Tudta ön, hogy hazánkban harmadannyian érzik magukat szegénynek, mint 2010-ben? Az Eurostat segít minket az év végi visszatekintésben: íme, mi mindenért adhat hálát a magyar!
Ezen a borús, szürke, hideg téli reggelen melegítsük be agytekervényeinket egy kis tippjátékkal: Magyarország lakosságának hány százaléka élt tehermentes saját ingatlanban 2010-ben, és hány 2024-ben?
Az Eurostat most közzétett 2025. évi lakásügyi adatbázisából kiderül: míg 2005-ben még 77,6 százalék élvezte a lakbér- és hiteltörlesztés-mentes lakhatás előnyeit, 2010-re ez az arány 65,8 százalékra csökkent (a fiatalabbak az okokat kereshetik a „devizahitelezés” címszónál), majd a trend megfordult és lassan, de kitartóan elindult fölfelé, az utóbbi években egyre határozottabban. 2024-re így elérte a 79 százalékot –
ki gondolta volna, hogy a folyamatosan emlegetett lakhatási válság közepette, a stagnálós évek alatt is ilyen szívósan lépeget a magyar e téren előre.
Összehasonlításképpen Ausztriában 2010-ben és 2024-ben egyaránt szűk egyharmad élt saját tulajdonú, tehermentes ingatlanban; a lengyeleknek akkor is, most is a háromnegyede, az uniós átlag szintén nem változott érdemben (45 százalék körüli) – a Magyarországon tapasztalt kedvező tendencia tehát nem tűnik eleve elrendeltnek és törvényszerűnek. Különösen, mivel tény, hogy a lakásárak 2010 óta EU-szerte itt nőttek a legjobban –
mégis, az Eurostat számai szerint a kevésbé dráguló országokban semmivel nem tudtak többen saját zsebből lakást venni, sőt.
A magyarországihoz hasonló áremelkedést elszenvedő Észtországban pedig, ahol ráadásul a lakbérek duplaannyival emelkedtek, a tehermentes saját ingatlanok aránya 69-ről 53 százalékra csökkent.
Persze, mert máshol biztos nem is akarnak saját lakást! Jó nekik a remek bérlés! Nincs is annál jobb móka, mint nyugdíjasként is az egyre emelkedő lakbért fizetni, a szerződés felmondása esetén pedig néhány hónapon belül új otthont találni! Az államnak is mennyivel jobb üzlet az, már csak demográfiailag is, ha a fiatalok otthonteremtésének egyszeri támogatása helyett az időseknek fizet évtizedeken át havonta lakbértámogatást! – vethetnénk itt közbe (ha nem lennénk egészen eszünknél). Csakhogy az Eurostat precíz táblázatából azt is leolvashatjuk, hányan laknak nagyon is saját tulajdonú, de még jelzáloggal, illetve lakáshitellel terhelt ingatlanban.
Magyarországon 2024-ben 12,6 százalék (2010-ben 24-ről indultunk); a jóval gazdagabb Ausztriában 22,6 százalék, Belgiumban 44, Hollandiában 58, sőt, Norvégiában 62 százalék
– utóbbi országok esetében az arány 2010 óta nagyjából változatlan. Ennyien fizetnek arrafelé havonta jellemzően 2000 eurós nagyságrendű törlesztőrészleteket – csak ezt idehaza el szokás felejteni, amikor a tehermentes otthonokban azon megy a sóhajtozás, hogy ott Nyugaton bezzeg mennyivel magasabb a havi bér.
Lásd még Svájcot – mit gondolunk, ott hány százalék lakik tehermentes saját ingatlanban? Megvan a tipp? Nos: 4,2 (négy egész kettő) százalék.
38 százalék továbbra is szorgosan törleszt, a többiek bérelnek. Ráadásul aki bérel, az se mind önszántából, valamiféle szabadságvágyból: pár hónapja volt egy svájci portálon egy cikk arról, hogy 2024-ben a 30 és 40 év közötti pároknak (nem egyedülállóknak, hanem két embernek együttvéve) mindössze 9 százaléka keresett annyit, hogy a kis falvakat is magában foglaló Zürich kantonban hitelre (nem zsebből, hanem évtizedekig törlesztgetve) meg tudjon venni egy átlagos házat.
Mindeközben a magyarok közel háromnegyede családi házban él, ami EU-szerte a hatodik legmagasabb arány
(a belga-holland viszonyokat közelíti, csak ott túlnyomórészt nem saját vagy nem tehermentes az a ház) – a sor túlsó végén a spanyoloknak és a svájciaknak mindössze egyharmada lakik házban, kétharmaduk lakásban; de a németeknél is hasonló a helyzet, Ausztriában pedig fele-fele az arány. V4-ek, Románia – szintén jóval jellemzőbb a társasházi lakás. Aki tehát tehermentes, kertes ház tulajdonosa, egy igen szűk európai réteg tagjának érezheti magát. Bármennyire idegen érzés legyen is az efféle örömteli rácsodálkozás, szemben a jól begyakorolt panaszkodással.
Főleg, mivel azt se lehet mondani, hogy cserébe a magyar házak tömegével lennének szűkösebbek és huzatosabbak.
Magyarországon az uniós átlagnál kevesebben élnek túlzsúfolt lakásban (szűk 15 százalék, kábé mint Ausztriában, míg Romániában 41, Lengyelországban pedig 34 százalék).
