Vége a vitának, grandiőz taslit kapott Magyar Péter és a teljes balos ellenzék – méghozzá nem is akárhonnan!

Ezen a borús, szürke, hideg téli reggelen melegítsük be agytekervényeinket egy kis tippjátékkal: Magyarország lakosságának hány százaléka élt tehermentes saját ingatlanban 2010-ben, és hány 2024-ben?

Az Eurostat most közzétett 2025. évi lakásügyi adatbázisából kiderül: míg 2005-ben még 77,6 százalék élvezte a lakbér- és hiteltörlesztés-mentes lakhatás előnyeit, 2010-re ez az arány 65,8 százalékra csökkent (a fiatalabbak az okokat kereshetik a „devizahitelezés” címszónál), majd a trend megfordult és lassan, de kitartóan elindult fölfelé, az utóbbi években egyre határozottabban. 2024-re így elérte a 79 százalékot –

Összehasonlításképpen Ausztriában 2010-ben és 2024-ben egyaránt szűk egyharmad élt saját tulajdonú, tehermentes ingatlanban; a lengyeleknek akkor is, most is a háromnegyede, az uniós átlag szintén nem változott érdemben (45 százalék körüli) – a Magyarországon tapasztalt kedvező tendencia tehát nem tűnik eleve elrendeltnek és törvényszerűnek. Különösen, mivel tény, hogy a lakásárak 2010 óta EU-szerte itt nőttek a legjobban –

A magyarországihoz hasonló áremelkedést elszenvedő Észtországban pedig, ahol ráadásul a lakbérek duplaannyival emelkedtek, a tehermentes saját ingatlanok aránya 69-ről 53 százalékra csökkent.

Persze, mert máshol biztos nem is akarnak saját lakást! Jó nekik a remek bérlés! Nincs is annál jobb móka, mint nyugdíjasként is az egyre emelkedő lakbért fizetni, a szerződés felmondása esetén pedig néhány hónapon belül új otthont találni! Az államnak is mennyivel jobb üzlet az, már csak demográfiailag is, ha a fiatalok otthonteremtésének egyszeri támogatása helyett az időseknek fizet évtizedeken át havonta lakbértámogatást! – vethetnénk itt közbe (ha nem lennénk egészen eszünknél). Csakhogy az Eurostat precíz táblázatából azt is leolvashatjuk, hányan laknak nagyon is saját tulajdonú, de még jelzáloggal, illetve lakáshitellel terhelt ingatlanban.

– utóbbi országok esetében az arány 2010 óta nagyjából változatlan. Ennyien fizetnek arrafelé havonta jellemzően 2000 eurós nagyságrendű törlesztőrészleteket – csak ezt idehaza el szokás felejteni, amikor a tehermentes otthonokban azon megy a sóhajtozás, hogy ott Nyugaton bezzeg mennyivel magasabb a havi bér.

38 százalék továbbra is szorgosan törleszt, a többiek bérelnek. Ráadásul aki bérel, az se mind önszántából, valamiféle szabadságvágyból: pár hónapja volt egy svájci portálon egy cikk arról, hogy 2024-ben a 30 és 40 év közötti pároknak (nem egyedülállóknak, hanem két embernek együttvéve) mindössze 9 százaléka keresett annyit, hogy a kis falvakat is magában foglaló Zürich kantonban hitelre (nem zsebből, hanem évtizedekig törlesztgetve) meg tudjon venni egy átlagos házat.

(a belga-holland viszonyokat közelíti, csak ott túlnyomórészt nem saját vagy nem tehermentes az a ház) – a sor túlsó végén a spanyoloknak és a svájciaknak mindössze egyharmada lakik házban, kétharmaduk lakásban; de a németeknél is hasonló a helyzet, Ausztriában pedig fele-fele az arány. V4-ek, Románia – szintén jóval jellemzőbb a társasházi lakás. Aki tehát tehermentes, kertes ház tulajdonosa, egy igen szűk európai réteg tagjának érezheti magát. Bármennyire idegen érzés legyen is az efféle örömteli rácsodálkozás, szemben a jól begyakorolt panaszkodással.

Főleg, mivel azt se lehet mondani, hogy cserébe a magyar házak tömegével lennének szűkösebbek és huzatosabbak.

2024-ben a magyarok 6 százaléka nem tudta megfelelően kifűteni otthonát – ez is kedvezőbb arány az uniós átlaghoz képest, 2010-hez viszonyítva pedig javulást mutat (akkor 11 százalék volt). Ma Németországban és Hollandiában valamivel (Franciaországban pedig lényegesen) rosszabb a helyzet, mint Magyarországon, noha 2010-ben még messze jobban álltak; akkoriban a hollandok szinte nem is ismerték ezt a problémát, aztán 2022 óta drasztikusan romlott a helyzet. Hogy a globális felmelegedés vagy az ukrajnai háború (és a kapcsolódó szankciók) miatt-e, azt mindenki döntse el maga.

– 2010-ben még minden negyedik magyar háztartás esett fizetési késedelembe, ami az akkori uniós átlag kétszerese volt. Persze úgy pláne könnyű javítani, ha mások meg rontanak, nem is keveset: Luxemburg például mára szorosan Magyarország mellett található a rangsorban. (Már-már azt hinném, hogy a luxembourgi székhelyű Eurostat elírt valamit, ha nem ismernék magam is ott élő, diplomás lakástulajdonost, aki az emelkedő törlesztőrészletek, a növekvő költségek és az egyidejű munkahelyi megszorítások miatt már második éve mondott le a nyaralásról. Ami egyébként azoknak is a bűne, akik belehiszterizálták őket abba, hogy „Orbánisztánból” menekülni kell, ide valaha visszatérni pedig végzetes önsorsrontás lenne.)

A szegényebbek 2,2 százaléka érzékelt az elmúlt öt évben megkülönböztetést lakáskereséskor – Belgiumban ez az arány 17 százalék, Hollandiában 13, de az uniós átlag is közel ötszöröse a magyarnak. Az se feltétlenül indok, hogy itt eleve van az embereknek saját lakásuk, tehát nem is igen kerülnek lakáskeresési helyzetbe – a lengyeleknél is magas a lakástulajdon aránya, de ott mégis minden tizedik szegény tapasztalt diszkriminációt.

Nem bombázok tovább a számokkal – bár annyit még legyen szabad megjegyezni, hogy szintén az Eurostat friss mérése szerint

(a cseheknek már akkor is csak bő negyede, a lengyeleknek pedig bő harmada érezte szűkösnek az anyagi helyzetét). A mostani egyötödös arány közelít az uniós átlaghoz; konkrétan a belgák és a franciák közé helyezi Magyarországot a szubjektív rangsorban.

Az például nem lenne rossz adventi naptár, ha vallástól és világnézettől függetlenül – sőt, hitbéli kapaszkodók híján különösen – naponta sikerülne akár az Eurostat efféle „lelkitükrei” segítségével, akár saját kútfőből rádöbbenni egy-egy apró kis tényezőre, aminek

amiért horribile dictu még hálát is adhatunk. A karácsonyt is lelazultabban várná az ország, de ráadásul a hálás lelkület fiziológiai hatásainak köszönhetően még a népegészségügyi statisztikákban is léphetnénk vele egy kicsikét előrébb.

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Máté Krisztián)

***