, de ahhoz, hogy valakit elagyabuláljanak, sokszor elég volt annyi is, ha a hajviseletével kilóg a sorból. 

Roger Miretet azonban kemény fából faragták, nem ijedt meg a saját árnyékától, otthonra talált ebben a szubkultúrában, és ha balhéra került a sor, nem a szájával, hanem az öklével érvelt; vagy azzal a tárggyal, ami épp a keze ügyébe került. És csoda, hogy egyáltalán túlélte a tinédzser- és a huszonéves korát, a straight edge kultúra ugyanis őt nem szippantotta be, ellenben ő mindent felszippantott, vagy más módon vitt be a szervezetébe, amivel kicsit is szét tudja csapni az agyát. És mint említettem, a verekedésekbe is beleállt, emellett hajléktalanként vagy épp fogalt lakásokban élve olykor rablásból tartotta fenn magát, később kábítószert csempészett, le is kapcsolták, volt ideje elgondolkodnia a börtönben az életén. 

Szörnyeteg volt? Nem tisztem mentegetni, miként ő sem keresi a kifogásokat a könyvében, őszintén szembenéz azzal, hogyan is élt egykor. És az is biztos, a legtöbben akkoriban átmentek volna az utca másik oldalára, ha meglátják. Viszont azért megvolt a morális kódexe, annyiszor látta otthon, hogy az apja, majd a nevelőapja helyben hagyja az anyját vagy a testvéreit, hogy nőt vagy gyereket sosem bántott, utóbbiaknak drogot sem adott el, a fivéreiért és a barátaiért pedig bármikor a tűzbe tette a kezét. És 

Alapvetően is jellemző egyfajta konzervatizmus a hardcore punk műfajában; nem sok olyan stílus van, amely sosem üzletiesedett el. Olyannyira nem, hogy amikor az említett könyv 2017-ben megjelent, az Agnostic Front már évtizedek óta világszerte turnézó együttes volt, és a közeg egyik legfontosabb képviselője, Miret azonban még ekkor sem élt meg önmagában a zenélésből, hanem másodállásban villanyszerelőként dolgozott. 

És nyilván nem láthatunk bele a műfaj többi képviselőjének a pénztárcájába, de azért az MTV Cribs című műsorban nem igazán fordult elő, hogy egy hardcore punk vezeti körbe a riportereket a medencés villájában. Vannak persze mainstream sikerek, valami különös oknál fogva most nagyon felkapták például a Knocked Loose-t – amely egyébként a Metallica előzenekaraként érkezik majd Budapestre –, de őket sem lehet azzal vádolni, hogy kommercializálták a műfajt. És ugyanígy, az Agnostic Front a negyvenhat éves felállása alatt egy leheletnyit sem finomított a dalain, abszolút hallás nélkül nehéz is különbséget tenni a debütáló kislemezük, a United Blood, vagy a tavaly megjelent albumuk, az Echoes in Eternity számai között. 

Az viszont biztos, hogy itthon is komoly kultuszuk van, az idei koncertjük immáron a tizenötödik magyar fellépésük lesz, ráadásul igencsak komoly társasággal érkeznek. A jelenlegi turnén a szubkultúra egyre megkerülhetetlen nevévé váló pennsylvaniai Wisdom in Chains, valamint a feltörekvő dél-amerikai Raw Brigade kíséri őket. 

Nyitókép: Roger Miret 2022-ben a német Rockharz fesztiválon. Fotó: Stefan Bollmann / Wikimedia Commons / CC BY-SA 4.0