Kilenc kérdés, kilenc válasz a migrációs paktumról

A „migrációs paktum”, brüsszeli úzusban Migrációs és Menekültügyi Paktum nyolc európai uniós szabályozás, egy szabályozás-módosítás és öt irányelv összefoglaló neve, amely egységesíti, bővíti és az eddigiekhez képest szigorítja is az Európai Unió migrációs politikáját – de egyben központosítja is azt, számos új jogosítványt adva az Európai Bizottságnak a tagállamok felett. Gigantikus méretéhez illően elfogadása hosszú folyamat volt: a Bizottság a javaslatot 2020 szeptemberében mutatta be, majd 2023 decemberére jutott megállapodásra az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament a tíz legfontosabb törvényszövegben. Az EP 2024 áprilisában, az Európai Unió Tanácsa 2024 májusában szentesítette, utóbbi minősített többséggel, Magyarország és (a már Donald Tusk által vezetett) Lengyelország ellenszavazata mellett.

Ez a kétéves határidő jár le 2026. június 12-én, onnantól kezdve a paktumba tartozó jogszabályok végrehajtása minden tagállam számára kötelező.

A 2019-es, de leginkább a 2024-es európai parlamenti választáson, illetve a 2020-as évek tagállami választásain két trend bontakozott ki: az EP-ben és Európa-szerte felemelkedtek a migrációellenes pártok, pártcsaládok – ugyanakkor önmagukban nem voltak elegendők az európai fősodor pártjainak legyőzéséhez, és az Európai Tanácsban sem váltak domináns tényezővé. Az európai fősodor pártjai, kiváltképp az Európai Néppárt erre úgy reagált, hogy miközben szinte minden más ügyben továbbra is élesen támadja a tőle jobbra álló pártokat, a szigorú migrációs politikát lényegében átvette tőlük.

Az Európai Tanács huszonhét tagjából ma migrációellenesnek mondható tizenöt, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, Finnország, Németország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Svédország vezetői: ők vagy szigorúan migrációellenes pártcsaládhoz (Patrióták Európáért, Európai Konzervatívok és Reformerek) tartoznak, vagy a Néppárt nagyobb, illetve a Szocialisták és Demokraták Dániára korlátozódó migrációellenes szárnyához, esetleg koalícióban vannak szigorúan migrációellenes pártokkal.

Elvben tehát migrációellenes többség lenne az Európai Parlamentben és az Európai Tanácsban is, ám a migrációellenes tagállamok helyzete eltérő:

A nem migrációellenes, azaz liberális vagy szociáldemokrata vezetésű tagállamokkal valamiféle kvótában meg lehet állapodni, ám hatékonysági szempontból kulcsfontosságú, emberjogi szempontból viszont kissé aggályos megoldásokban – mint például abban, hogy a kérelme elbírálásáig a migráns ne léphessen be az EU-ba, hogy ne kelljen az elutasított migránsok hazatoloncolásával bajlódni – azonban nem. Ez a politikai képlet adta ki a migrációs paktumot: szigorúbb, egységesebb migrációs politikát egy, a 2015-ben javasolthoz képest felvizezett kvótával, illetve egy részmegoldással a hazatoloncolhatatlan migránsok problémájára.

Azon túl, hogy mind Orbán Viktor, mind a Fidesz minden létező parlamenti és tanácsi szavazáson ellenezték a migrációs paktumot, könnyű belátni, hogy 2024 májusában tanácsi blokkoló kisebbséget a paktum ellen Henry Kissinger és Niccolò Machiavelli összefogva is nehezen tudtak volna elérni. A potenciális partnerek közül – amelyek kizárólag a migránsmentes kelet-európai tagállamok, hiszen mindenki másnak, a nyugat-, észak- és dél-európai migrációelleneseknek is érdeke a kvóta –

Szlovéniát, Csehországot, Horvátországot, Bulgáriát, Romániát, Észtországot és Lettországot az európai fősodorhoz tartozó kormányok vezették. (Ez azóta Szlovéniában, Csehországban, Bulgáriában és Lettországban egyébként megváltozott.)

Miután az Orbán-kormány nem tervezte végrehajtani a migrációs paktumot, az elmúlt két évben a magyar jogszabályi környezetbe nem kerültek átültetésre a paktum rendelkezései, és nem épült ki a végrehajtáshoz szükséges infrastruktúra – például a korábban az európai joggal ellentétesnek talált tranzitzónákhoz megszólalásig hasonlító létesítmények, politikai terminussal élve migránstáborok sem, amelyek a paktum egyik pozitív újdonságához, a „határon folytatott eljáráshoz” szükségesek. Ezek pótlását kell Magyar Péter kormányának mihamarabb meglépnie, amennyiben – mint az eddigi kommunikációjából egyértelmű – végre tervezi hajtani a migrációs paktumot.

