Útkeresésben a lengyel jobboldal: megosztott a PiS

Több mint harminc képviselő távozik a nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosságtól (PiS), Lengyelország fő ellenzéki pártjától, miután nem volt hajlandó aláírni a hűségesküt – jelentette be Jarosław Kaczyński, a szervezet vezetője a múlt hét végén. A vita középpontjában a Jog és Igazságosság egy mérsékeltebb frakciója áll, amely Mateusz Morawiecki volt miniszterelnökhöz és PiS-­alelnökhöz kötődik: ő az egyike azoknak, akiket most kizárhatnak a pártból. 

„A frakciónk körülbelül harminc képviselője lemondott” – fogalmazott Jarosław Kaczyński egy pénteki sajtótájékoztatón a Notes from Poland tudósítása szerint. Hozzátette, hogy a képviselők távozásukat a párt politikai bizottságának következő ülésén hivatalossá teszik. Kaczyński az után jelentette be a hírt, hogy előző csütörtök éjfélkor lejárt a határidő, ameddig a száznyolcvanhat képviselőnek alá kellett írnia a párt iránti hűségesküt, amely magában foglalta a kötelezettségvállalást, miszerint nem lesznek tagjai semmilyen külső politikai szervezetnek. 

Az intézkedés különösen a Morawiecki által áprilisban alapított Fejlesztés Plusz (R+) nevű egyesületet célozta – írja a Notes from Poland. Morawiecki azonban mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy szervezete a Jog és Igazságosság kiegészítőjeként, nem pedig riválisaként szolgál. A PiS számos képviselője azonban úgy tekintett erre, mint Morawiecki kísérletére, hogy egy különálló hatalmi központot hozzon létre, és a szövetséget ugródeszkaként használja fel pártja megalapításához a 2027. őszi parlamenti választás előtt. 

Miután a PiS múlt szerdán kiadott egy határozatot, amelyben előírta parlamenti képviselőinek, hogy vállalják kilépésüket az ilyen platformokból, a száznyolcvanhat képviselő többsége gyorsan eleget tett a kérésnek. A Fejlesztés Pluszhoz tartozó harminc-negyven fős csoport azonban megtagadta. „Mindenki tudta, mit kell aláírnia, és tudta, milyen következményekkel járhat, ha nem írja alá – mondta Kaczyński pénteken. – Ebben a helyzetben a Fejlesztés Plusz csoportot nem tekinthetjük másnak, mint egy terv részének a pártunk megosztására.” Megjegyezte azért, hogy bár ők most elhagyják a PiS-t, ellenségeskedés nélkül akarnak elválni. 

Pártszövetségek szövetsége 

De hogyan jutott ide a lengyel jobboldal? A történtek megértéséhez érdemes visszanyúlni a 2023. októberi parlamenti választáshoz. Az akkor már nyolc éve, két ciklus óta kormányzó Jog és Igazságosság koalíciója ellen összeállt egy sokszínű – ideológiailag meglehetősen ellentmondásos – politikai szövetség, benne többek közt Donald Tusknak az idők során egyre liberálisabbá váló, eredetileg jobboldali-centrista Polgári Platformjával (PO), Szymon Hołownia jobbközép Lengyelország 2050 (PL2050) pártjával, Władysław Kosiniak-Kamysz Lengyel Néppártjával (PSL) és a vonalas Új Baloldal (NL) párttal. 

Bár a Jog és Igazságosság első helyen futott be, a voksok 35 százaléka messze nem volt elég a parlamenti többséghez. A 30 százalékot szerző Tusk-párt, a PL2050 és a PSL alkotta, 14 százalékot szerző Harmadik Út (TD) szövetség és a 8,6 százalékos Új Baloldal viszont összeállva többséget tudott alkotni. Mellettük bejutott még a törvényhozásba a radikális jobboldali Új Remény (NN) és Nemzeti Mozgalom (RN) alkotta Szabadság és Függetlenség Konföderáció (KWiN) szövetség több mint 7 százalékkal – az ő támogatottságuk matematikailag sem volt elég a Jog és Igazságosság elméleti többségéhez, és egyébként is elég harsányak és kritikusak voltak ahhoz, hogy a saját útjukat járják tovább. 

A választáson több mint 74 százaléknyian szavaztak, ami rekordmagas részvétel volt a rendszerváltozás óta. A választási demográfia jellegzetesen alakult: a városiak, a fiatalabb és magasabban képzett társadalmi rétegek inkább az ellenzékre, a vidéki, idősebb és képzetlenebb választók pedig inkább a kormánypártokra voksoltak. Kiugró volt a fiatalok választási hajlandóságának változása: a 2019-es 46 helyett több mint 68 százalékuk nyilvánított véleményt. Ha a fenti mintázatokat a 2026-os magyarországi választáson is észleltük, az nem mondható a véletlen művének. 

