Vesszenek a gazdagok! – Balhé a Netflixen

Nemrég mutatták be a Netflixen A férfi a fotó mögött című dokumentfilmet, amely részletesen bizonyította, hogy minden idők egyik legismertebb fényképét, a Napalm Girlt nem az az amerikai fotográfus készítette, aki végül világhírűvé vált vele, és Pulitzer-díjat kapott. Hanem egy vietnámi férfi, de részben azért sem őt tüntették fel, mert az ázsiai nevek hangzása megmosolyogtatónak hatott akkoriban a nyugati világban. Messziről indulok, de érdekes, hogy bő fél évszázad alatt mekkorát fordult a világ, Dél-Korea a közelmúltban akkora hatást gyakorolt a globális popkultúrára, amekkorát még egyetlen nem angolszász országnak sem sikerült, a streamingszolgáltatón látható Balhé pedig sokadik állomása a hódító útjuknak. 

Már a kétezres évek elején mások mellett az Oldboyjal és Park Chan-wook egyéb rendezéseivel is felkerült a térképre a filmgyártásuk, de inkább csak egyetemista vagy értelmiségi körökben kapott kiemelt figyelmet. Aztán jött az Élősködők, ami ugyan semmivel sem volt jobb, rosszabb vagy kommerszebb, mint számtalan, a távol-keleti országban készült mestermű, azáltal, hogy ázsiai alkotásként példátlan módon elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, jóval szélesebb réteget mozgatott meg. Végül pedig a Squid Game kifordította a sarkaiból a világot: nem csupán az izgalmas alaphelyzetével, a divatos, gazdagokat a szegényekkel szembeállító tematikájával, hanem a gonosztevők maszkjaival. Utóbbi nyilván röhejesen hangzik, de halál komolyan gondolom: ettől vált jól megjegyezhető, karakteres mainstream termékké, kicsit olyanná, mint Csillagok háborúja; sok millió ember valószínűleg akkor is be tudja azonosítani a sorozatot a dizájnja alapján, ha egyetlen epizódot sem látott belőle. 

És akkor még nem beszéltünk a szerte a világon arénákat megtöltő K-pop sztárokról vagy a szintén rendkívül sikeres animációs filmekről és sorozatokról, 

A Balhé című sorozat első évadja 2023-ban pedig a lehető legjobbkor érkezett, lehet, hogy tíz évvel korábban simán elsiklott volna felette a figyelem. Ugyanis amellett, hogy a dél-koreai származású Lee Sung Jin rendező, forgatókönyvíró, producer nevéhez fűződött, és túlnyomórészt ázsiai színészeket vonultat fel, 

a sokszor obszcén mértékű társadalmi különbségek manapság milliók igazságérzetét piszkálják.

Amerikában ugye különösen menő az Eat the rich! szlogen, ami a magyarban a fizessenek a gazdagok politikájára fordítható le; erre a jelenségre és életérzésre játszott rá korábban mind az Élősködők, mind a Squid Game, és ugyanerre épül a szóban forgó széria is. Az első szezon alapfelállása Michael Douglas Összeomlására emlékeztett, adott egy egyről kettőre jutni képtelen vállalkozó, akinek egyébként is ki vannak az idegei egy megalázó szitu után, majd amikor egy dúsgazdag nő nem elég, hogy kis híján összekoccan vele, még be is mutat neki, a paliban felmegy a pumpa, felkeresi az asszonyt, aztán tíz részen keresztül követhetjük, 

A széria számtalan szakmai díjat bezsebelt, hatalmas rajongóbázisa lett, az abszurditást, a drámát, a humort és a feszültséget ügyesen ötvözte egészen váratlan, de annál királyabb zenékkel. Egy-egy érzelmileg felkavaró pillanat után legalábbis nem egy Offspring-, Hoobastank vagy System of a Down-dalra számítanánk, pedig meghökkentő hatást képesek kiváltani. 

Be is rendelték a második évadot, de mivel az alapsztorit nem lett volna érdekes folytatni, a Balhé antológiasorozattá vált a szintén a gazdagok és szegények ellentétére épülő, 

És ugyan az új szezon is tartogat nem kevés emlékezetes vagy épp bizarr jeleneteket, azért az első etap egyedisége már csak nyomokban érezhető. A lövészárkokban ülők létszáma mindenesetre alaposan kibővült, ezúttal jóval több szereplő között zajlik az adok-kapok. Adott két szerelmes, de csóró fiatal, akik egy elit klub alkalmazottjaiként dolgoznak, egy nap azonban szemtanúi lesznek, ahogyan a középkorú felettesük brutálisan összeveszik a feleségével. Az incidenst felveszik telefonnal, és zsarolni a jobb pozíció, több fizetés és egészségbiztosítás reményében zsarolni kezdik a házaspárt. A bosszú nem várat magára; a főnök és neje pedig immáron két tűz közé kerül, mert nem csak a két kölyökkel állnak hadban, felülről is sakkban tartja őket a komplexum tulajdonosa. Ebben a hármas felállásban pedig még több töréspont képződik, idővel a pár tagjai között is újabb konfliktuszónák alakulnak ki, más külső felek  ugyancsak tovább szaggatják az amúgy is szertefoszló egységeket. 

Azaz, akárcsak az első évadban, itt is 

A kapitalizmuskritika pedig nem a klasszikus jómódú és nélkülöző tengelyen rajzolódik ki, a sorozat sokkal inkább azt ábrázolja, a pénz és a hatalom hogyan ront meg mindenkit. A kezdeti, ha nem is fekete-fehér, de szürke-fekete felállás idővel fekete-feketévé válik, ahogyan a nyomorúságos helyzetekből kilépni próbáló fiatalok épp olyan gátlástalanná és boldogtalanná válnak, mint a megnyomorítóik. 

az idősebb pár női tagját alakító Carey Mulligan bár háromszorosan Oscar-jelölt színésznő, úgy érzem, még mindig nem kapta meg azt az elismerést és figyelmet, mint amire méltó lenne, és ugyanez elmondható a férjét játszó Oscar Isaacről is. A fiatalokat alakító Charles Melton és Cailee Spaeny azonban még rajtuk is túltesz, igaz, hálásabb is a szerepük, hiszen nagyobb utat kell bejárniuk az ártatlanság elvesztésétől a teljes erkölcsi romlásig. 

A Balhénak ugyanakkor éppen az az egyik legnagyobb előnye, ami a hátránya is. Üdítő, hogy a Netflix nem nézi idiótának a közönségét, a legtöbb tartalmukkal ellentétben itt aztán könnyen elveszthetjük a fonalat, ha a telefonunkat nyomkodjuk az egyes részek közben, a számtalan figurát egyszerre mozgásban tartó cselekmény egészen komplex. Ám akit alapvetően kevésbé mozgat meg egycsavaros bűnügyi sztori, inkább emberi drámák izgatják, annak öncélúnak és rétestészta-hosszúságúnak hathat a nyolc epizódon keresztül bonyolódó sztori. És ha az IMDb-n összehasonlítom az első szezon egyes részeinek az osztályzatait az új etappal, akkor valószínűleg nem csak engem fárasztott le a végére. 

Balhé – amerikai drámasorozat. Megtekinthető a Netflix kínálatában. 

Nyitókép: Balhé. Forrás: Netflix