A 21. század második-harmadik évtizedében kapnak esélyt a nemzeti-konzervatív erők arra, hogy a száz évig meghatározó baloldali-liberális kulturális hegemóniának véget vessenek. Ebben nyer történelmi jelentőséget a jobboldali pártpolitika és a nemzeti értelmiség természetes szövetsége.
Hatvany Lajos író, kritikus, a magyar irodalmi modernizmus kapcsán rendre megemlegetett „utolsó mecénás” történetünk idején Ignotus Hugóval és Fenyő Miksával együtt az immár két esztendeje működő Nyugat alapítója. 1910 nyarán programatikus igénnyel írta meg a folyóirat apológiáját, fiktív személyek gyakran hallható ellenvetéseivel szállva vitába. Szellemes megoldással hat vádat mutatott be és szedett darabokra, köztük a Nyugat körül sereglő új irodalmi irányzat író-költőinek feltételezett bel-budapestiségét, hagyományellenességét, külföldmajmolását, magyartalanságát.
Százéves háború
Az utolsó vádpontot úgy interpretálta, hogy „egy fiatal főúr mondotta nekem, hogy az arisztokrácia, mely lényegében konzervatív, nem lelkesedhetik az új magyar irodalomért”, pedig „ebben az új életben meg kell újulnia mindennek, még… még a konzervativizmusnak is”. Kétségtelen! Ennek hiányában az írogató kortárs mágnások konzervativizmusa „természetesen nem oly konzervativizmus, mely akár egy percig is gondolkodóba ejt” – szólt a lesújtó ítélet. Aztán hozzátett valami olyasmit, amit érdemes hosszabban is idézni: „Félve gondolok a napra, mikor a konzervativizmusnak nálunk: Vicomte D’Haussonville-jei, comte de Vogue-jei, Brunetière-jei, Barrés-jei, Bourget-jei, Lemaitre-jei támadnak, kik napokra megingatnak nézeteimben, ha természetem egész ellenállásával feszülök is neki érveiknek. […] Félelmes emberek! és mégis valami perverz-esztéta vágyakozással idekívánom őket hozzánk. El szeretném magamat bűvöltetni logikájuk, stílusuk, tudásuk által – aztán nekik akarok rontani […]. Mi várjuk, várjuk a hozzánk illő – ideírom a szót – hozzánk méltó ellenfélt.” A sorok alig rejtegetett önhittsége nagyon is megalapozottnak hatott, hiszen a kulturális konzervativizmus már csak helyzeti energiája folytán is lassabb, esetlegesebb és kidolgozatlanabb volt, mint az a harapósan öntudatos áramlat, melyet Ady egyik programverse „lelkünk erős, tavaszi riadójának” nevezett.
2002 februárjában több mint tízezer ember jelenlétében megnyílik a diktatúrák áldozatainak emléket állító Terror Háza Múzeum Budapesten, az Andrássy út 60. szám alatti épületben Fotó: MTI/Tóth Gyula
A liberális rend igyekezett úgy mutatkozni, mintha nem lenne alternatívája, és nem lehetne másban gondolkodni. Ezt kezdte ki Orbán Viktor illiberális demokráciáról szóló tusványosi beszéde. Az amerikai posztliberalizmusról cseréltek eszmét az MCC Feszten.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
A skandináv országok infrastruktúrája a hideg időjárásra van berendezkedve.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 242 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
MayorAnna 03
2023. július 03. 15:14
Ebben az évben ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját.
Erre a célra a magyar kormány biztosított 8 milliárd forintot.
Madách Imre születésének ugyancsak 200. évfordulója van ez évben.
Az ő ünneplésére ZÉRÓ forint jutott.
MIÉRT?!
Úgy látom a ballibsi kommentelők nagyon nehezményezik ezt a cikket, Békés Márton nagyon ráléphetett a tyúkszemükre, óriási trombitálással jelentek meg vagy maguktól vagy idevezényelve, ami teljen mindegy.
Remélem tényleg beindult a kulturális hatalomátvétel, s az elefántok mehetnek az állatkertbe.