Ha a pesti értelmiségi kikéri magának, hogy drog nélkül kelljen buliznia, akkor hogy várjuk el a deviáns családba született hátrányos helyzetű fiataltól, hogy ne akarjon kristályt?
Most épp Puzsér Róberték fogalmazták meg, de meglehetősen elterjedt véleményről van szó: hogy
lesz szíves a rendőrség békén hagyni a kedélyesen füvező városi fiatalokat,
és kizárólag a herbálozó vidékiekkel, illetve a heroinistákkal foglalkozni (mintha Pesten senki nem látott volna még kristálytól szétcsúszott szerencsétleneket). „Az a hatalom, ami nem tesz különbséget a kannabisz és a heroin között, az nem félti a gyerekeinket. Az nem megvédeni akarja őket. Hanem politikai szédelgést folytat a tudatlan nyugdíjasok mellett” – szól a vád, megfűszerezve azzal a bevett panellel, hogy
az alkoholt bezzeg nem tiltja senki, sőt, a vidéki kocsmákat még fejlesztik is.
Eltekintve attól, hogy fura egyidejűleg háborogni a különféle drogok egy kalap alá vonása miatt és ujjal mutogatni „az” alkoholra mint a magányosan vedelt kannás bortól a kirándulás utáni forraltborozáson át az ínyenc vacsora mellé fogyasztott másfél deci dűlőszelektált furmintig egyformán káros mételyre; továbbá nem firtatva, hogy
maga Puzsér hányféle alkoholt tart saját itallapján (hatvanat),
nulladik pontként ismételjük át: ha egy társadalomban már eleve tömegesen merülnek fel szerhasználati problémák, az éppenséggel az egyik legfőbb érv a további szerek terjedésének akadályozása mellett. Az OECD legfrissebb egészségügyi jelentése szerint Magyarországon a droghasználat egyelőre jóval átlag alatti, ellenben a megkérdezett 15 évesek bő fele állította, hogy a megelőző hónapban fogyasztott alkoholt, ami átlag feletti arány (sőt, a 11 évesek 10 százalékának is került a szervezetébe alkohol a megelőző hónapban), ráadásul a 15 éves lányok és fiúk bő egyharmada egynél többször volt már részeg életében (ezt csak a dán fiatalok múlják felül, a maguk 45 százalékával). Szintén kiemelkedően gyakori a dohányzás – a tiltás ellenére a 15 évesek körében is (a megkérdezett serdülők 30 százaléka bagózott az előző hónapban),
közben ugyanezen korosztály közel háromnegyede nem fogyaszt naponta zöldséget, viszont átlag feletti arányban iszik cukrozott italokat.
A serdülőkori elhízás a gazdagabb és a szegényebb családból származók esetében egyaránt messze OECD-átlag feletti – egyedül a napi szintű testmozgásban kedvező a magyarországi helyzet, köszönhetően az eltartott kisujjú körökben annyiszor lesajnált mindennapos testnevelésnek.
Függetlenül attól, hogy nem kevés mutatóban egyébként Ausztria is hasonlóan áll:
erre a kiinduló helyzetre melyik épeszű ember engedné rá a marihuánát? Principiis obsta, ahogy Ovidius írta bölcsen – csírájában kell a problémákat elfojtani, később ugyanis már nehéz lesz őket orvosolni (lásd fent).
Márpedig „elfojtani” kevéssé lehet bármit is félrenézéssel, legyintéssel, szelektív fellépéssel.
Pláne, mivel ugyanebből az OECD-jelentésből az is kiderül, hogy a tiltott kábítószerek használata csudálatosképpen az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Spanyolországban, Hollandiában és Csehországban a leggyakoribb – ezek mind-mind olyan országok, ahol a kannabisz tekintetében a jogszabályok (különböző mértékben, de) megengedőek.
A kokainfogyasztásban élen járó öt ország közül négyben szabad füvezni.
Jól hangozhat, hogy a hatalomnak „nincs az első egymillió feladata között, hogy kokainozó popsztárokat vagy füvező fiatalokat vegzáljon” – de vajon egy tanár végzettségű influenszernek az első egymillió felkarolandó ügye közé tartozik-e az, hogy a felnövekvő generáció „vegzálás” nélkül szívhasson?
Nyáron már áttekintettünk itt néhány vonatkozó tanulmányt, úgyhogy most nézzük csak az utóbbi hónapok termését.
„A marihuánahasználat drámaian növeli a szívroham és stroke miatti halálozás kockázatát” – számol be a CNN egy 200 millió(!) ember adatain alapuló kutatásról.
Ha Magyarországon a szív- és érrendszeri betegség eleve vezető halálok, a várható élettartam pedig továbbra is elmarad az uniós átlagtól, akkor helyénvaló-e nagy erőkkel bagatellizálni a füvet?
„A legtöbb pszichiáter nem rajongott a kannabisz legalizálásáért; sokan figyelmeztettek a következményekre” – vezeti be cikkét a vérkonzervatívnak nem nevezhető Süddeutsche Zeitung, megjegyezve, hogy az aggodalom beteljesülni látszik:
a vizsgált kórházakban a pszichózisos esetek száma közel kétszeresére nőtt. Az egyik szakember rámutat, hogy a 25 éves kor alatt füvezni kezdők esetében az efféle mentális állapot kialakulásának kockázata háromszoros, miközben a függőség rizikója is kétszeres.
