Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A migránskvóta és az ellenzéki összefogás ügyében fújtak ezúttal gyors visszavonulót.
***
Lassan itt az ideje, hogy feltegyük a kezünket, s elismerjük: elveszítettük azt a bizonyos fonalat! Nem, ezt már szinte lehetetlen követni, itt nem pusztán ideológiai pálfordulásokról vagy taktikai okokból elkövetett politikai álláspont-módosításokról van szó – a szélkakas könyörög a receptért!
Forgószél a damaszkuszi úton, saját tengelye körül pörgő napraforgó, még hasonlatot is nehéz találni erre a teljesítményre…
Igen, a Jobbikról (egész pontosan a Jobbik-Konzervatívokról) van szó, illetve annak aktuális vezetőjéről és különböző manővereiről. Például arról, hogy míg az elmúlt hetekben attól volt „hangos” a sajtó, hogy a párt kiszáll a kudarcos balos összefogásból, Gyöngyösi Márton a minap „pontosított”: csak a teljesen felesleges egyeztetésekre nem mennek el. Egyébként meg félreértették.
Szóval ő most kinn is van meg benn is van, s úgy látja, Magyarországon sok olyan újságíró van, aki nem tud szöveget értelmezni. Az általuk adott címadások ugyanis nem tükrözik azt, amit ő mondott. Erről pedig nyilván nem ő tehet.
Mit is mondott, például az ATV Egyenes beszéd című műsorában, alig pár hete? Hát konkrétan azt, hogy pártja nem indul közösen az ellenzéki pártokkal a 2024-es választásokon. „Az elmúlt egy évben azt érzékeltük, mintha menne egy kiszorítósdi a baloldali térfélen, ami arról szól nagyjából, hogy ki legyen a kakas a szemétdombon” – részletezte akkor Gyöngyösi, kissé dacosan indokolva döntését. (Kakas, de nem szélkakas!) Hát, ez mondjuk eléggé a „kilépésre” utaló megfogalmazás, de sebaj. Biztos mi nem értjük...
A mostani magyarázkodás pedig egész pontosan így hangzik: „Az ellenzéki összefogás 2022 áprilisában csúfos kudarcot szenvedett, azóta nem beszélhetünk ellenzéki összefogásról.
Nem léptünk ki, de a teljesen céltalan egyeztetésekre nem megyünk el.
Nem szeretnénk asszisztálni ahhoz, hogy valós támogatottság nélküli pártok utolsó esélyként fontoskodhassanak, és esetleg egy-két emberüknek tárgyalásos úton biztosítsanak valamilyen pozíciót. Mi a NER leváltásával szeretnénk foglalkozni, ehhez az önkormányzati választásokon helyben hiteles lokálpatriótákra van szükség.”
Tekintsünk el most attól, mihez mire van szükség, illetve hogy mekkora is a támogatottsága a Jobbiknak (nagyjából a parlamenti küszöb környékén tanyáznak), ez így akkor is egy merő összevisszaság. Bevallom, nem vagyok Jobbik-szavazó, de ha az lennék, nem igazán érteném, mit is akarnak a képviseletemre – és az adóforintjaimra – apelláló politikusok.
Hasonló kommunikációs káosz uralkodott el az uniós belügyminiszterek tanácsa által elfogadott migránskvóta kapcsán, ami előbb megjárta az Európai Parlamentet, ahol maga Gyöngyösi is megszavazta – majd elnézést kért, mondván, ha tudta volna, miről volt szó a dokumentumban, nem nyom igent. A Jobbik közleménye szerint „most vált egyértelművé, hogy – a félrevezető kommunikációval szemben – a rendelet végső soron kvóta szerinti illegális migránsbetelepítést is előírna”.
Micsoda alaposság és tudatosság!
Szóval a Jobbik maradt is az ellenzéki összefogásban, meg kicsit nem is, támogatja is az európai migránskvóta bevezetését, meg nem is.
