Rákos beteg? Jöjjön vissza jövő ősszel. Államadósság? Pörög fölfelé. Gyermekvállalási kedv? Csökken tovább.
Semmi jelentősége annak, hogy nyilvánosságra kerültek az adataim, önként is kiadnám mindet (fizetett hirdetésben is akár), csak váltsuk már le végre az Orbánt – hangzik ezekben a napokban az önszuggesztió, és hát valóban felmerülhet:
miért ne érne meg bármilyen áldozatot az, hogy végre befusson ide a varsói gyors, rajta az uniós pénzekkel,
és felvirágozhasson a magyar egészségügy (továbbá fellendülhessen a gazdaság, tízmilliósra sokasodjék a lakosság, satöbbi).
Ilyenkor kár, hogy
a TISZA-vezér azóta, hogy tavaly ilyenkor egy katowicei diszkontáruházban egy kiló cukorral pózolt, nem nagyon tájékoztat minket a lengyelországi fejleményekről.
Hogy mi újság ott, ahol közel két éve varázsütésszerűen beköszöntött a jogállamiság és így már meg is nyíltak a brüsszeli pénzcsapok.
Pótoljuk ezért ezt a hiányosságot.
„Egyre több kórház küld haza betegeket, köztük rákos megbetegedésekben szenvedőket is, mivel nincs pénz a kezelésekre. Egyes tervezett kezeléseket 2026-ra halasztanak” – adja hírül a Lengyel Rádió. A beszámolók szerint országszerte korlátozások tapasztalhatók a Nemzeti Egészségügyi Alap idei forrásainak kimerülése miatt (a gdański egyetemi klinikán például többek között a kardiológia, a szívsebészet, az ortopédia és az urológia területét érintik a leállások);
a kórházak hónapok óta nem jutnak hozzá a szükséges finanszírozáshoz.
Október végén (miután kiderült, hogy egyes helyeken már a tbc-s betegeket sem tudják fogadni) a kormány további 3,5 milliárd złotyt (azaz 318 milliárd forintnak megfelelő összeget) juttatott az alapnak, az azonban így is 10,5 milliárd złotys (közel ezermilliárd forintos) hiánnyal küzd.
A negyedakkora népességgel rendelkező
Magyarországon is hír volt a minap, hogy megint csúnyán eladósodtak a kórházak, és év végére akár 100 milliárd forintos tartozást prognisztizálnak – azaz az aktuális lengyelországi összeg tizedét.
A HVG által megkérdezett szakértő szerint az eddigi kormányzati lépések és az előirányzott plusz források fényében Magyarországon „a realista forgatókönyv szerint a jövő évben a kórházi adósságok összege, ha nem is elfogadható, de kezelhető szintre süllyed” – Lengyelországban bezzeg az ottani egészségügyi minisztérium 2026-ra már 23 milliárd złotys (bő kétezer milliárd forintos) hiányt becsül, ami a finanszírozási problémák elmélyülését vetíti előre.
A hírek szerint ugyanakkor már most is egyre több lengyel kórház jelent inkább csődöt, hogy megszabaduljon az adósságtól.
„Az egészségügyi ellátórendszer egyszerűen összeomlott” – jelentette ki a Legfelsőbb Orvosi Tanács vezetője, hozzátéve: a politikusok pedig ahelyett, hogy felelősen gondoskodnának a betegekről, bűnbakokat keresnek, és leginkább az egészségügyi dolgozók túlzott béremelésére mutogatnak. A szakember arra is kitért, hogy amennyiben az egészségügyi miniszter komolyan gondolja az egyik interjúban belengetett kórházbezárásokat (nevezetesen az intézmények 30 százalékának megszüntetését), akkor álljon bele és vállalja érte a felelősséget.
A legnagyobb lengyel hírportál körkérdést intézett kórházigazgatókhoz. A válaszadók többsége nem kíván a médiában szerepelni, attól tartva, csak tovább rontanak a helyzeten;
egy közép-lengyelországi kórházvezető neve elhallgatását kérve fejtette ki, hogy ő alapból apolitikus ember, de amíg a Jog és Igazságosság (PiS) volt hatalmon, a kórházaknak nem voltak ilyen problémáik.
„Időnként kevesebbet kaptunk, mint szerettünk volna, de ehhez képest most mi van? Egyszerűen hiányzik a pénz az egészségügyi ellátásban”. Más szakemberek arról számolnak be, hogy hatalmasak a különbségek az intézmények között,
az azonban nem várható el rákos betegektől, hogy minden alkalommal több száz kilométert utazzanak a kezelésekért,
olyan régióba, ahol még idén ellátják őket (egy nem haldokló, de kiújult limfómával diagnosztizált férfinek például októberben két hónapos várakozás után azt mondták, továbbra sem tudják fogadni, jöjjön vissza 2026 második felében).
A PiS elnöke, Jarosław Kaczyński most bejelentette, sajtótájékoztató-sorozattal fogják bemutatni, hogyan is áll a helyzet a lengyel kórházakban.
De lapozzunk át egy kicsit a gazdasági rovatra is, azok kedvéért is, akik szeretik a magyar államadósság nominális összegét lobogtatni ultima ratióként, a kormány alkalmatlanságát bizonyítandó:
újabb hitelminősítő rontotta negatívra Lengyelország kilátását. Az Eurostat számai szerint a második negyedévben „tavalyhoz képest Lengyelországban nőtt a második legnagyobb arányban az államadósság”,
egészen pontosan 6,1 százalékponttal (ezzel megelőzik Romániát; Magyarországon tavalyhoz képest elhanyagolható mértékű államadósság-csökkenés volt megfigyelhető). 2023-ban, a Tusk-kormány hivatalba lépése idején a lengyel államadósság a GDP 49,6 százalékát tette ki, míg 2025 második negyedévének végére 58,1 százalékra nőtt (ez plusz 17,1 százalék, 2010-hez viszonyítva pedig 3,2 százalékpontos növekedés); ugyanezen időszak alatt a magyar ráta a GDP 73,5 százalékáról 76,2 százalékra emelkedett (plusz 3,7 százalék, 2010-hez képest ez 4 százalékpontos csökkenés). Ettől még a lengyelek továbbra is jobban állnak az összesített arányt tekintve, de
mégis erősen úgy tűnik, mintha a vágyott uniós pénzek megérkezése ellenére csúnyább tendenciát mutatnának, mint Magyarország
– maga a lengyel kormány úgy számol, hogy jövőre már a 66 százalékot is elérhetik, ami alapján négy éven belül simán „felzárkóznak” a 75 százalékig is.
Végezetül pedig kukkantsunk bele a friss demográfiai adatokba. Igen rossz hír, hogy Magyarországon idén eddig (a tavalyi év azonos időszakában mért 1,39-hez képest) 1,32-re csökkent a teljes termékenységi arányszám – ugyanakkor úgy tűnik, Lengyelországban Tuskék hatalomra jutása egyelőre pláne nem hozta meg a gyermekvállalási kedvet, pedig már tavaly is 1,1-es termékenységi rátánál tartottak. Az ottani statisztikai hivatal épp most frissítette 2060-ig szóló előrejelzését a 2023-as korábbi prognózishoz képest, lefelé módosítva a számokat.
A 2024-es adatokból kiindulva 2060-ig negyedével, 28,4 millióra csökkenhet Lengyelország népessége – Tuskék kormányra kerülése előtt sem voltak túl optimisták, de akkor még 30,4 millióval számoltak a szakemberek.
Tekintve, hogy Magyar Péter két hónappal ezelőtt meghirdetett Szent István-programja ezzel pont ellentétes tendenciákat tenne szükségessé 2050-ig (hiszen a KSH 8,3 milliós előrejelzésével szemben bő tízmilliós népességet ígér), az például egy meggyőző húzás lenne, ha Magyarék a vonatkozó konkrét, és mindenképp hiánypótló elképzeléseiket még ma megküldenék barátilag Tuskéknak, hogy ők már ma, kormánypártként és mintegy tesztországként átültethessék azokat a gyakorlatba.
Akkor mindjárt elismerhetnénk, hogy bár a TISZA adatvédelmi képességei még döcögnek, de legalább a szakpolitikai ígéretei nem fájóan üresek.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Ezrek éreznék ünnepelendő megoldásnak, ha a politikai ellenfelük végre jó magasról kizuhanna. Vezérük azonban nem tűri, hogy emiatt sopánkodjunk. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Máté Krisztián / Magyar Nemzet)
Ezt is ajánljuk a témában
Nem államtitkár az illető és nem azt állította, de a többi szinte stimmel. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Ez lenne a befogadás és az egyenlőként kezelés? Az volna a keresztényi bánásmód, ha felebarátainkat döngöljük tovább befelé az áldozatszerepbe? Francesca Rivafinoli írása.
***
Menczer Tamás a Fidesz kommunikációs igazgatója a nyíregyházi Háborúellenes Gyűlés előtt több baloldali hírportálnak válaszolt.
Az egyre csak gyarapodó kommunikációs tabuk kezdenek ráégni Magyar Péterre.
„A Tisza túl baloldali és túl Brüsszel-párti, ez pedig óriási veszélyt jelent a magyar családok számára” – fogalmazott Koncz Zsófia.
Komoly belharcok folynak az ellenzéki pártban.
Minden az országgyűlési választások kimenetelétől függ. Ha a Tisza vezére a magyar parlamentet választja, ugrik a mentelmi joga.
Nem is számítottunk másra.
Menczer Tamás a Fidesz kommunikációs igazgatója a nyíregyházi Háborúellenes Gyűlés előtt több baloldali hírportálnak válaszolt.
November 27-én XIV. Leó pápa Isztambulba érkezett, és misét tartott a muszlimmá és törökké vált egykori Konstantinápolyban. Ennek apropóján felfedezőútra indultunk a metropolisz keresztény közösségeibe.
