Haladékot kapott Budapest, de Magyar Péter is több tízmilliárd forintot követel

A Tisza korábban élesen támadta a szolidaritási hozzájárulást, kormányon már megtartanák.

A Thália Színház ügyvezető igazgatója szerint „az a morál, ami a színházi és művészvilágban évtizedek óta uralkodik, valami egészen bestiális.” Kálomista Gábor úgy véli, ki kell viszgálni az elmúlt tizenöt-húsz év nagy színházi botrányait, amikről az egész szakma beszél, mégsem kaptak nagyobb nyilvánosságot, mert az érintetteket megfélemlítették.

A Mandiner Kálomista Gáborral készített interjút a napokban. A Thália Színház igazgatója többek között arról is elmondta a véleményét, hogy Lengyel Tamás színész nemrég kemény kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy Eszenyi Enikő visszaéléseit, amelyeket a Vígszníház vezetőjeként követett le, nem vizsgálták ki rendesen.

Interjúnk ezzel kapcsolatos részlete az alábbiakban olvasható:

„Itt van most ez a balhé Eszenyi Enikő körül. Eszenyi a kormányváltás óta végre hazatalált, bocsánatot kért. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ez lesz, ha a Fidesz elveszíti a választást, hiszen most már elapadnak azok a források, amiket állítólag az eddigi kormány azért biztosított neki, mert elfelejtett elmenni egy ellenzéki tüntetésre.
Tényleg ezért kapott volna forrásokat?
A balliberális művészvilágban legalábbis úgy gondolják, Eszenyi áruló lett azzal, hogy nem ment el egy tüntetésükre és ezért kapott pénzt a Fidesz-kormánytól. Pedig Eszenyi Enikő sosem állt át, részemről nem is volt erre igény, és úgy vélem, jó ízlésű jobboldali ember nem is gondolhatja, hogy valakit meg kellene jutalmazni azért, mert nem megy el a sajátjai tüntetésére. Viszont ebben az ügyben nem ez a legfontosabb.
Hát mi?
Bár politikában ellentétes oldalon állunk Lengyel Tamással, abban viszont teljesen egyetértek vele, hogy Eszenyi ügye nem lett rendesen kivizsgálva. Ezt pótolni kell! Ahogy Schilling Árpáddal is egyetértek – pedig vele aztán végképp semmiről nem tudnánk megegyezni ezen kívül –, aki szerint tele van hasonló visszaélési és zaklatási ügyekkel a színházi világ és rendet kellene végre tenni. Igen, rendet kell tenni, mert az a morál, ami a színházi és művészvilágban évtizedek óta uralkodik, valami egészen bestiális. Tehát ebben a kegyelmi pillanatban én
teljes mellszélességgel kiállok Schilling Árpád és Lengyel Tamás ügye mellett. Akkor viszont kerüljön felszínre minden történet, itt a nagy rendcsinálás ideje!
Nézzük meg, vizsgáljuk ki az elmúlt tizenöt-húsz év nagy színházi botrányait, amikről az egész szakma beszél, a szélesebb közönség elé viszont nem kerülhettek, mert az érintetteket, a sértetteket megfélemlítették, megfenyegették, megzsarolták a színházi világ potentátjai.
Számtalan olyan történet van, hogy a színházigazgató abuzált fiatal színésznőket, majd megmondta nekik, ha egyet mukkannak erről, örökre el lesznek tüntetve a szakmából, elsüllyesztik, eltemetik őket.”
Lapunk arról is kérdezte a Thália Színház igazgatóját,
Utóbbi azért is érdekes, mert annak „rendezője” az a Radnai Márk lehet, aki korábban éppen a Thália Színházban dolgozott direktorként.
A teljes interjú hamarosan megjelenik a Mandiner hetilapban.
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád