Vénasszonyok nyara – élete legnehezebb időszakát dolgozta fel az ír rendező

Ha valaki élt nagyvárosban, és az utcára nézett az ablaka, biztos átélte már, hogy reggel kicsit tovább aludna, de felveri az araszolgatva haladó, sípoló, néhány méterenként meg-megálló kukásautó, amelybe nagy robaj kíséretében öntik bele a hulladékot. A Louie című sorozat hihetetlenül viccesen forgatta ki ezt a kellemetlenséget, a melósok direkt jó hangosan vágják oda a kocsihoz a fémvödröket, majd betörnek a főszereplő lakásába, az ágya mellett kezdik verni a tamtamot még hangosabban, majd a szemetes tartalmát ráürítik. Ha van a MeToo-kampánynak szélsőséges bűne, akkor az egyik egyértelműen az, hogy Louis C.K. teljesen alaptalanul vált a cancel culture áldozatává, törölték az említett sorozatát is, pedig nála szellemesebben nem sokan tudták ábrázolni az ilyen apróbb, vagy éppen jóval fajsúlyosabb hétköznapi nyűgöket. Tippre azonban Darren Thornton rajong az amerikai humoristáért, 

Alapvetően irigylésre méltóak azok az emberek, akik a nyomorúságos szituációkban nemcsak a tragédiát vagy rosszabb esetben az önsajnáltatást látják meg, hanem képesek megragadni bennük a fanyar humort. 2016-ben a Plusz egy fő Marynek című dráma-vígjáték komoly fesztiválelismeréseket zsebelt be, Darren Thornton rendező és testvére, a társ-forgatókönyvíró Colin Thornton azonban nem tudták felhőtlenül élvezni a sikert, mert a magatehetetlen, stroke-ból lábadozó édesanyjuk egész napos ellátásra szorult. Így előfordult az is, hogy a direktornak úgy kellett rádióinterjút adnia, hogy közben az asszonyt kísérte ki a mosdóba.

Ilyen, és ehhez hasonló pillanatokkal kell szembenézni a Négy anya négy fia főszereplőjének is, csak ő nem filmrendező, hanem egy középkorú regényíró, akinek az első kötetét egymásra licitálva dicsérik a kritikusok, és az említett családi esemény nélkül sem lenne könnyű helyzetben. Az írása ugyanis elsősorban a TikTok-generációnál talált be, így amikor különféle kellemetlen helyzetek közepén próbál interjút adni, nem elég a szerencsétlen időzítés, de állandóan rászólnak, hogy a tinik számára is érhető nyelvezetben fogalmazzon, ami nehezére esik. Még annak a nemzedéknek a tagja, amelyik úgy képzeli, hogy intellektuális benyomást cirkalmas körmondatokkal és minél több idegen szóval lehet kelteni, így aztán a regényének szociológiai szakzsargonnal próbál érvényt szerezni. 

a főszereplő középen helyezkedik el, nem beszéli a fiatalok nyelvét, ugyanakkor az idős édesanyjával is nehezen találja a közös hangot. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az asszony már csak úgy képes kommunikálni, hogy egy iPaden bepötyögi, majd felolvastatja a mondandóját. A férfi pedig be van zárva ebbe a szituációba, Amerikába hívnák promóciós turnéra, de a nő hallani sem akar arról, hogy pár napot is idősek otthonában töltsön. És ha mindez nem lenne elég, nesze sánta, itt egy púp, egy még kezelhetetlenebb helyzetben találja magát: hasonló cipőben járó meleg barátai megelégelik a keserves mindennapokat, a távollétében odaköltöztetik hozzá a saját édesanyjukat is, ők pedig elhúznak Spanyolországba a Maspalomas Pride-ra. 

Innen ered a film címe, ami kissé félrevezető, mert noha számos vicces szitut eredményez, hogy a főszereplőnek így már nem egy, hanem rögtön négy idős nőt kell menedzselnie, ez csak egyfajta fűszer a sztoriban, a férfi barátairól pedig lényegében semmit nem tudunk meg, azt leszámítva, hogy remekül mulatnak a cselekmény ideje alatt. 

amit érzelmesen, de sosem giccsesen, ellenben néha tényleg viccesen ábrázol a film. 

És kifejezetten üdítő, hogy szemben a Netflixszel, ahol valószínűleg kötelességének érzik, hogy funkciótlanul is minden tartalmukba egy vagy több LMBTQ-karaktert belegyömöszöljön – olyannyira, hogy az már az említett közösség tagjait is zavarja –, itt a férfi nemi identitása szerves és a lehető legtermészetesebb részét képezi a történetnek

Ugyanis akárcsak a főszereplő, a rendező és társ-forgatókönyvíró úgyszintén meleg, ez pedig nemcsak arról szól, hogy ki kivel és mit csinál a négy fal között, hanem tovább fokozhatja egy harmincas-negyvenes férfi magányát, amely egyébként is egyre jellemzőbb életérzés erre a generációra, hát még egy olyan kisebb településen, mint amilyenen a film is játszódik. Az említett streamingszolgáltatónál pedig jobban teszik, ha jegyzetelnek, mert amennyiben nem kizárólag a profitorientáltság hajtja őket, hanem valóban az érzékenyítés szándéka, akkor egy ehhez hasonló emberi és átérezhető megközelítéssel nem ütköznének állandóan ellenállásba.

Négy anya négy fia – ír dráma, vígjáték. Május 28-tól a Pannonia Entertainment Ltd. forgalmazásában országszerte a mozikban. 

Nyitókép: Négy anya négy fia. (Forrás: Pannonia Entertainment Ltd.)