Nincs itt semmi látnivaló, csak Donáth Anna megint visszatért, és Brüsszeltől vár beavatkozást

***

„Interjú a Momentum arcával” – így vezeti fel cikkét, egész pontosan a Donáth Annával készült terjedelmes beszélgetést a 444. Ezek szerint a lilák pár hónappal ezelőtt plakátkampánnyal beharangozott reménysége immár másodszor tér vissza. Vagy valami olyasmi.

Ez az a párt, ami a balliberális térfélen a Gyurcsány Ferenc csapatából kiábrándultak mentsvára kíván lenni, persze úgy, hogy közben a DK-val és másokkal közösen kért korábban bizalmat a választóktól. És most is csak amolyan felemás szembefordulás alakulgat, ha egyáltalán. De azért mintha megint olyan korszakát élné a formáció, hogy ők afféle külön utasok. A 444 pedig láthatóan partner az imázsépítésben. Ja, a cikk címe:

A beszélgetés elején parlamenti küszöb körül billegő támogatottságú párt „arca”egyenesen valamiféle népvezérként fejezi ki szolidaritását a szerinte meghurcolt magyar állampolgárokkal:

„Ne kicsinyeljük le azt, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy úgy érezzék, nincsenek egyedül, és valaki meghallgatja végre őket. És szükségük van arra, hogy úgy érezzék, hogy az ő véleményük az nem egyszerűen egy pici zaj a nagyban, hanem azt valaki felhangosítsa. Azok a problémák, amiket ők nap mint nap megélnek, legyen szó arról, hogy be tudnak-e vásárolni aznap még a boltban, vagy a hétvégéig kitart-e a fizetésük, egészen addig, hogy lesz-e matektanár a gyerek iskolájában. Súlyos problémák vannak, és úgy érzik, hogy őket nem hallgatják meg.”

Becsatornázások a brüsszeli intézményekhez

Egészen példás empátia ez itt kérem szépen!

Donáth Anna: „Amikor ezeket a hangokat becsatornázva felszólalok az Európai Parlamentben, vagy leülök az Európai Bizottsággal, amikor a tanárokat, a diákokat elviszem a Bizottságig, akkor úgy érzik, hogy ma végre az ő hangjukat meghallották. Lehet, hogy holnapra nem omlik össze ez a rendszer ettől, de ezek az emberek újra és újra erőt kapnak, hogy nincsenek egyedül.”

Vagyis egy érettségi előtt álló, kordonbontó tinédzsert leültetni Vera Jourová uniós biztossal, aki a Magyarországnak járó uniós források visszatartásában elévülhetetlen érdemeket szerzett, ez Donáth Anna szerint erőt ad az anyagi gondokkal küzdő magyaroknak? Jól értjük?

Mindegy, az interjúban ez a felvetés nem hangzik el, helyette

Például ilyenek:

„Az utóbbi fél évben érzi, hogy azért, mert nő, máshogy viszonyul önhöz a Fidesz, máshogy viszonyul önhöz az ellenzéki választó, vagy nem érez ebben semmilyen különbséget?”

„Milyen jellegű segítséget kap ebben az ügyben? Pszichológus?”

Az empatikus újságíró meg is kapja az őszinte választ: „Is. Bár a politika műfaja nem nagyon engedi meg, hogy ideje legyen az embernek eljárni akár egy pszichológushoz, de legalább egy coach-hoz, hogy megerősítse abban, hogy mint vezető jó úton jár. Nagyon könnyű elbizonytalanodni. Itt megint csak nincs különbség férfiak és nők között, maximum a férfiakról nem beszélnek.”

Aztán: „Az utóbbi hónapokban az ellenzék leglátványosabb akciója az a Karmelitánál újra és újra ismétlődő kordonbontás. Pontosan mit szeretnének ezzel elérni?”

A válasz röviden: semmit. De Donáth Anna nem ezt mondja, hanem szépen összemossa a tanárok és a diákok egy éve zajló, ma már inkább takaréklángon pislákoló tiltakozását az ellenzék (egész pontosan: a Momentum) ügyével.

„Örülök annak, hogy a diákok és tanárok lassan egy éve nem hagyják abba a tiltakozást. Még akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy a mozgalmuk egy picit lejjebb ül, mert aztán újra és újra folyamatosan erőt kell tudni mutatni. Akkor is, ha ötezer ember jön tüntetni, és akkor is, ha ötvenezer. Amikor az ember azt gondolja, hogy már senkit nem érdekel, vagy nem érdekli az ő ügye, akkor könnyen elbátortalanodik. A kordonbontás ennek is egy szimbóluma.”

Pedig miközben már nem csak a fideszeseknek van elegük a követhetetlen brüsszeli csuklóztatásból az EU-források kapcsán, az újabb és újabb kikötésekből, Donáthék most épp azt követelik az Európai Bizottságtól, támasszon még feltételeket a kormánnyal szemben. Még és még.

Hiába, csak az Európai Bizottság tud nyomást gyakorolni

Íme a magyarázat: „Az elmúlt egy évben a kormányra egyedül az Európai Bizottság tudott bármilyen nyomást gyakorolni. Véleményem szerint itt az EU Alapjogi Chartájában megfogalmazott oktatáshoz való jog sérült, és lehet, hogy ez nem kötelező érvényű a magyar kormányra nézve, de az Európai Bizottságnak igenis vizsgálnia kell.”

