Ennyi, Magyar Péternél valami véget ért: úgy megdicsérte Orbán Viktort és kormányát, hogy azt alig hisszük el

Ígértem itt legutóbb még néhány közszolgálati jellegű tényellenőrzést Magyar Péter székesfehérvári beszédével kapcsolatban – már érkeznek is,

„Részt kell vállalnunk a megoldásokban is, nem csak a kerítésépítésben” – mutatott rá a TISZA-vezér az afrikai népvándorlással kapcsolatban, hozzátéve: úgynevezett pártjának szilárd meggyőződése, hogy a megoldásnak „helyben kell megszületnie”.

Hát a hallgatóság? Ők mit szűrnek le mindebből? Ugye, hogy megjelenik szemeik előtt (fekete-fehérben) egy gyorstelepítésű drótakadály mögött basáskodó Orbán Viktor, és vele szemben (megfelelő szögben fotózva-retusálva) egy tüneményes afrikai gyermekeket angyali türelemmel halászni tanító TISZA-elnök?

Azért gyanús ez, mert az ATV-ben például Lukácsi Katalin külön sérelmezte, hogy Magyar Péterrel szemben a miniszterelnök Tusványoson fel se vetette, hogy Afrikába kellene segítséget vinni.

Az biztos, hogy komoly hiányosságai vannak a kormányzati tájékoztatásnak, mert különben nem itt, tőlem kellene most arról értesülnie az olvasónak, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Hungary Helps Program egyik projektje legutóbb Kenyában „ötven család számára tette lehetővé a nyomornegyedből való visszatérést saját földjükre, saját otthonukba”, esélyt adva „egy méltóbb, fenntartható jövőre”. A napokban közzétett beszámoló szerint

Mezőgazdasági bolt, használtruha-kereskedés, varroda, villamossági szaküzlet – ilyesmik jöttek létre Kisumuban a magyar kormányzati keretprogramnak köszönhetően.

Kenya (és egyben Afrika) legnagyobb nyomornegyedében eközben iskolát és higiéniai létesítményeket fejlesztettek magyar állami segítséggel;

Csak Kenya számára Magyarország tavaly összesen 1,86 milliárd forint hivatalos fejlesztési támogatást biztosított, többek között egy mintafarm létesítésével, egyetemi ösztöndíjak biztosítása mellett.

Nigéria Obodoukwu nevű járásában kutak létesültek – egy Békés megyében szolgáló nigériai pap javaslatára.

Burkina Fasóban traumatizált belső menekültek jutnak magyar pénzből pszichológiai támogatáshoz és élelmiszerhez – ott van a projekt molinóján is a magyar logó annak, aki nem hiszi. Nem sorolom tovább, lehet tanulmányozni a beszámolókat, nemcsak Afrikából, hanem a Közel-Keletről vagy például Pakisztánból is.

Ha megtapsoljuk a TISZA-vezér „vízióját”, amely szerint nem csak kerítést kell építeni,

Hasonló egyébként a helyzet azon mondattal is, hogy ha a TISZA „Pártnak” lenne miniszterelnöke, neki bizony az első útja „nem Moszkvába, nem Pekingbe, hanem Varsóba” vezetne. Miért, Orbán Viktor első útjai hova szoktak vezetni?

2018-ban azért nem Tuskhoz utazott, mert már nem volt ott – Mateusz Morawiecki fogadta. Milyen eredeti, ahogy a TISZA-vezér utánoz!

Jó, jó, de azóta volt egy 2022 is! – hallom a közbevetést. Akkor valóban nem Varsóba utazott a Magyar Péter szavazatának is köszönhetően ismét kétharmadhoz jutó kormányfő – hanem

Ezek közül melyiknek a fővárosa Moszkva vagy Peking? (Mielőtt bárki is fintorogni kezdene a szerbekre: maga Magyar Péter jelentette ki, hogy kivétel nélkül az összes szomszédos országgal kiváló kapcsolatokat kell ápolni, egyiket se szabad kvázi besározni.)

Mindezek alapján a propaganda és a szalmabáb-érvelés ádáz ellenségei

Végül pedig ifjúságvédelmi okokból tegyünk tisztába még egy sztenderd hamis állítást. „Eltűnt a jövőkép. A magyar fiatalok többsége már nem ebben az országban képzeli el az életét” – hazudja adott ponton a pártelnök.

Az álhír bizonyára azon az uniós felmérésen alapul, amely szerint a 15 és 29 év közötti magyarok 42 százaléka szeretne az elkövetkező három évben más országba költözni, és 11 százalék kifejezetten tervezi ezt – csakhogy az állításban sehol nem szerepel, hogy a költözés örökre szólna, ráadásul a kutatás azt is megállapítja, hogy a külföldre kacsintgatás mértéke az életkorral fordítottan arányos; az idősebbek kisebb arányban mennének el. Azaz:

Nem mintha nem lenne egyébként a lehető legtermészetesebb, ha egy uniós polgár tervez valamiféle külföldi kalandot – eleve ellentmondás az egyik mondatban az Erasmus-megvonás miatt sóhajtozni és attól rettegni, hogy a magyarok Orbán miatt majd nem mehetnek külföldre egyetemre vagy dolgozni, majd a másikban a jövőkép hiányának bizonyítékaként lobogtatni, ha sok fiatal vágyik peregrinációra.

Tovább árnyalja a képet, hogy egy 2018-as cikk a következőkről számol be:

2014-ben még a fiatalok 60 százaléka készült elfele (aztán persze nem mentek ennyien), a magasan képzett magyaroknak pedig 65 százaléka (ott se tapasztaltunk ilyen tömeges exodust – sokan azóta is a bőröndjüket csomagolják, ami érthető is, mert iszonyú lassan megy a pakolás, ha közben folyton Facebook-posztokat kell kitenni arról, hogy mennyire költözőben van már az ember).

További színt visz a dologba a Telex áprilisi cikke, amely szerint a magyar fiatalok összesen hét százaléka tanul tovább külföldön – noha 18 éves kora előtt még mintha ennek többszöröse ikszelné be azt, hogy három éven belül költözne. És miközben 49 százalék „a magyarországi politikai és társadalmi környezetet” jelölte meg döntése egyik okaként,

Azaz: akik az oly borzasztó környezet miatt pályáznak külföldre (rémes is folyton dönteni, hogy valamely fesztiválon mocskosfideszezzen az ember, vagy szja-mentesen dolgozzon), azok is jelentős részben azért, mert a családban mások erre buzdítják. Erre indoktrinálják, kvázi: fiam, amint lehet, pattanj meg innen, mert itt nincs jövő –

Mindeközben idén februárban az Európai Parlament is közzétette saját friss felmérését: aszerint a jövőt tekintve a 16–30 év közötti magyaroknak 31 százalékát aggasztják a megélhetési költségek –

A gazdasági stabilitás és a béke miatt szintén kevésbé aggódik a magyar fiatal, mint az uniós átlag; egyedül az álláslehetőségek tekintetében van valamivel több kételyük (ugyanannyi, mint a finneknek). Mindemellett a magyar fiatalok 24 százaléka „nagyon elégedett” hazájában a demokrácia működésével, és csupán 18 százalék „nagyon elégedetlen” (összességében a kicsit vagy nagyon elégedetlenek aránya pontosan megfelel az uniós átlagnak) –

Márpedig ha a miniszterelnök munka mellett Spiró György legújabb, 600 oldalas regényének olvasására is szán időt, akkor egy vakációzó EP-képviselő

Hátha tanul belőle.

***

(Nyitókép: MTI / Bodnár Boglárka)

***