2024-ben a magyarok 6 százaléka nem tudta megfelelően kifűteni otthonát – ez is kedvezőbb arány az uniós átlaghoz képest, 2010-hez viszonyítva pedig javulást mutat (akkor 11 százalék volt). Ma Németországban és Hollandiában valamivel (Franciaországban pedig lényegesen) rosszabb a helyzet, mint Magyarországon, noha 2010-ben még messze jobban álltak; akkoriban a hollandok szinte nem is ismerték ezt a problémát, aztán 2022 óta drasztikusan romlott a helyzet. Hogy a globális felmelegedés vagy az ukrajnai háború (és a kapcsolódó szankciók) miatt-e, azt mindenki döntse el maga.
Hátraléka, illetve tartozása (akár rezsivel, akár lakbérrel vagy törlesztéssel kapcsolatban) 2024-ben százból 9 magyar háztartásnak volt, ami az uniós átlagnak felel meg
– 2010-ben még minden negyedik magyar háztartás esett fizetési késedelembe, ami az akkori uniós átlag kétszerese volt. Persze úgy pláne könnyű javítani, ha mások meg rontanak, nem is keveset: Luxemburg például mára szorosan Magyarország mellett található a rangsorban. (Már-már azt hinném, hogy a luxembourgi székhelyű Eurostat elírt valamit, ha nem ismernék magam is ott élő, diplomás lakástulajdonost, aki az emelkedő törlesztőrészletek, a növekvő költségek és az egyidejű munkahelyi megszorítások miatt már második éve mondott le a nyaralásról. Ami egyébként azoknak is a bűne, akik belehiszterizálták őket abba, hogy „Orbánisztánból” menekülni kell, ide valaha visszatérni pedig végzetes önsorsrontás lenne.)
A magyarokat kirekesztő fajtának tartók számára érdekes lehet továbbá, hogy Unió-szerte itt az egyik legritkább a lakhatással kapcsolatos diszkrimináció.
A szegényebbek 2,2 százaléka érzékelt az elmúlt öt évben megkülönböztetést lakáskereséskor – Belgiumban ez az arány 17 százalék, Hollandiában 13, de az uniós átlag is közel ötszöröse a magyarnak. Az se feltétlenül indok, hogy itt eleve van az embereknek saját lakásuk, tehát nem is igen kerülnek lakáskeresési helyzetbe – a lengyeleknél is magas a lakástulajdon aránya, de ott mégis minden tizedik szegény tapasztalt diszkriminációt.
Nem bombázok tovább a számokkal – bár annyit még legyen szabad megjegyezni, hogy szintén az Eurostat friss mérése szerint
2024-ben a magyarok egyötöde érezte magát szubjektíve szegénynek (azaz állította, hogy nehezen vagy nagyon nehezen jön ki a pénzéből), szemben a 2010-es 57 százalékkal
(a cseheknek már akkor is csak bő negyede, a lengyeleknek pedig bő harmada érezte szűkösnek az anyagi helyzetét). A mostani egyötödös arány közelít az uniós átlaghoz; konkrétan a belgák és a franciák közé helyezi Magyarországot a szubjektív rangsorban.
Az például nem lenne rossz adventi naptár, ha vallástól és világnézettől függetlenül – sőt, hitbéli kapaszkodók híján különösen – naponta sikerülne akár az Eurostat efféle „lelkitükrei” segítségével, akár saját kútfőből rádöbbenni egy-egy apró kis tényezőre, aminek
2025-ben a lelkünk mélyén, az esetleges Orbán-fóbia és mindensz*rizmus összes lerakódott rétege alatt nagyon is örülhetünk;
amiért horribile dictu még hálát is adhatunk. A karácsonyt is lelazultabban várná az ország, de ráadásul a hálás lelkület fiziológiai hatásainak köszönhetően még a népegészségügyi statisztikákban is léphetnénk vele egy kicsikét előrébb.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Rákos beteg? Jöjjön vissza jövő ősszel. Államadósság? Pörög fölfelé. Gyermekvállalási kedv? Csökken tovább. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Magyar Nemzet / Máté Krisztián)
Ezt is ajánljuk a témában
Jól kinéznénk, ha a miniszterelnök a kormányülésről, a Fehér Házból vagy a Kremlből kijőve azzal kezdene flexelni, hogy hányan látták, ahogy a benzinkútnál kávézik! Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Vigyázat, tények és objektív számok következnek: fedezékbe mindenki, akiknek előítéleteit súlyosan károsíthatja az ilyesmi. Francesca Rivafinoli írása.
***
A Tisza Párt elnöke az önmagának való ellentmondás versenyében verhetetlen.
Mindig szigorúan akkor és ott válnak harcos gyermekvédőkké, amikor és ahol annak politikai konjunktúrája van. Francesca Rivafinoli írása.
Legalábbis pár napra: hiszen az Ipsos kutatása alapján úgy tűnik, nem kevesen sírják vissza a kilencszeres csecsemőhalandóságot és a Trabantra való ötéves várakozást. Francesca Rivafinoli írása.
Az Eurostat friss számai porrá zúzták az ellenzéki riogatást: kiderült, hogy Ausztriában és Szlovákiában is nagyobb a drágulás, mint nálunk, hiába fizetnek euróval.
Megnéztük, miként válik a „kontextusba helyezés” gazdasági értelemben jelentéseltolássá, és mit olvas bele a HVG a miniszterelnök gazdasági állításaiba.
Persze szó nincs arról, hogy a bedugott fülű, képernyőre tapadt szemű ember ne venne észre semmiféle alkalmas pillanatot. A Black Friday-t például nem véti el. Francesca Rivafinoli írása.
Hazánk Svédországgal, Németországgal és Csehországgal került egy ligába.
Az Oroszországból korábban kipaterolt Bill Browder szerint Európának igenis bele kell kanalaznia a befagyasztott orosz vagyonba, Orbánt pedig meg kell büntetni.
Dominik Hašek nem finomkodott.
