Gyöngyösi már csak ilyen. Mindig a talpára esik, mindig felfelé bukik.
Kádár-rendszerbeli külkeres família gyermekeként talán csak megszületnie volt nehéz, meg igaz, picikét talán fáradságos lehetett azért olyan egzotikus országokban végig élni a gyerekkort, mint India, Egyiptom meg Afganisztán.
Könyvvizsgálói karrierje után élete legnagyobb kalandjába vágott: belépett a magyar politikába, megtalálta a helyét az akkor szárnyait bontogató, gárdamellényeket próbálgató, hazánk társadalmi konfliktusainak gerjesztéséből profitálni kívánó radikális alakulatban. 2010-től országgyűlési képviselő volt, 2019-től pedig európai parlamenti képviselő lett.
Gyöngyösi, mivel látott már külföldet közelről, a Jobbik külpolitikusa lett. Ebbéli minőségében már 2010-ben interjút adott lapunknak, melyről korabeli főszerkesztőnk, Balogh Ákos Gergely a következőket írta blogunkon:
„Gyöngyösiről mindig eszembe jut egy kedves kis izraeli vonatkozású afférunk 2010-ből. A választások előtt, egy jobbikos sajtótájékoztatót követően interjút készítettünk vele, úgy is, mint a párt külügyminiszter-jelöltjével. A beszélgetésnek már eleve kitűnő hangulatot kölcsönzött, hogy közben Gaudi-Nagy Tamás minket videózott a telefonjával (nehogy manipuláljunk, ugye). Gyöngyösi akkor határozottan hitet tett az Egy Kína doktrína mellett, és többször is megismételte, hogy a Tibet-kérdés Kína belügye. És akkor Palesztina meg Izrael belügye? Az egészen más, hangzott a válasz (Gyöngyösi maga is érezhetett valamiféle zavart az erőben, mivel letiltatta a videófelvétel erről szóló részének publikálását).”