Egy dán építész Párizsban – de ki volt a zseni, akit élete fő műve ölt meg?

Nem véletlen, hogy amikor rendőrökről szóló filmeket készítenek, akkor a rázós esetek helyett nem azzal megy el a játékidő, ahogyan gondosan legépelik a vallomásokat. Ahogyan a nagy horderejű ügyeket leleplező oknyomozó újságírókról szóló thrillerekben is legfeljebb egy snitt erejéig láthatjuk, miként püfölik a klaviatúrát. Az Egy dán építész Párizsban viszont komoly hendikeppel indul, a főszereplőjének – ahogyan az a címből is kiderül – olyan szakmája van, ami nehezen vizualizálható izgalmasan, legalábbis ami a munkafolyamatot, és nem a kész produktumot illeti.

Ha végigmegyünk a filmtörténeten, igazán nem is sikerült átütő erejű alkotást készíteni erről a hivatásról. Leszámítva A brutalistát, ami részben úgy oldotta meg ezt a manővert, hogy a konkrét szakma felcserélhető lett volna lényegében bármely más alkotótevékenységgel, a hangsúly ugyanis jóval magasabb érvényű és univerzálisabb kérdésekre tolódott át. Fontos szerepet kapott a tervezési fázis, de a fókusz azon volt, hogy Adrien Brody által alakított – a magyar származású építész, Marcel Breuer által inspirált – fikciós karakter miként zuhan össze lelkileg az önkifejezési vágya súlya alatt, és járja meg a poklok poklát, miközben foggal-körömmel ragaszkodik a víziójához. 

És lényegében ugyanerről szól a tavaly Cannes-ban debütált dráma is, amely ugyan itt-ott szintén nem szűkölködik a fikcióban, de 

Párizs ikonikus épületét, a La Grande Arche-t a francia forradalom kétszázadik évfordulóján adták át 1989-ben, a pályázatot pedig még 1982-ben írták ki, amelyet mindenki legnagyobb meglepetésére a dán Otto von Spreckelsen nyert meg. Az építész korábban a saját házán kívül csak néhány templomot tervezett, olyannyira ismeretlen névnek számított, hogy még a dán nagykövetségen sem tudták, ki is ő, amikor végre sikerült felkutatni, épp kellemesen horgászott az otthonához közel. És az elképzelései finoman szólva is ambiciózusak voltak, érthető módon az élete fő műveként tekintett a felkérésre, viszont hamar meg kellett tapasztalnia, hogy a bürokrácia és a különböző üzleti érdekek ott gáncsolják, ahol csak tudják. Ő azonban 

Ergo minden adott lenne egy olyan pszichológiai drámához, mint amilyet A brutalista prezentált, de hogy a fenti rendőrös és oknyomozó újságírós példára visszatérjek, a film totálisan elvész a részletekben. Végtelenül hosszú jelenetek sorában követhetjük, ahogyan a főszereplő vitázik az oszlopok méreteiről, az üveghomlokzat kivitelezéséről, a carrarai márvány beszerzéséről, ezek a csörték kisebb mennyiségben és célratörőbben még érdekesek is lehetnének, de ekkora terjedelemben elképesztően unalmasak. A rendező próbálja feldobni szatirikus éllel a bürokratikus csatározásokat, de ahhoz túl bátortalan a humor, hogy élvezetessé tegye ezeket a képsorokat, ahhoz viszont épp elegendően ironikusak, hogy a maradék drámai erő is kivesszen a történetből. 

Azt viszont nem csodálom, 

ha Budapest egyik ikonikus épületének megalkotásáról készülne hasonló történelmi tabló a korszak tökéletes megidézésével, nyilván egészen másként állnék hozzá, itt azonban ez az érzelmi kapcsolódás nincs meg. 

Nyilván sokakkal előfordul, hogy egy dokumentumfilm megnézése után azt kívánják, bárcsak hagyományos játékfilmben dolgozták volna fel az adott történetet, ebben az esetben viszont a fordítottját éreztem. Ha ledarálják a lényeget a legpuritánabb beszélő fejes formulában feleennyi játékidő alatt, nemcsak bőven jóllaktam volna, de talán erősebben magával is ragadott volna.

Itt azonban hiába kiválóak a színészek, a forgatókönyv egyszerűen nem engedi, hogy egy percig is közel kerüljünk ezekhez az emberekhez. Pedig még egy fikciós szálat behoztak ennek érdekében, az építész feleségének személyében, akinek a főszereplő elpanaszolhatja a minden búját-baját, mégsem árnyalódik a jelleme. Otto von Spreckelsen ennél biztosan többet érdemelt volna. 

Egy dán építész Párizsban – francia életrajzi film, dráma. Május 28-tól a Mozinet forgalmazásában országszerte a mozikban. 

Nyitókép: Egy dán építész Párizsban. (Mozinet)