A színész kérdőre vonta Kálomistát, amiért az elmúlt tizenhat év politikai ügyeiről nem ugyanaz volt a véleménye, a rendező viszont csupán egy szarkasztikus posztot írt arról, hogy a Megafilm eddigi vezetője felhagy a filmproduceri tevékenységével. Pedig a Mandinernek nyilatkozó színházigazgató mindkettejük mellett kiállt egy nagyon fontos ügyben.
Lengyel Tamás színész és Schilling Árpád rendező is saját Facebook-oldalán reagált Kálomista Gábor Mandinernek adott interjújára, amelyben a színházigazgató többek között azt mondta, kiáll Schilling és Lengyel mellett abban, hogy ki kell vizsgálni az elmúlt másfél-két évtized színházi visszaéléseit.
Ezt is ajánljuk a témában
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
Lengyel Tamás többek között indulatosan kérdőre vonta Kálomistát, amiért a színházigazgató az elmúlt tizenhat év ügyeiről nem ugyanazon a véleményen volt és felsorolta azokat az ügyeket, amelyekről szerinte Kálomistának is meg kellett volna szólalnia.
„De hogyan higgyem el, hogy vállvetve fogjuk megreformálni ezt a rendszert, biztonságosabbá és a dolgozók számára kevésbé kiszolgáltatottá tenni, amikor
te minden életet, minden állami forintot politikai haszonszerzésre és saját gazdagodásodra használtál fel?”
– vádolta meg Kálomistát, akivel korábban együtt is dolgoztak.
Bár régóta egyértelmű, hogy nincsenek egy politikai véleményen, Kálomista Gábor a Mandinernek nem nyilatkozott hasonló vehemenciával Lengyelről.
Az egykori producer úgy emlékezett vissza arra azokra az időkre, amikor több, a közmédián futó sorozatnak is a producere volt: „Rengeteg fiatal színésznek adott lehetőséget ez az időszak, olyanoknak, mint Lengyel Tamás, Lovas Rozi vagy Molnár Áron – akik aztán a jobboldali kormány nagy ellenségei lettek –, de említhetném Vecsei H. Miklóst vagy Döbrösi Laurát is. Ők mind a közmédiában futottak be”.
Lengyel Tamás azt is írta bejegyzésében: „attól tartok, most sem ugyanazért szólalsz meg, amiért mi.
Az az érzésem, hogy a bántalmazások ügyét is politikai fegyverként akarod használni.
Hogy rá lehessen sütni a »balliberális« bélyeget az elkövetőkre, és azt lehessen mondani: lám, ilyenek azok, akik rendszerváltásról beszélnek.”
Ez azért érdekes, mivel
Kálomista Gábor szerint lehetséges, hogy eddig éppen azért maradhattak elfedve és szőnyeg alá söpörve ezek az ügyek, mert a többségében balliberális színházi világ attól tartott, a jobboldali kormány ezeket az ügyeket politikai fegyverként felhasználva fogja támadni őket.
„Van azonban egy rossz hírem. A megtisztulás nem kezdődhet el addig, amíg nem nézünk szembe mindannyian a múlt bűneivel. És ezek nem balliberális vagy konzervatív bűnök. Nem jobb- vagy baloldali bűnök. Egyszerűen bűnök. Pártállástól, vallástól, nemi identitástól függetlenül. És
attól, hogy bizonyos kérdésekben most ugyanarra az erkölcsi álláspontra jutunk, még nem tűnnek el azok a bűnök és mulasztások, amelyek évekig elválasztottak minket!”
– zárta posztját Lengyel.
Schilling Árpád viszont nem is reagált arra, hogy Kálomista kiállt mellette a színházi visszaélések és zaklatások ügyében,
csupán arra, hogy a Megafilm eddigi vezetője felhagy a filmproduceri tevékenységével.
„De akkor ki fogja megcsinálni az Elk*rtuk 2-t az Orbán birodalom összeomlásáról? Ki fog feszültséget kelteni a szakmában, ha Kálomista már nincs benne? Ki fog aljas, hazug kommentárokat tolni a HírTV-ből, ha már nem ül ott országos cimborájával, Gajdics Ottóval?” – tette fel a kérdést.
Schilling úgy folytatta:
Mi lesz egyáltalán a magyar filmgyártással, ha az elmúlt harminc év egyik legnagyobb hatalmú redneck producere többé nem alkot? Hova lesznek azok az értékes filmek, amelyekre már ma sem emlékszik senki?”
Ez a néhány mondat egyébként kísértetiesen egybecseng azzal, amikor Kálomista lapunknak arról beszélt, hogyan élte meg, hogy a színházi világban előszeretettel „levidékiparasztozzák”.
Nekem lételemem ez a magányos harc. Kifejezetten élvezem”
– fogalmazott Kálomista.
Schilling Árpád szarkasztikusnak szánt posztja végén azt írta a Kálomistáról:
javaslok neki egy szakmai életműdíjat, valahogy így: A valaha élt legrosszindulatúbb, legmohóbb és legkulturálatlanabb producernek, a magyar film mészárosának.”
Kálomista Gábor egyébként Schilling Árpádról és az általa képviselt „független színház” eszményéről is mondott néhány szót lapunknak.
„Nem nagyon van olyan, hogy független színház. Persze nem mindegy, milyen értelemben használjuk ezt a kifejezést.
Az nem hangzik túl meggyőzően, amit Schilling is mindig mond, hogy »adjál pénzt, mert én független vagyok«. Ha azt mondaná, hogy alternatív színház, azt még érteném. Ha független akar lenni, viselkedjen is úgy. Mint mondjuk Pintér Béla. Az ő társulatát mondhatjuk függetlennek olyan értelemben, hogy állami források nélkül tudja fenntartani.
Így megteheti, hogy – számomra meglehetősen gyomorforgató módon – politikusok magánéleti tragédiájából rendez darabot, vagy hogy a színpadán agyonvernek egy szereplőt, aki összekeverhetetlenül Schmidt Máriát van hivatva megjeleníteni. Az már egy másik kérdés, hogy ezt azért csinálja, mert tényleg ez a kristálytiszta alkotói elképzelése, vagy inkább azért, hogy kiszolgálja a közönségét, hiszen enélkül nem tudná fenntartani a társulatát. Ha utóbbi, akkor a függetlenség megint csak megkérdőjeleződik” – fejtette ki a Mandinernek a Thália Színház igazgatója.
Nyitókép forrása: Schilling Árpás Facebook-oldala
Egy cikk nagyon nem tetszett a kormányfőnek.
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
A rendező döntése újabb fordulatot hozhat az egyre szélesedő szakmai vitában.
Rudolf Péter javaslata szerint akár évekre is eltilthatnák a szakmájuktól azokat, akik a művészvilágban visszaélnek a hatalmukkal.
A Thália Színház ügyvezető igazgatója szerint „az a morál, ami a színházi és művészvilágban évtizedek óta uralkodik, valami egészen bestiális.”
A producer döntését a politikai és szakmai környezet változásával indokolta.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
Hatala Anna 2024 eleje óta vezette a Nemzeti Információs Központot.
A fizikai törvények, amelyek eddig gyanúsan fideszes pártkatonának tűntek, hirtelen beléptek a kormányzati valóságba is.