Igen, de elsősorban technikaiak, illetve egyetlenegy gyakorlati is. A migrációs paktum javára írandó, hogy egységesíti az EU határaira érkező migránsok átvilágításának és regisztrálásának folyamatát, közös migránsadatbázist hoz létre, és egyszerűsíti, hatékonyabbá teszi a visszatoloncolás menetét is. Megszűnik számos eddigi jogi kiskapu, hatékonytalanság, amely a tagállamok közötti szabályozások eltéréséből adódott, és lassította a menedékjogra nem jogosult migránsoktól való megszabadulást. Emellett a határon folytatott eljárás jelent még valóban hasznos innováció az európai jogban, hiszen lényegében azonos a néhai magyar tranzitzónákkal:

Ugyanakkor ez az eljárás sem vonatkozik mindenkire, csak azokra, akik származási országuk alapján aligha esélyesek menedékjogra, félrevezetik a hatóságokat, vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. A többieket sajnos a menekültügyi eljárás – továbbra is több hónapos – idejére is be kell engedni az EU-ba, és el kell látni, mégpedig a migrációs paktum által előírt, a tagállamok között harmonizált életszínvonalon.

Csak nagyon szerencsés csillagállás esetén: akkor, ha az Európai Bizottság Magyarországot – például az Ukrajnából érkező menekültek miatt – „migrációs nyomás alatt álló országgá” minősíti, és megengedi a hozzánk érkező ukránok „lekönyvelését” a kvótánk terhére; illetve akkor, ha egy több tagállamot érintő, nagyobb migrációs krízis esetén a többi tagállam vállal annyi befogadást vagy pénzbeli megváltást, amennyire szükség van. A Bizottság ugyanis akkor, ha a tagállamok vállalt befogadások és pénzbeli megváltások nem érik el az arra az évre előírt kvóta 60 százalékát, és mindenki technikai segítséggel próbál kibújni a kvóta alól, 

Több is van. Az egyik a fenti: valójában nincs kiút a migránsok befogadása vagy pénzbeli megváltása alól, a technikai segítségnyújtásos megoldás csak akkor működik, ha a Bizottság által megszabott migránsáttelepítési kvóta több mint 60 százalékát, vagy a „komoly migrációs helyzettel”, „krízishelyzettel” sújtott tagállamok szükségleteit önként felajánlják a tagállamok.

A második probléma épp a Bizottság hatásköre: a Bizottságnak – amely, mint azt az elmúlt öt évben Magyarország példáján is bizonyította, hajlamos politikai megfontolásból zsarolni tagállamokat – a paktum óriási hatalmat biztosít. A Bizottság állapíthatja meg és emelheti, ha jónak látja, a tagállamok között áttelepítendő migránsok számát; a Bizottság dönthet arról, hogy egy tagállam migrációs nyomás alatt áll-e, s jogosult-e ezzel mentesülni az áttelepítési kvóta alól. Központilag dől el az is, hogy mely országok minősülnek biztonságos harmadik országoknak (ami egyszerűsíti a visszatoloncolást, illetve jogalapot szolgáltat a menedékkérelem elutasítására), a tagállamok ebben nem hozhatnak önálló döntést.

A harmadik probléma abból fakad, hogy frontország vagyunk, hiszen Szerbiával (és Ukrajnával) schengeni külső határt védünk: a határnál lefolytatott eljárásnak alávethető menedékkérőkön kívül

Ha elutasítjuk őket, megnyertük a jobb, új szabályok ellenére is nehézkes visszatoloncolásuk terhét és felelősségét.

Van, bár a helyzet zavaros. Az Európai Bizottság keresetére Magyarországot az Európai Unió Bírósága még a migrációs paktum előtt hatályos uniós migrációs jogszabályok be nem tartása, ezáltal a lojális együttműködés elvének megsértése miatt ítélte 200 millió euró egyszeri, illetve egymillió euró napi bírság megfizetésére. A napi egymillió eurós bírság fizetése alól csak akkor tudunk mentesülni majd, ha az Európai Bizottság igazolja az Európai Unió Bírósága felé, hogy Magyarország teljesíti a közös uniós bevándorláspolitikai szabályozások által rá rótt kötelezettséget. Csakhogy ezek a szabályozások időközben megváltoztak, hiszen 2024 júniusában hatályba lépett a migrációs paktum, idén június 12-től pedig kötelező az alkalmazása.

hiszen ez az a hatályos bevándorláspolitikai jogi környezet, amelyet a Bizottság bevasalhat a tagállamokon.

Jogilag is van, hiszen az Európai Bizottság a hétéves költségvetésből járó pénzeink egy részét az EU Alapjogi Chartája menedékjogra vonatkozó részének megsértése miatt fagyasztotta be – ugyanakkor ez egy viszonylag kis összeget, a Menedékjogi, Migrációs és Integrációs Alap 72,1 millió euróját érinti, nem az összes pénzt.

nem véletlenül beszélt a pénzeinkkel kapcsolatos politikai megállapodás bejelentésekor Brüsszelben Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök is a paktumról, s nem véletlenül tette nyilvánvalóvá nagyokat orbánozva Magyar Péter miniszterelnök is, hogy kormánya a paktumot végrehajtja.

Nyitókép: Magyar Nemzet