Hatalmas különbség: a kormány inkább a multikkal háborúzik, a kiszivárgott tervek viszont a magyarok zsebét ürítenék ki

A magyar gazdaságirányítás az elmúlt évtizedben egy sajátos, de következetes utat választott a pénzügyi stabilitás megőrzésére. Amikor globális válságok vagy költségvetési kihívások jelentkeznek, a döntéshozók nem a lakosságot vagy a kisvállalkozásokat sújtják újabb terhekkel, hanem azokat a szektorokat vonják be a közteherviselésbe, ahol jelentős extraprofit keletkezik. Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó és Kohán Mátyás, a Mandiner rovatvezető-helyettese a Cash Talk adásában részletesen elemezték ezt a modellt, amely a „kifelé áramló pénzeket” célozza meg – azokat a milliárdokat, amelyeket a nagy nemzetközi bankok, energetikai óriások és távközlési cégek vinnének haza extraprofitként.

Ez a gazdaságpolitikai irányvonal természetesen nemzetközi szinten is visszhangot vált ki. Kohán Mátyás rávilágított, hogy ez egy szuverén, jobboldali gazdaságfilozófiai döntés, amely felvállalja a diplomáciai súrlódásokat is a hazai érdekek védelmében. Amikor a kormány megadóztat egy külföldi tulajdonú nagyvállalatot, 

Ezzel szemben a Tisza Párt környékéről érkező hírek egy egészen más gazdasági irányt vázolnak fel. A kiszivárgott dokumentumok szerint ők kivezetnék ezeket a különadókat, hogy megfeleljenek a nemzetközi tőke elvárásainak. Szalai Piroska hangsúlyozta, hogy a kieső ezermilliárdokat valahonnan pótolni kellene, és a tervekben szereplő progresszív adórendszer éppen azokat hozná nehéz helyzetbe, akik többet vállalnak, előre akarnak lépni a hivatásukban. A jelenlegi modell lényege tehát a választás: vagy a multik extraprofitja, vagy a magyar dolgozók fizetése fizeti meg a közös költségeket. A kormányzati stratégia egyértelműen az utóbbi védelme mellett tette le a voksát, fenntartva az ország versenyképességét és a családok anyagi biztonságát.

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP