Nicolas Maduro elnöksége alatt olyan mértékű gazdasági szétesést mutatott be a dél-amerikai állam, amelyet egyetlen más, háborúból kimaradó országban sem látni. 12 év alatt a GDP-jének 80 százalékát vesztette el Venezuela, amely olaj- és ásványtartalékai a világ élvonalához tartozik.
Nyolcvan százalék. Becslések szerint legalább ennyivel zsugorodott Venezuela gazdasági teljesítménye, nominálisan pedig még súlyosabb válságról beszélhetünk, ha a szombaton amerikai katonai akció során megbuktatott Nicolas Maduro elnök munkásságáról beszélünk. A rendkívüli beavatkozás erős politikai hullámokat vet, azonban közben érdemes kitérni egy másik fontos oldalra is, mégpedig a gazdaságra. Ezen a területen pedig siralmas, amit Maduro fel tud mutatni.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikai elit egységek egy, a venezuelai elnöki rezidenciáról készült másolatban gyakoroltak, hasonlóan, mint az Oszama bin Láden elleni akció előtt.
A 80 százalékos gazdasági visszaesés valóban elképesztő: még soha egyetlen olyan országban nem fordult elő egyetlen évtized alatt, amelyik nem állt háborúban ezen időszak alatt. Márpedig Venezuela nem vívott pusztító háborút 2013 óta, a mostanit is kvázi azelőtt elvesztette, hogy igazán elkezdődhetett volna. De miként tudott így összeomlani egy olyan ország, amely a világ legnagyobb olajkészletével rendelkezik, ami négyszer nagyobb az Egyesült Államokénál és még Szaúd-Arábiát is megelőzi.
Kapcsolódó vélemény
Nem a mi elképzeléseinket kell ráerőltetni egy népre, hanem meghallgatni azt, hogy ők mit akarnak, kérnek és éreznek.
Így néz ki az élmezőny:
Ezen felül pedig még jelentős, kibányászásra váró nikkel-, arany-, bauxit-, földgáz és egyéb ásványi tartalékai is vannak az országnak. Minden adott lenne tehát egy gazdasági nagyhatalom felemelkedéséhez, de a sorozatos hibás politikai döntésekkel egy elszegényedett, velejéig kizsigerelt állam maradt Maduro bukása után.
Venezuelában az átlagfizetést nehéz meghatározni, de becslések szerint úgy 350 dollár körül mozoghat, azaz 115 ezer forint lehet egy havi átlagos kereset az országban.
Az egyik elsődleges ok a gazdasági visszaesésre az olajpiac helyzete. Míg a 90-es években napi 3 millió hordót volt képes kitermelni Venezuela, addigra ez a mennyiség mostanra bőven 1 millió hordó alá esett. Ezért csak részben felelősek a nemzetközi korlátozások és a 2019-ben hozott szankciók, sokkal inkább a képzett munkaerő szó szerinti elüldözése az országból – a 2000-es évek eleje óta tízezrével rúgták ki a rendszerellenes munkásokat, mérnököket, cégvezetőket, akik helyére pártfunkcionáriusok kerültek –, illetve az elmaradt fejlesztések és beruházások, hiszen az olajinfrastruktúrára alig akart költeni az állam.
Egy ideig elfedte a válságot a magas, 100 dollár körüli világpiaci ár, de a 2014-es olajárválságnál már látszott, hogy már nem csak repedezik a rendszer, hanem elkezdett széthullani.
Tehát jóval a szankciók előtt.
Ezt is ajánljuk a témában
Washington szerint a kormány drogkereskedelemben érintett, Caracas szerint rezsimváltásra készülnek.
Az AsiaTimes.com cikke szerint az akkori válságban a mesterségesen felértékelt venezuelai pénz, a bolívar is ludas, illetve a pénzügyi alapok likviditási helyzete, például a legfőbb, Makroökonómiai Stabilitási Alap (FEM) gyakorlatilag teljesen kiüresedett, mindössze 3 millió dollárnyi tartaléka volt a válság beköszöntekkor.
Ekkor lépett közbe Kína, amely nagyságrendileg 60 milliárd dollárnyi kölcsönt nyújtott az országnak, főként olajért és beruházásokért cserébe. Indult például egy olyan vasútfejlesztés is, amely a mezőgazdasági területeket volt hivatott összekötni, de
már 2015-ben lefújták az egészet, mivel Venezuela nem tudta fizetni a részleteket.
Közben kilőtt az infláció, amire válaszul a kormány olyan súlyosan lenyomta az árakat törvényileg, hogy a termelők egyszerűen felhagytak a munkájukkal. A sokk miatt élelmiszerválság alakult ki, aminek kezelésére a kormány lépett közbe: kivette a piacok kezéből a kereskedelmet és egy fejadagos rendszert vezetett be. Ez viszont csak a korrupciót növelte. Az infláció még nagyobbra emelkedett, a Nemzetközi Valutalap (IMF) becslései szerint 2018-ra 130 százalékos volt.
Maduro elnöksége alatt kétszer is le kellett faragni az elértéktelenedő bolívarról a nullákat: 2018-ban ötöt, három évvel később pedig hatot. Ez ugyanakkor kizárólag kozmetikai beavatkozás volt, a pénz értéke továbbra sem volt jelentős. Ekkor már a kriptopiacra is belépett Venezuela, menteni próbálva a menthetetlent, ám az ország iránti bizalmatlanság miatt ez sem igazán jött össze, le is fújták az egészet egy idő után.
Szakértők ezt a helyzetet zombi gazdaságnak nevezik, amikor nem halott, de nem is igazán élő egy gazdaság.
A kriptovaluta helyett 2019-ben mégis engedélyezték az amerikai dollár szabad áramlását. Ez viszont kettészakította az országot: kvázi létrejött egy dollárelit a bolívarszegényekkel szemben. Míg előbbi élvezi a caracasi luxust, addig utóbbinak marad az értéktelen fizetőeszköz és a nyomor. Az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag 7,7 millió venezuelai, a lakosság mintegy negyede menekült el hazájából a rettenetes körülmények miatt.
2024-ben a Bloomberg is arról írt, hogy a világ legnagyobb olaj- és gázbirtokosa képtelen ellátni a háztartásokat fűtőanyaggal és már a főzéshez is fát kell gyűjteniük a lakosoknak. Sokan kénytelenek voltak a saját bútoraikat eltüzelni, hogy fel tudják melegíteni a házukat.
Maduro bukásával egyelőre főleg a kérdőjelek sokasodnak, de vannak forgatókönyvek, amelyekkel a venezuelaiak akár jól is járhatnak. Az egyik ilyen például, bármennyire is veszélyes, a privatizáció. A külföldi befektetők bevonásával,
a nagy állami cégek egy részének értékesítésével elképesztő vagyonhoz juthatna az ország, becslések szerint akár 1,7 billió dollárt is érhet a több száz nagyvállalat.
Az ilyen befektetések pedig kilőhetik a helyi fizetéseket is.
A Fortune.com már tavaly ősszel körbejárta a témát. Mindezt az elmenekült ellenzéki vezér, María Corina Machado szavaira építve, aki szívesen látna külföldi befektetőket és a pénzüket az országban. Machado szerint egyébként itt nem szó szerinti privatizáció lenne, hanem egy visszafordítás, hiszen állítása szerint ezen cégek jelentős részét egyszerűen csak elvette az állam, majd tönkretette azokat. Elmondása szerint ezek a folyamatok teljesen transzparensek lennének majd. Kérdés, hogy Washington rábízza-e Machadóra az ország vezetését, vagy másban gondolkoznak.
A Forbes.com a venezuelai olajhelyzettel kapcsolatban arról írt, hogy ha sikerülne a helyi olajtermelést visszaállítani a korábbi szintekre, már az megoldhatná az ország gazdasági válságát, lefaraghatná az inflációt és ezzel a kamatszinteket is. Ez pedig óriási előrelépés lenne anyagilag az egész országnak.
Az biztos, hogy a külföldi tőke beáramlása és a kivándorlás megfordulása – arról nem tudni, hányan költözhetnek haza most az elmenekült milliókból, de már néhány százezer is jelentős lökést adhatna az ország gazdaságának – óriási potenciállal bír. Ha pedig ehhez még hozzá lehet venni, pontosabban visszaszerezni a rezsim által ellopott vagyonokat, akkor még további források állhatnak egy új vezetés rendelkezésére. Machado ennek érdekében már kérelemmel fordult a nemzetközi szervezetekhez, hogy foglalják le a Maduro-klán személyes értékeit.
Ezt is ajánljuk a témában
Edgar Beltránnal arról beszélgettünk, hogy ellopja-e Trump Venezuela olaját, siratja-e bárki Maduro elnököt, és jobbra fordult-e az ország sorsa.
Nyitókép: GIORGIO VIERA / AFP
Újra létrehozzák a tiszta profilú Pénzügyminisztériumot, a gazdaságfejlesztés a Gazdasági és Energetikai Minisztérium feladata lesz; az új struktúra világosabb felelősségi viszonyokat teremt a kormányzaton belül - mondta Kármán András pénzügyminiszterjelölt a kinevezés előtti meghallgatásán.
Az oroszok szerint a békefolyamat eredményei alapján közeledik az ukrajnai háború lezárása.
Az amerikai elnök rendkívül magabiztos.
Az Egyesült Államok csökkentheti katonai jelenlétét Németországban.
Hamarosan Pekingben fog találkozni Hszi Csin-ping és Donald Trump.
Világszinten is a 20. század egyik legnagyobb hatású tudósa volt, Amerika erejének a szimbóluma, szórakozott professzor, született zseni, akiért rajongtak a tanítványai.
Pedig az Egyesült Államok még engedményeket is tett, de úgy tűnik, hiába.
Pedig a célhelyen nem beszélnek angolul.
Kármán András is tett határozott politikai állításokat, amik innentől számonkérhetők rajta.