Vagyis a Momentum-recept röviden: összefogás Gyurcsánnyal, majd különutas politika. Rátelepedés az oktatás ügyében indult civil tüntetésekre, Pankotai Lili kiképzése és ringbe dobása, aztán a tanári béremelést is potenciálisan megkönnyítő uniós támogatások megtorpedózása. Továbbá: az Európai Bizottság „eszközként” való használása egy politikai cél érdekében a legitim magyar kormánnyal szemben. Értjük, hogy az oktatásban sok a teendő, ebben amúgy még vita sincs, maximum a módozatokról, ráadásul azért a kabinet igenis bőséggel tárgyalt az érintettekkel, Pintér Sándor tárcája még a Momentummal is megpróbált. Kevés sikerrel.

Na de az interjú folytatódik!

„Önök szerint mit kellene tenni, hogy ne Magyarországon legyen az EU-ban a legmagasabb az infláció?” – hangzik az újabb kérdés. A válasz egyszerű:

Az nyilván a politikai túlzás kategóriájába tartozik, hogy az érdekérvényesítést és a „háborút” nemes egyszerűséggel összekeveri az EP-képviselő, ettől még értjük a javaslatot. Brüsszelben és Washingtonban tollba mondják a receptet, Donáthék jegyzetelnek, majd azt mondják, hát így kéne ezt csinálni.

Mik is a játékszabályok?

Egy dologban igaza van: ha genderügyben, a háború kapcsán vagy akár a migráció tekintetében a nyugati mainstream elvárásai szerint ténykedne a magyar kabinet, alighanem a nyomás is enyhülne. Csakhogy ez a logika épp azt igazolja, hogy politikailag motivált az egész hercehurca, szó sincs jogállamiságról meg közös értékekről. „Az, hogy nem fizetik ki az EU-s forrásokat, csak azért van, mert a magyar kormány nem tartja be a játékszabályokat, nem tartja be a saját korábbi vállalásait” – érvel Donáth Anna. Mintha azonban ez is épp fordítva lenne: azért nem fizetnek, mert a kormány betartja a vállalásait. Már amiket a választóknak ígért.

Na jó, de ezen túlmenően mit tenne a Momentum az infláció letöréséért? Ezt: „Egyértelmű politikai akarat kéne ahhoz, hogy az egyszerű ember megélhetése legyen a központban, és ne pedig a politikai demagógia.”

Köszönjük!

Aztán még jön némi fejtegetés arról, hogy ne az alacsony bérekkel, hanem a tudásunkkal tegyük magunkat vonzóbbá a külföldi befektetők előtt (erről a közhelyszámba menő „összeszerelő-üzemmé” válásról Kohán Mátyás kollégám írt remek cikket nemrég, épp az akkugyárak kapcsán), legyünk zöldek, de akkugyárak ne jöjjenek, illetve legyünk még startup-központ.

Aztán felvetésre kerül a beszélgetés során, hogy „mi lenne a Momentum szerint az ideális lezárása a szomszédban zajló háborúnak”. A válasz tűpontos: „El sem kellett volna kezdődnie.” Miután az időben egyelőre még ők sem tudnak utazni, jön a kifejtés: „A háborút minél hamarabb le kell zárni úgy, hogy a lehető legkevesebb emberéletet követeljen. De nem úgy, hogy akkor a mostani állapot alapján húzzuk meg a határokat.” De persze Ukrajna honvédő háborút folytat, így bár a fegyverek alkalmazása nem jó, azért most ez mégis az egyetlen járható út.

Érkezik egy kéretlen vallomás is, mégpedig a már korábban is szóba került EU-pénzek kapcsán:

mert nagyon nem járja az, hogy a magyar kormánynak a bűne és gonoszsága miatt a végén a magyar választók szívják meg. Azt sikerült elérnünk, hogy a közvetlenül megpályázható önkormányzati és civil források mértéke bővült, amikor az új 7 éves költségvetést tárgyaltuk. Ott még nem tartunk, hogy direktben, a kormányt megkerülve megkapjuk a jelenleg befagyasztott pénzeket.”

Alulról szerveződés és az a bizonyos pénz

Parádés! Szóval a szinte mérhetetlen támogatottságú Momentum, némi külföldi közreműködéssel, azon dolgozik, hogy a közel három millió magyar állampolgár szavazatával ismét kormányra kerülő, s így Magyarország képviseletére az uniós vitákban is jogosult politikai erőt „megkerüljék” az uniós források. Ez ám a demokratikus logika!

És következzék a kvázi-csattanó, épp, amikor újabb részletek derülnek ki az ellenzék aggályos, részben külföldi pénzelésével kapcsolatban: „Az erő alulról szerveződik.

Nem véletlenül próbálja meg kihúzni a szőnyeget az Állami Számvevőszék a pártok lába alól. Nem véletlenül él a hatalom ezzel az eszközzel is, hiszen látja, hogy hiába vágja le a karjainkat, lábainkat, sebesít meg minket, mégiscsak felállunk és folytatjuk.”

Vagyis a külföldről politikai érdekből kapott források kellenek ahhoz, hogy az erő alulról szerveződjön. Nem inkább kívülről? Fene se érti már ezt. Erre vonatkozóan némi tisztázó kérdés elhangozhatott volna, de majd legközelebb!

Aztán jön az interjúban még egy kis török választás-elemzés, meg némi műhelytitok az ellenzék belső viszonyainak taglalásával. Sokat ebből nem tudunk leszűrni, legfeljebb azt, hogy különösebben ezek a kicsi pártok továbbra sem szívelik annyira egymást. De Orbán Viktort még annyira se.

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor