Venne-e Jézus vászontáskát noÁrtól?
Egészen nagyszerű, hogy a Heti Válasz mellett még a Nyugati Fény is a keresztény értékrend mibenlétéről értekezik advent idején. Francesca Rivafinoli írása.
„A kereszténység nem azonos a fideszességgel, a »NEResztény« nem keresztény” – ezt értjük. De ettől még miért ne lehetne egy politikus keresztény elköteleződésű?
Furcsa kereszténységértelmezések vannak mostanában forgalomban a keresztény értelmiség – főleg a fővárosi, azon belül is a budai keresztény értelmiség – köreiben. Eme kereszténységértelmezések többnyire aktuálpolitikai ihletettségűek, nevezetesen a kormányról alkotott véleményekből következnek, azok előzik meg, ez esetben többnyire kontra módon. E kereszténységértelmezések szerint a kereszténység lényege vagy az ellenség szeretete, vagy épp az, hogy mindenkivel leülünk beszélgetni. Emellett még szokás kritizálni a kormánypárti keresztényeket azzal, hogy túl magabiztosak abban, mi is a kereszténység; a kormánnyal szimpatizáló, esetlegesen a kormánypártok holdudvarához tartozó keresztény értelmiségieket rendszerint leereszkedően figyelmeztetik: a kereszténység nem azonos a fideszességgel, a „NEResztény” nem keresztény.
Kétségkívül igaz, hogy a fideszesség nem ugyanaz, mint a kereszténység – csak hát ezzel azok is tisztában vannak, akiket leereszkedően figyelmeztetnek erre.
Hogy a fideszesség, a kormánypártiság összeegyeztethető-e a kereszténységgel, arról már vannak vitáink. A kormánykritikus keresztény értelmiségiek szerint a kormány álkeresztény, szerintünk ez tévedés.
Azonban a fenti kereszténységértelmezéseket valló és figyelmeztetéseket megfogalmazó budai keresztény értelmiségiek nem veszik észre, hogy saját maguk is azt teszik, amivel másokat vádolnak: magabiztosan értelmezik a kereszténységet. Emellett pedig miközben szerintük a kormánypártiak utálják ellenfeleiket, azaz nem valósítják meg a keresztény ellenségszeretet parancsát, aközben ők maguk – mármint a budai keresztény értelmiségiek – ugyanezt teszik azokkal, akiket NEReszténynek titulálnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Egészen nagyszerű, hogy a Heti Válasz mellett még a Nyugati Fény is a keresztény értékrend mibenlétéről értekezik advent idején. Francesca Rivafinoli írása.
Bocs, de ha már ennyire érzékeny valaki a keresztény szeretetparancsra, akkor hogy fér bele neki a NEResztényezés és hasonlók?
Nekem oké a csipkelődés, könnyedén túlteszem magam rajta, de látok itt némi következetlenséget.
Egyébként azt magabiztosan ki tudom jelenteni, hogy a kereszténységnek nem az ellenségszeretet a lényege, és nem is az, hogy „mindenkivel üljünk le beszélgetni”. A kereszténység lényege az apostoli hitvallásban van, a kereszténység fő célja pedig a lelkek megmentése.
És szerintem az is erősen féloldalas – ám keresztény értelmiségi körökben felettébb divatos – kereszténységértelmezés, miszerint „Isten szeret”, „ne ítélj”, és ennyi, s ha Isten szeret, akkor semmi további keresztény elképzelésre, tanításra nem lehet hivatkozni, mert az nem keresztényi.
El kell fogadni mindenkit, mindenével együtt, és semmi további elvárás nem lehet vele szemben. Kivéve persze, ha kormánypárti, ne adj Isten kormánypárti politikus, akkor hirtelen lesznek követelmények. Mindenki esendő, ez tény és való, nem fogjuk megvalósítani a keresztény eszményt, csak akkor ne várjuk el eme eszmény megvalósítását a politikusoktól sem – ettől azonban még miért ne lehetne egy politikus keresztény elköteleződésű?
A keresztény értelmiség idealista, és ez nagy baj, az idealizmus ugyanis éretlenséget takar.
A budai keresztény értelmiség nagy része úgy áll a politikához, mint valami ingerült kamasz gyerek. A politikai érzéke mínuszban van. A lelke mélyén eleve ódzkodik attól, hogy a keresztények induljanak a hatalmi versenyben, hatalomra kerülve pedig használják a hatalmat, átültessenek a gyakorlatba – ha töredékesen is – bizonyos keresztény elképzeléseket. A hatalom mint olyan eleve gyanús számukra, amit értek, csak hát a világ úgy működik, hogy van benne hatalom. Önfeladás nem élni a politika adta lehetőségekkel. A keresztény idealizmus éretlenség; a keresztény realizmus lenne a felnőtt válasz.
(Nyitókép: Molnár Áron Facebook-oldala)
Ezt is ajánljuk a témában
Naná, hogy aggódó szülők a sajtó nyilvánosságához fordulnak, amikor már a legnevesebb egyházi iskolákban is felüti fejét a liberális politikai agitáció. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Eljuttatta lapunkhoz álláspontját NoÁr meghívásáról a Budai Szent Imre Ciszterci Gimnázium fenntartója.
Ezt is ajánljuk a témában
Felháborodott szülők jelentkeztek lapunknál: 444-es filmet vetítettek a diákoknak fizikaórán a Budapesti Piarista Gimnáziumban.