A kegyelmi ügy nem kegyelmez

„Az új parlament számos olyan vizsgálóbizottságot hozott létre, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy kivizsgálják a »múlt rendszer (mármint az elmúlt 16 év) bűneit«. A dologban nincs semmi meglepő, minden „új rendszer” látványosan megpróbálja szemléltetni, hogy ő »más« (vagyunk MI és vannak ŐK), eddig minden rossz volt, ezzel szemben mostantól minden jó lesz. Ilyenkor az egyetlen »adekvát magatartás« az lehet, amit Örkény István is ajánlott, amikor azt írta, hogy »sokszor csak úgy magam elé nézek«.

Érdemes kipróbálni, hogy sokszor csak úgy magunk elé nézünk, mert akkor lassan világossá válik, hogy mily kevéssé változnak a világ dolgai, hogy az, amit életnek nevezünk, az nem más, mint önismétlő mintázatok végtelen sorozata.

Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő »más«, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika, holott a hasonnevű párt sorsa igen szemléletesen mutatta meg, hogy nem, nem lehet más a politika, és ha a »sokszor csak úgy magunk elé nézés« sikeres lenne, akkor akár arra is rájöhetnénk, hogy miért nem.

Leginkább azért nem, mert a politika »látható« szereplőinek mindig azt kell hazudniuk, hogy ők senkitől (pláne »láthatatlan« szereplőktől) és semmitől nem befolyásolva egyes-egyedül az őket megbízó választó érdekeit fogják képviselni. Mint már annyiszor most is az történik, hogy mind a választó, mind a »valaki, aki jött«, azt hirdetik önfeledten, hogy ők találták ki és ők találták meg egymást, és ez a megbonthatatlan egység most végre a nemzet minden eddig megoldatlan problémáját majd egyszerre fogja megoldani. És történik ez abban a 2026-os évben, amikor nem mellesleg Mohács ötszázadik, 1956 hetvenedik, és az öszödi beszéd huszadik évfordulója van, amely évfordulók pontosan arról szólnak, hogy sem a »nép«, sem a látszólag őket képviselő »uralkodó« nem a maga ura, ahogy a Veszedelmes viszonyok főhőse ismételgeti a dráma végső szakaszában.

Persze ez már innentől »összeesküvéselmélet-gyártás«, hisz ugyan kinek lenne alárendelve a nép és az uralkodó »nagy találkozása«. Elgondolkodtató, hogy míg 2025-ben az év legtöbbször ismételt új kifejezése a »világrendszerváltás« volt, a magyar választók döntő többsége mégis úgy vélte és úgy véli most is, hogy mindahhoz, ami a magyar választásokon történt, semmi köze a Magyarországon kívüli tényezőknek. Ezért aztán kíváncsian várjuk a most megalakuló parlamenti vizsgálóbizottságok vizsgálódásainak eredményét.”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert