Ne bántsátok Keir Starmert – nem Orbán-féle boomer próféta ő, hogy előre látta volna a problémát!

Szeptember elején lesz tíz éve, hogy bejárta a világsajtót a szír kisfiúról készült kép – a fiatalabbak talán nem is tudják, hogy a szerencsétlen Alan Kurdi a török partoknál fulladt vízbe, miután a túlterhelt csónakjuk (amelyre apja azért ültette fel őt is, másik kisfiát is és a tengertől rettegő feleségét is, mert Törökország helyett Kanadában vagy Németországban szeretett volna élni) nem sokkal elindulás után felborult (a családból egyedül az apa élte túl, azóta Irakban lakik).

így a pőre fotó emblematikus képként szolgálhatott a migrációügyi érzékenyítéshez – kapott is a fejére, aki a megrendülés mellett hideg fejjel hangsúlyozta: világossá kell tenni, hogy csónakkal nekiindulni életveszélyes, hogy Európa nem tud felelősséget vállalni azért, ami az úton történni fog, plusz az út túlélése esetén sem garantált a menedékjog és a jó élet,

Magyarországnak ugye jelenleg is napi egymillió euró összegű kényszerítő bírságot kell(ene) fizetnie az ennek megfelelő migrációs politikájáért, amely az Európai Bíróság szerint „jelentős mértékben veszélyezteti az uniós jog egységességét, ami rendkívül súlyosan érinti mind a magánérdekeket, és többek között a menedékjogot kérelmező személyek érdekeit, mind pedig a közérdeket”.

Márpedig „Európa nem fogja a végletekig tétlenül szemlélni, hogy bárki veszélybe sodorja a biztonságát vagy tartósan szembe menjen az összeurópai érdekekkel” – folytatódhatna a mondat, hisz szókészletileg és gondolatilag is kellően szervesen illeszkedik a Magyarországot büntető ítélethez;

Most ne firtassuk, vajon egészen komolyan meggyőződése-e a pártelnöknek az elmúlt tíz év fényében, hogy „Európa nem fogja a végletekig tétlenül szemlélni, hogy bárki veszélybe sodorja a biztonságát”. Maradjunk inkább annál, hogy

amikor a 99 migránst szállító, vészesen túlterhelt csónakjukból az „utasok” egy segítségükre érkező teherhajóra próbáltak átszállni. Nemhogy a nevüket nem tudjuk, mint Alan Kurdiét: a haláluknak se igen van már hírértéke.

Ugyanakkor mégiscsak gyanús, amikor Keir Starmer brit miniszterelnök 2025 júliusának egy hétfőjén nagy erőkkel kiposztolja a Facebookra: „Éjjel-nappal dolgozom a határaink megvédésén, a bandák felszámolásán és azon, hogy igazságosabb, biztonságosabb országgá tegyem Nagy-Britanniát”.

Keir Starmer Facebook-posztjának élesítésekor például egy nap alatt 398 illegális migráns érkezett Franciaországból; de július 30-án még kedvezőbb volt az időjárás, így 898 fő kelt át csónakokkal a La Manche csatornán – ezzel máris 25 ezer fölé ugrott az illegálisan áthajózók száma, mármint idén január elsejétől számítva. Tavaly ezt a bűvös számot két hónappal később sikerült elérni;

(Bezzeg ha Magyarország EU-konform mosollyal várta volna őket a szerb–magyar határon, biztosan eszükbe nem jutott volna egészen Pas-de-Calais megyéig szaladni és onnan továbbmenekülni.)

Miközben azonban szerdán 898 fő sikeresen elérte Anglia partjait, a francia hatóságoknak aznap (kellő mennyiségű erőforrás bevetésével) három bajba jutott hajóról 94 migránst kellett kimenteniük, köztük egy vészesen kihűlt, beteg, pánikba esett 25 éves iránit (a hajók többi utasa nem volt hajlandó kiszállni, hanem motorhiba ide vagy oda, haladtak tovább).

Ami még viszonylag jó arány: tavaly szeptemberben egyetlen nap alatt 6 gyermek, egy várandós nő és öt másik migráns veszett oda.

Franciaország ugyanis jóval humánusabb, mint a „példásan” megbüntetett Magyarország: nem korlátozza az illegálisan érkezők szabad mozgását. Olyannyira, hogy

– kizárólag akkor léphetnek közbe, ha már eleve akut életveszély áll fenn. Így történhetett, hogy július elején francia csendőrök a zsebkéseikkel vagdaltak szét egy migránsokkal túlterhelve elindulni próbáló csónakot, hogy az utasok kénytelenek legyenek visszatérni a szárazföldre – alig pár méterre a parttól ugyanis már úgy dülöngélt a gumihajó, hogy a kis híján a vízbe eső gyerekek rémülten sikoltoztak. Mázli, hogy még hallótávolságban tört ki a káosz;

Igaz, a francia földön maradásnak is van némi rizikója: az egyik partközeli migránstáborban nem egész két hónapon belül már a harmadik halálos lövöldözés történt, a számos nem halálos mellett; egy anya és kétéves gyermeke megúszta sebesülésekkel.

Hiszen „Európa nem fogja a végletekig tétlenül szemlélni, hogy bárki veszélybe sodorja a biztonságát vagy tartósan szembe menjen az összeurópai érdekekkel”, ugye.

Egyébként is, ki ne engedne az Anglia felől érkező szirénhangoknak, amikor terjednek a videófelvételek egy ottani migránshotelről, baldachinos ággyal, PlayStationnel és lukulluszi büféreggelivel.

Az napi 9,5 millió euró, csak Nagy-Britanniában, csak a szállodákban lakókra (118 ezer forint per fő per nap); tippelhetünk, hogyan alakulhatnak a vonatkozó költségek Európa egészén belül. Naná, hogy jól jönne Magyarországtól napi egymillió.

„Egy miniszterelnök feladata nem az, hogy bölcs vezérként, prófétaként tetszelegjen. Nem az, hogy a magyarok mindennapi, valódi problémái helyett 5D-s külpolitikai sakkjátszmával szórakoztassa magát”, hanem hogy „minden körülmények között” biztosítsa „minden honfitársának”, a biztonságot és a szuverenitást, a jólétet, egy működő országot és egy emberséges, megvalósítható jövőképet –

Azaz: egy ország élén álló vezetőnek nem az a dolga, hogy bölcsen előre kalkuláljon a sakktáblán lehetséges geopolitikai lépésekkel, hanem hogy ehelyett (szigorúan vagy-vagy alapon) felkapjon egy tálcát, és odavigye rajta minden egyes polgárnak a geopolitikai játszmáktól és migrációs helyzettől abszolúte függetlenül burjánzó jólétet,

A brit belügyminisztérium közben bejelentette: másfélszeresére növelik az egyik migránstábor kapacitását, amelyet „a biztonság, a jólét és a tisztelet” megteremtésével kampányoló Keir Starmer tavalyi választási ígérete szerint bezártak volna. Jó, hát nem kalkulált előre azzal, hogy az emelkedő tendencia folytatódásával idén még több „menekült” fog érkezni Franciaországból.

Hiszen az ő dolga nem a prófétálás.

***

(Nyitókép: Ian Vogler / AFP)

***