Persze mit is várhatunk egy olyan politikai formációtól, aminek egyik emblematikus politikusa (történetesen épp a pártot Brüsszelből irányító és átneveztető jelenlegi elnök) alig pár éve még szakadár ukrajnai köztársaságok orosz bekebelezéséhez asszisztált, már amennyiben a Putyin-adminisztráció meghívására 2014-ben választási megfigyelőként járult hozzá az egyik ottani népszavazás sikeréhez. Sőt, a Krím elszakadását is elfogadhatónak nevezte Ukrajnától, az ottani referendum eredményére hivatkozva, hevesen ostorozva a nyugati propagandát. Erre az a magyar kormány sem volt hajlandó, amelynek nyugati elköteleződését Gyurcsány Ferenc és Puzsér Róbert mellett napjainkban talán épp Gyöngyösi kérdőjelezi meg a leginkább. Hát így.
Előzőleg Gyöngyösi ugyebár zsidók listázásáról is értekezett a parlamentben, nem kis felháborodást okozva ezzel az érintettekben és a Jobbikon kívüli poltikai térfélen. Majd mindezt a múltat nemrég megkoronázta egy váratlan szédervacsorával, Heisler András akkori Mazsihisz-vezető és Nagy Ervin önjelölt ellenzéki aktivista-színművész társaságában, az Egyesült Államok nagykövetségén.
Sőt: ahogy arról évekkel ezelőtt beszámoltunk,
az uniós zászlót is égető Jobbik vezére pár éve tagja lett az EP-ben működő Spinelli Csoportnak is.
A társaság névadója az Európai Föderalista Uniót alapító egykori olasz kommunista politikus, Altiero Spinelli, alapítói pedig nem akárkik: Guy Verhofstadt és Daniel Cohn-Bendit.
A csoport hivatalos célja az Európai Unió föderalizációjára irányuló törekvések megújítása és támogatása, mégpedig az egyesült Európa eszméjét támogató polgárok, NGO-k, agytrösztök, akadémikusok, írók és politikusok által alkotott hálózat létrehozásával. Ez alapján talán nem is meglepő, hogy a tagok között ott találjuk Gyurcsány Ferenc feleségét, az Európai Egyesült Államok létrehozásával kampányoló DK-s Dobrev Klárát is.
Pedig Gyöngyösit uniós „elköteleződése” tíz évvel korábban még ilyen mondatokra sarkallta: „A Jobbik továbbra is az EU-ból való mielőbbi kilépést sürgeti és ügydöntő népszavazást kezdeményez.” A jelenlegi pártelnök még 2016-ban is a tagságról szóló népszavazással kacérkodott – igaz, hasonló ötlete pár éve, ugyan más előjellel, de Spinelli-s csoporttárságnak, Ujhelyi István exszocialista EP-képviselőnek is volt. Ujhelyi volt az is, aki korábban sárga csillagot kitűzve tiltakozott Gyöngyösi botrányos kijelentése miatt. Hát igen, nagyot fordult a világ…
… s forgott, forog vele a Jobbik és annak vezetése is! Gyöngyösi és Vona Gábor között ott volt még mások mellett Jakab Péter is, aki parizerrel „vetített”, bizalmat kért a választóktól Márki-Zay Péter mellett, majd megtagadta a „kapitányt”, a parlamenti képviselőket ma már szar embereknek tartja, egykori pártját pedig Fidesz-bérencezi.
Valahol persze szomorú ez a totális elv- és koncepciótlanság,
ám az aligha lenne meglepő, ha jövőre a magyar választópolgárok nem adnának felhatalmazást egy ilyen politikára. Egész egyszerűen azért, mert már ők sem bírják követni az egyre gyorsuló fordulatokat.
Borítóképünkön a Spinelli Csoport néhány tagja, fotók: AFP/Alexey Vitvitsky, AFP/DPA Arne Dedert, MTI/Koszticsák Szilárd, MTI/Mohai Balázs
***