Megugrás, majd lejtmenet 

Donald Tusk vezetésével háromfejű kormánykoalíció alakult, s belső vitákat és átrendeződéseket követően a mai napig megvan a kormányzati többsége. Az ellenzéki jobboldal időközben nagy sikert ért el a 2025 májusában tartott államfő­választáson: a közvetlenül a nép által választott elnöki tisztségért a kormányoldal Rafał Trzaskowski liberális varsói polgármestert, a jobboldal pedig Karol Nawrocki konzervatív történészt indította – és alig 1,5 százalékos különbséggel Nawrockinak sikerült nyernie, így Andrzej Duda után jobboldali államfője maradt Lengyelországnak. A miniszterelnök ezután bizalmi szavazást kért a parlamenttől, a koalíció képviselői azonban egy emberként sorakoztak fel mögötte, nem bukott bele az államfőválasztási vereségbe a kormányzat. 

A Jog és Igazságosság az elnökválasztási siker után egy rövid időre átvette a vezetést a közvélemény-kutatásokban, de 2025 őszén erős lejtmenetbe került, a Polgári Platform pedig ismét megerősödött. A Jog és Igazságosság meggyengülésével egy időben pedig 

amelyet Grzegorz Braun vezet. Az antiszemita kijelentésektől sem visszariadó Braun hangosabban és radikálisabban közöl egy sor olyan üzenetet, amit a Jog és Igazságosság eddig mértékletesebben, mondhatjuk úgy, nagypapásabban fogalmazott meg, és úgy tűnik, a jobboldali szavazók egyre nyitottak a keményebb hangvételre. 

Ez a hangulatváltás riasztotta meg a Jog és Igazságosságot máig uraló Jarosław Kaczynskit, így ő is újra radikálisabban beszél. Márciusban Przemysław Czarneket, a szintén kemény hangvételéről, többek között az lmbtq-ügyeket ostorozó kijelentéseiről ismert politikust választották meg a Jog és Igazságosság következő kormányfő-­ jelöltjének. 

Útelágazáshoz értek 

Ez az az irány, amely nem tetszik a korábbi PiS-es miniszterelnöknek. Mateusz Morawiecki a Fejlesztés Plusz nevű csoportjával a pártbeli mérsékeltek élére állt, új, centristább irányt szorgalmazva – a választási esélyek növelése érdekében. Egyik szövetségese, Piotr Müller tisztázta, hogy Kaczyński minapi bejelentése ellenére a Fejlesztés Pluszban senki nem mondott le a PiS-tagságáról – csak nem írták alá a párt által kért nyilatkozatot. 

Kaczyński bejelentése előtt Morawiecki a wPolsce24 adónak azt nyilatkozta, hogy a pár- ton belül egy meg nem nevezett csoport megpróbálja Kaczyńskit ellene fordítani. A korábbi kormányfő reményét fejezte ki, hogy „az emberek észhez térnek”. Morawiecki elárulta, Kaczyńskivel folytatott találkozóján „javaslatot tett a csoport működésének olyan kereteire, amelyek nemcsak hogy nem mondanának ellent a párt tevékenységének, hanem ténylegesen támogatnák is az intézkedéseit”. Kaczyński olyan kompromisszumot javasolt, hogy a csoport a jövő évi választásig felfüggesztené a tevékenységét. Végül egyik fél sem volt hajlandó elfogadni a másik követeléseit. 

A Notes from Poland elemzése emlékeztet: Mateusz Morawiecki nemzetközi bankár volt, mielőtt csatlakozott a PiS-hez, ahol pénzügy­miniszter, majd miniszterelnök lett. Ő azt szeretné, ha a párt a kultúrharcok helyett inkább a technokrata kérdésekre, például a gazdasági fejlődésre összpontosítana. Ez nyilvános vitákhoz vezetett támogatói és a párt többi tagja között. 

A tavasszal kiválasztott kormányfőjelöltet, Czarneket Kaczyńskiék olyan személynek látják, aki vonzó lehet a radikális jobboldali szavazók szemében, és potenciálisan együttműködhet a radikálisabb erőkkel, ha a választás után koalícióra lenne szükség. Azonban Czarnek megnevezése óta nem nőtt a PiS támogatottsága, ami aggodalmat váltott ki a párton belüli mérsékeltebb csoportból, élén Morawieckivel. Itt áll most 2026 nyarán az ellenzékbe szorult lengyel jobboldal útkeresése – nem kevés tanulsággal a magyar jobboldalnak is.

Nyitókép: Egy párt, két irány: Jarosław Kaczyński és Mateusz Morawiecki
Fotó: AFP/Jaap Arriens