Pedig iszonyúan rajta vannak az éghajlatmentés ügyén: az új hajók immár cseppfolyósított földgázzal üzemelnek, így szén-dioxid-kibocsátásuk alacsonyabb – kár, hogy cserébe csak úgy ontják magukból a metánt; abból tavaly ötször annyit sikerül a légkörbe juttatniuk, mint 2019-ben.
Miközben a Világgazdasági Fórum metánkibocsátással kapcsolatos közleményeit rendre egy-egy réten ácsorgó tarka marha illusztrálja, a „hajó” szót hiába keressük bennük, noha a norvég fjordok környékén pöfögő MS Iona például, amelynek fedélzetén az ötezer utas a kaszinózás mellett akár gint is készíthet,
egymaga annyi metánt bocsát ki egy év alatt, mint 10 500 bűnbakként kezelt haszonállat.
Néhány alapművelet segítségével könnyen kiszámítható, hogy 19 efféle hajó leállításával mind a 200 ezer veszélyeztetett ír marha életét megmenthetnénk (az állatbarát vegánok örömére) – miközben az európai életmódon és életminőségen olyan drasztikusan azért nem rontana, ha 218 úszó monstrum helyett mindössze 199 hordaná a turistaözönt a jobb sorsra érdemes városokba.
Mindenesetre a napokban elkészült és immár szintén Norvégia partjainál tornyosuló legújabb LNG-üzemű tengerjáró egyenesen #SaveTheSea hashtaggel az oldalán óvja a vizeket, merthogy 19 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki, mint az egyébként továbbra is forgalomban tartott társai – olyan ez, mint amikor a reklámújságban hirdetik, hogy ha most veszel fluoreszkáló wifis vízforralót a meglévő hagyományos mellé, akkor 19 százalékot spórolsz; na ja, ha viszont most sem veszek, akkor a megtakarításom 100 százalékos.
De az is kérdés, mennyivel vagyunk beljebb attól, hogy
a német klímaügyi miniszter tejfogyasztásának egy részét zabitallal váltja ki,
ha közben a mélyzöld Németország a kolumbiai szénimportjának felpörgetésével oldja meg energiaellátásának biztonságát. Tavaly már 7,3 millió tonnát termeltek ki nekik a svájci tulajdonú bányában 12 órás műszakokban dolgoztatott helyiek, és szállítottak át az óceánon a méretes teherhajók; félő, nincs az a gyomorbajos ír boci, amely felvenné ezzel a versenyt. Különösen, mivel az ír legelők környékén eleve nem szokott a lakosság fele légúti megbetegedésekben szenvedni vagy a vízhiány következtében elhalálozni, ahogyan az a kolumbiai bányák környékéről egyre inkább elfogyó őslakosok esetében megfigyelhető; Németország mindenesetre tavaly elérte „klímacélját”, hiszen a kolumbiai szénimport megugrásával párhuzamosan a saját földrajzi területén némileg csökkent a szén-dioxid-kibocsátás. (De Magyarország a megvetendő, amiért az államhatárain kívül tartana bizonyos elemeket.)