Közel a végeredmény: jön a brit baloldali kormány
Anglia és Skócia nagy része bevörösödött, Rishi Sunak konzervatív kormányfő vállalja a felelősséget a vereségért, Nigel Farage képviselő lett.
Ifjúkora óta munkáspárti aktivista, alulról jött nagyvárosi jogász, nagyívű víziók nélküli centrista: Keir Starmer vezeti tovább Nagy-Britanniát.
Fotó: JUSTIN TALLIS / AFP
Lezajlott csütörtökön a brit választás, ahol a várakozásoknak megfelelően nagy arányú munkáspárti győzelem született. A baloldalnak kétharmad-közeli többsége lesz a londoni parlamentben.
A pártot 14 év ellenzékiség után sikerre vivő vezetőt Sir Keir Starmernek hívják,
aki a királlyal való találkozás és a Downing Street 10-be hajtatás után átveszi az ország irányítását.
Keir Starmer 1962-ben, Dél-Londonban született munkáscsaládban: apja gépkezelő, édesanyja ápolónő volt. Már ők is elkötelezett munkáspártiak voltak.
A fiatal Keir 16 évesen belépett a Munkáspárt ifjú szocialista szervezetébe, később a Socialist Alternatives trockista magazin szerkesztője lett. Starmer ekkor már a leedsi állami egyetemen hallgatott jogot és végzett jogászként. Starmer tehát a brit elitet hagyományos képző magániskolai rendszeren kívül végezte tanulmányait, már később posztgraduális képzést folytatott Oxfordban.
A jogi pályára lépő Starmer Londonban kezdett ügyvédkedni, majd felemelkedett a szakmai és közéleti ranglétrán. Időközben megházasodott: felesége a zsidó származású Victoria Alexander. Bár Starmer magát ateistának tartja, családjával igyekszik tartani a sabbat szokásait, és két gyermeküknek is átadják a zsidó hagyományokat.
A kilencvenes évek végétől Starmer emberi jogi tanácsadó volt az északír ügyekkel, illetve általános külügyekkel foglalkozó szervezetek mellett. 2008-ban Nagy-Britannia egyik vezető ügyészévé nevezték ki Starmert, aki addigra már országos hírnevet szerzett, néhány évre rá,
2014-ben pedig lovaggá ütötték érdemei elismerése miatt.
Sir Keir Starmer tehát már hírnévvel és ranggal felvértezve lépett be az országos politikába, amikor a 2015-ös választáson egy biztos baloldali londoni körzetet megnyerve bejutott a parlamentbe. Starmer a Brexit-kampány során kiállt az EU-ban maradás mellett, és eközben egyszerre volt az Izrael-barát és Palesztina-barát munkáspárti csoportok tagja. Ugyan a Munkáspárt akkori vezetője, a radikális nézeteiről ismert Jeremy Corbyn bevette őt az árnyékkormányába, a migráció ügyét rábízva, később pedig a Brexit-folyamat árnyékminisztere lett. Starmernek ugyanakkor sok vitája volt a sokfelől kritizált, radikális Corbynnal, el is távolodtak egymástól, amikorra 2019-ben történelmi vereséget szenvedett Corbyn vezetésével a Munkáspárt.
2020-ban immár a Munkáspárt legesélyesebb elnökjelöltjeként mérettette meg magát, és el is nyerte a pozíciót, ami egyenes utat jelentett a következő választáson való, immár kormányfőjelölti megmérettetéshez.
Ezt is ajánljuk a témában
Anglia és Skócia nagy része bevörösödött, Rishi Sunak konzervatív kormányfő vállalja a felelősséget a vereségért, Nigel Farage képviselő lett.
És hogy mit képvisel Keir Starmer? Természetesen baloldali nézeteket, ugyanakkor
vonalasabb és centristább nézeteit úgy váltogatja, ahogy az az érdekeinek megfelel.
Corbynhoz képest a nyugodt centrista szerepét vitte, a konzervatív kormánnyal szemben viszont elszánt és szenvedélyes, régi baloldaliként lépett a választók elé.
Leginkább azonban jól hangzó, de üres szlogeneket szeret hangoztatni, amik a választók széles rétegeinek bejöhetnek. Rendre elmondja, hogy a gazdaságot rendbe kell tenni, a klímaváltozás ellen fel kell lépni, a közszolgáltatásokat meg kell reformálni; és azt is megtudhatjuk tőle, hogy mindenkinek meg kell adni a legjobb lehetőségeket az életben, miközben biztonságos környezetre is szükség van.
Starmer szerint a Munkáspárt „mélyen hazafias”, a pártnak a dolgozó embereket aggodalmaival kell foglalkoznia;
a kormányzásnak pedig „a biztonság, a jólét és a tisztelet” megteremtéséről kell szólnia.
Miután Starmer mostantól miniszterelnök lesz, a gyakorlatban mutathatja meg, hogy jól hangzó, általános frázisait hogyan fogja majd a valóságba átültetni.