Felvidéki finesz: mi várható Szlovákiában?

Sűrű hét öt fontos találkozóval – nem lehet azt mondani, hogy nincs mozgásban a felvidéki magyar érdekképviselet. Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke munkatempóját ellenlábasai is ritkán szokták megkérdőjelezni, irányvonalát azért többen. A liberálisoknak túl konzervatív, a konzervatívoknak túl liberális – és ez még csak a felvidéki magyar közeg, a szlovákban sokkal kellemetlenebb jelzőket is aggatnak rá olykor. Pláne most, hogy december óta – amikor a Robert Fico vezette kormány minden budapesti és felvidéki magyar tiltakozás ellenére büntethetővé tette a jogfosztó, máig is alkalmazott Beneš-­dekrétumok kritizálását is – megkezdte pártja óvatos távolodását a koalíciót alkotó pártoktól, egyúttal új szövetségest keresve egyre közelebb került a Progresszív Szlovákia (PS) nevű formációhoz. 

A határon túli nemzetrészek körében kérdőjelek rajzolódnak ki, hogy vajon az áprilisi magyarországi kormányváltás irányváltást is jelent-e. A kezdeti kételyek egy része eloszlott, és időközben legalább a személyi kérdések tisztázódtak. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter tárcájánál Kollai István történész kezdte meg munkáját nemzetpolitikai helyettes államtitkárként. 

Gubík László a gombaszögi nyári táborban július 16-án találkozott Kollai Istvánnal és Tarr Zoltánnal, július 17-én közönség előtt vitázott Michal Šimečkával, a PS elnökével. 18-a már Fiumében érte, ahol az Erdélytől Muraközig terjedő hét magyar nemzetrész vezetője adott egymásnak randevút immár hagyományosnak mondható keretek között. A pártelnök július 24-én pedig a Tusványoson nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésen vett részt. 

„Üdvözlöm Kollai István kinevezését, régi ismeretség a miénk” – fogalmaz lapunk megkeresésére Gubík. Kimondottan előnyösnek tartja, hogy olyasvalaki veszi át a terület irányítását, aki ugyan budapesti születésű, 2010-től öt évig volt a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, s ahogy a pártelnök fogalmaz, „mind a szomszédság­politikában, mind a kultúrdiplomáciában komoly tapasztalatra tett szert”, így kiválóan ismeri a felvidéki terepet. Tőle Gubík azt tudta meg, hogy zajlanak az átvizsgálás előkészületei, de konkrét tervet még nem vázoltak fel, hogy miként alakítanák ki a rendszert. Az irányt viszont kijelölték a magyarságpolitikának: ez, legalábbis papíron, a be nem avatkozás politikája. „Segíteni akarják az építő munkát folytató szervezeteket az oktatás, a kultúra, az egyház és az agrárium terén, de nem szólnak bele a tevékenységükbe; és az is meg lett fogalmazva a sorok között, hogy az egyes szervezetek, például a sajtó ne szolgáljanak magyarországi pártpolitikai célokat”. Vagyis a be nem avatkozás kétirányú. A politikus megjegyzi, a Felvidéken a probléma eddig sem volt kirívóan jellemző. 

A Mandiner hiába kereste meg interjúkérelemmel a helyettes államtitkárt. Kérdés, mekkora mozgástere lesz. Gubík szerint annyit előre lehet bocsátani, hogy Kollai kutatóként, egyetemi adjunktusként inkább az akadémiai szféra embere, szemben két elődjével, akik országgyűlési képviselők is voltak. „Így lehet, hogy nagyobb súlyt fektet majd személyesen az egész rendszer működtetésére, a szakmai irányvonalakra, az irányvonalak betartatására, mintsem az »utazó nagyköveti« létre” – fogalmaz a politikus. Azért jelezte Kollainak, hogy a felvidékieknek számít a személyes jelenlét, és úgy látja, a helyettes államtitkár ezt megértette. 

Hogy melyik programmal mi a terv, arról továbbra sem kaptak információt, Tarr Zoltán is óvakodott beszélni erről a gombaszögi fórumon. „Kerülte a miniszter maga is, hogy akár negatív, akár pozitív példákat említsen, noha a műsor­vezető készséges partnernek kínálkozott egy kis Gombaszög-, Ma7- vagy akár Csemadok-kritikára” – teszi hozzá Gubík László. Ő egyébként Kollai társaságában volt ott a fórumon. 

Tarr Zoltán négyszemközt sem árult el többet. „Ez volt az első hivatalos találkozónk, és nem a támogatásokról, hanem a felvidéki nagy képről, az önkormányzati, majd parlamenti választásról, a párt kondíciójáról és a szövetségi politikánkról beszéltünk” – avat be minket Gubík László. Negatív hozzáállást nem tapasztalt a miniszter részéről, sőt megerősítette őt abban, hogy nem akarják párttá formálni a felvidéki Tisza-­szigeteket, és nem érdekük párhuzamos pártstruktúrát létrehozni vagy támogatni. Ellenben mivel úgy érzik, hogy a korábbi támogatáspolitika túlzottan pártcentrikus volt, a straté­giai partnerség megtartása mellett egyenrangú partnerré emelnek olyanokat is, „akik eddig az ő értelmezésükben méltatlanul el voltak hanyagolva, és nem kaptak akkora mozgásteret, mint amekkora talán kijárt volna nekik” – fogalmaz diplomatikusan a vezető. Hozzáfűzi: a Felvidék relatíve heterogén volt e tekintetben. 

Ami a többi nemzetrész vezetőjét illeti, a fiumei „tizenhat szem közti” formátumot még Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár találta ki, „hogy mindenki sűrű naptárában legyen egy alkalom, amikor kísérők nélkül találkozunk úgy, ahogy máskor sem alkalom, sem idő nem lenne rá például egy konferencián”. Most végül csak heten voltak: Gubíkon kívül Erdélyből Kelemen Hunor – aki szenvedélyes motorosként két keréken érkezett –, Pásztor Bálint a Vajdaságból, Brenzovics László Kárpátaljáról, Jankovics Róbert Horvátországból és Orban Dušan a Muravidékről. Kollai is hivatalos volt, de csak távolról biztosította támogatásáról a formációt. 

„Itt lényegében mindenki beszámolt az előtte álló kihívásokról: a Vajdaságban választás jön ősszel a Magyar Nemzeti Tanácsban és valószínűleg a parlamentben is, Erdélyben a román kormányválság a fő téma, és mi is elmondtuk az önkormányzati választás tétjét, hogy miként állunk” – sorolta a tanulságokat Gubík. Arra is rámutattak Fiumében, hogy „az ott ülők közel egymillió szavazót képviselnek”, így ezek a szervezetek nem megkerülhetők a nemzetpolitikában sem. 

Ha ügyesen űzik a magyar érdekképviseletet, akkor pedig a honi politikában sem – legalábbis érdekes volt tapasztalni, milyen hullámokat vetett az, hogy Gubík és a progresszív párt elnöke, Michal Šimečka egy asztalhoz ült Gombaszögön. 

„Helyben mindenki tapsolt, a kommentmező viszont felrobbant, nem jó értelemben” – írja le a helyzetet Gubík. A beszélgetés tartalmi részét idézve kijelenti, érdemes lenne a száraz tényeket leszögezni: a felvidéki magyar, parlamenten kívüli párt elnöke egy szemmagasságban egyeztetett egy országos, a felméréseket egyébként három éve vezető szlovák párt elnökével. „Ország-világ előtt kijelentette, hogy ha kormányra kerül a PS, és ott lesz a magyar párt is, akkor megszületik a három évtizede várt kisebbségi jogállási törvény, regionálisan hivatalos nyelv lesz a magyar, rendezzük a kollektív bűnösség problematikáját jogi értelemben, meg az önkormányzati finanszírozási törvényt is – sorolja Gubík. – Azért korábban összetettük volna a kezünket.” Hozzáfűzi: a politika az politika, így ez nem garancia, de ez a kínálat, és úgy véli, „valahol itt kezdődik a magyar érdekérvényesítés”. 

A kommentek és visszhangok azonban egyértelművé tették benne, hogy még rengeteg „politikai hangyamunka” lesz megértetni a felvidéki magyar közösséggel, hogy miután Robert Fico miniszterelnök kimondta, tőle nem remélhetnek többet, lényegében a PS maradt. „Konzervatív emberként abszolút értem a liberális oldallal szembeni kultúretikai kifogásokat, de a 

Ha igen, arra csak itt van esélyünk, Ficóval nem.” 

Emellett, emlékeztet a pártelnök, nem csak ő vállalt kockázatot azzal, hogy leült egy progresszív párt vezetőjével. A Šimečka szándékainak komolyságát firtatóknak azt üzente, bizony a liberális politikus is vállalt rizikót, mert egyenrangú partnerként kezelte a saját oldalán sokak által orbánistának kikiáltott Gubíkot, és nem inkább Igor Matovič Szlovákia Mozgalommá átkeresztelt korábbi kormánypártjával egyezkedik. 

Tény, hogy sok olyan pont van, amelyben nem értenek, nem is érthetnek egyet, de ezt mindketten elismerték. Jellemző példa erre az azonos neműek házasságának kérdése, aminek kapcsán az orbáni Magyarországból hoztak kompromisszumos példát, méghozzá a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetőségét. „Ő is, én is elmondtuk: 1998-ban hasonló ideológiai megosztottság volt a szlovákiai pártok között, mégis sikerült keresztülnyomni az európai integráció programját, liberálisoknak, kereszténydemokratáknak és magyaroknak az akkor erős posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártjával szemben” – mutat rá. Hogy ez most is sikerüljön, ahhoz 

Nyitókép: Gubík László Tusványoson a nemzetpolitikai kerekasztalnál
Fotó: MTI/Kátai Edit