Egyidejűleg egy amerikai kutatás szerint a kannabiszfogyasztók körében háromszor-négyszer gyakoribbak az urológiai daganatok – azt már korábban megállapították, hogy a nemzőképességre is negatívan hathat a dolog. A nők esetében egy friss tanulmány a meddőség és a magzat genetikai rendellenességeinek nagyobb valószínűségére utal, miközben azt is vizsgálják, miért is korrelál olyan gyanúsan a fűhasználat terjedése a fiatalkori mellrák gyakoribbá válásával – de nem sorolom tovább a tényeket,
biztos csak „politikai szédelgésből” festik ezek a szakemberek sötét színűre azt a vidám kis füvet, nemdebár.
Mindenesetre, ha jól értem, az elvárás az lenne, hogy a budapesti diákok és diplomások hadd lazuljanak már egy kis kannabisszal, „senkinek nem ártanak” vele, ellenben lesz szíves a rendőrség minden hátrányos helyzetű vidékit elvágni a herbáltól, mert az viszont mérgez. Az vitán felül áll, hogy a herbál, a kristály és társaik ellen szigorúan és intenzíven fel kell lépni (a prevenciós munka mellett március óta közel 9000 büntetőeljárás indult és több mint másfél tonna kábítószert vontak ki a feketepiacról, sejthető tehát, hogy bőven történnek itt dolgok ByeAlex „vegzálásán” kívül; legutóbb például Karancslapujtőn volt sikeres rajtaütés az ottani dílereknél), az viszont kérdés, hogy amennyiben a jó családból származó, impozáns házikönyvtár mellett nevelkedő, a különböző megküzdési stratégiákról tájékozódni képes értelmiségitől, illetve értelmiségijelölttől nem várható el, hogy szerhasználat nélkül bulizzon és fű nélkül oldja a stresszt,
akkor hogyan képzeljük el az esetleg többgenerációs alkoholista családba született, lehúzóbb környezetben élő társaik herbálmentesítését?
Mi Puzsér Róbert ajánlata és példája számukra? Ne herbálozzatok, hanem füvezzetek, finanszírozzuk az árkülönbözetet? Vagy tán töltsék szabadidejüket Puzsér Róbert Metafizika című opuszának átelmélkedésével, miközben a művelt influenszer méltánytalan elvárásnak tartja, hogy tanult emberek tetrahidrokannabinol nélkül éljenek meg eufóriát?
A belpesti gőg már-már fullasztó koncentrációban árad abból az elgondolásból,
hogy mi, akik anyagi helyzetünknél fogva könnyedén megvásároljuk magunknak a szintén tiltott (és szintén szervezett bűnözésből eredő) szert, igenis füvezhessünk kedvünkre, miután felhörpintettük kedvenc kultúrkávézónk teraszán a Louis Vuitton Moët Hennessy által palackozott konyakot, az állam pedig szégyellje magát, hogy a faluház felújítása után kocsmafejlesztésre is kínál pályázati forrást, drogpolitikával „szédítve” a „tudatlan nyugdíjasokat”. A puzséri koordinátarendszerben ugyanis a drogozva bulikázó polgár egy respektálandó szubkultúra drogtörvényeken felül álló tagja,
míg azok a szép kort megért konzervatívok, akik a legszerényebb körülmények között is képesek voltak huszonévesen családot alapítani, „tudatlan nyugdíjasok”.
Amely „tudatlan nyugdíjasok” a szervezett bűnözés finanszírozása nélkül, akár egy-egy Mozart-szimfóniától vagy egy kis unokázástól is képesek ellazulni, illetve eufóriát megélni, noha esetleg a világháborús bombázások idején vagy kitelepítések közepette születtek és/vagy ’56-tal és csengőfrásszal nevelkedtek.
Ha majd a pedagógus végzettségű influenszer rájön, hogy talán az ő életvezetési praktikáikat, az ő hosszú, adott esetben kifejezetten derűs, drogmentes életük titkát is lehetne reklámozni a fűpárti hőbörgés helyett, mindjárt kevesebb oka lesz arra a rendőrségnek, hogy saját kezűleg tegyen a fiatalok önpusztító életmódja ellen.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Négy éven át bombáznak minket a fotókkal, hogy a brit teszkóban bezzeg milyen olcsóság van, majd a választások előtt kitör a pánik, hogy jaj, nincs pénz négyévente Bristolból Londonba utazni. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Magyar Nemzet / Hatlaczki Balázs)
Ezt is ajánljuk a témában
Tudta ön, hogy hazánkban harmadannyian érzik magukat szegénynek, mint 2010-ben? Az Eurostat segít minket az év végi visszatekintésben: íme, mi mindenért adhat hálát a magyar! Francesca Rivafinoli írása.
***
Magyar Péter 12 napja tartó kormányzása egy szempontból biztosan sikeres. Kovács András írása.
Közel kétszázezren követeltek előrehozott választásokat Szerbiában, az esti órákban pedig összecsapások alakultak ki a rendőrökkel.
Felháborodást keltett az osztrák fesztivál több előadása, amelyeket jelentős adófizetői támogatással rendeztek meg idén.
Furcsa helyzet állt elő a magyar politikában: ez a helyzet új baloldal után kiált!
Ki a nagyobb „rendszerváltó”: aki mellébeszélve utasít, vagy aki a sajátjából ad a köznek? Francesca Rivafinoli írása.
A sziget lakóinak nem tetszenek az amerikai terjeszkedési törekvések.
A helyi politikusok és civilek egy része tüntetni készül, mert attól tartanak, hogy az amerikai jelenlét fokozása hosszabb távon veszélyeztetheti a sziget önrendelkezését.
Többféleképpen is dönthet egy vezető. Például úgy, hogy hallgat a kritikusokra.
Éves szinten bruttó százmillió forintot emésztett fel az automaták üzemeltetése.
