Nem vicc, ha nem lehet vicc

„Nem vicc, ha nem lehet vicc!

A politika, a közéleti szereplők tevékenysége egy demokratikus rendszerben a poéngyárosok kedvenc témái között szerepel, ahogy az anyósviccek vagy a férj-feleség gegek, tréfás jelenetek is. És teljesen rendben is van ez így, hiszen szinte mindenkinek van kapcsolódása, viszonya hozzá.

Igaziból akkor kell csak elgondolkodnunk, ha van olyan, egyébként mélyen megosztó, viselt dolgairól is hírhedt és egészen komikus nyilvános produkciókat közszemlére tévő politikai szereplő, aki valamiért NEM kerül/kerülhet (?) humoristák célkeresztjébe. 

Ez ugyanis arról tanúskodik, hogy valami nagyon nem stimmel a kacagtató show businessben. Öncenzúrát vagy árnyalatlan látásmódot jelez. Annak a lakmuszpapírja, hogy a szókimondó standuposok reszketnek egy nagyra növesztett politikai kalandor példátlan agresszivitásától, hangos, feltüzelt rajongói táborától és persze a mögé felsorakozott erőktől. Miként a finnyás belpesti értelmiség vagy a »függetlenobjejtív« penna-forgatók is. Másfelől mutatja azt a komoly lehetőségének kontraszelekciót, ami a »sztárrá« válás ideológiavezérelt mikéntjéről tanúskodik.

Keresgéltem, ám Magyar Péterről egyetlen olyan paródiát/humorosnak mondható stand up jelenetet nem találtam jól fizetett nagy nevettetőink produkciói között, amelyik őt emlegetve is ne a kormányzat szándékolt, nyilvánvaló lejáratását célozta volna. Nincs egy árva dumaszínházas leány vagy legény, aki görbe tükröt tartana egy gátlástalan, egyszerre röhejes és siralmas politikai performansznak? Hol élünk? Pedig a mi Münchausen bárónk csak úgy ontja a humorforrást pillecukorgyártástól a méhészkedésig, versmondástól a népi mellénykéig van körülötte minden, mint a búcsúban.

Ha Ti tudtok igazi paródiáról a globalisták honi politikai üdvöskéje kapcsán, küldjétek el. Szeretném ugyanis hinni, hogy nem egy – egészen nyomasztó időkre emlékeztető – komor kor felé lökdösnek bennünket nevettetve is befolyásolni szándékozó megmondóembereink…

Nyitókép forrása: MTI/Balogh Zoltán