Rácz András csúsztatások özönével bizonygatja, miért nem támadná meg Ukrajna a magyar energia-infrastruktúrát

Rácz András „Oroszország-szakértő” – aki újabban mindennel foglalkozik, csak Oroszországgal nem – nagy nehezen megszülte a csütörtökre ígért Facebook-bejegyzését, amelynek 11 pontjában azt próbálja bizonygatni, miért hazudik a kormány, amikor egy esetleges ukrajnai támadástól tartva megerősíti a magyar energetikai infrastruktúra biztonságát.

Kezdjük azzal, hogy Rácz úgy láthatóan haragszik emiatt a kormányzati intézkedés miatt, mintha személyesen neki származna kára abból, hogy most egy ideig szigorúbb biztonsági intézkedésekkel védik majd mondjuk a paksi atomerőművet. Korábbi cikkünkben már példákkal igazoltuk, miért nem állja meg a helyét az a Magyar Péter sejtetéseivel egybevágó inszinuációja, hogy a magyar kormány valamiféle hamis zászlós önmerényletre készülne.

Most 11 pontban csámcsogja tovább ugyanazt a porcot, lássuk, miért nincs igaza továbbra sem (igyekeztünk javítani a rengeteg helyesírási hibát).

„1. Ukrajna immár négy éve élet-halál harcot vív a rátámadó Oroszország ellen. Oroszország jóval nagyobb haderővel rendelkezik, ráadásul atomhatalom. A harcok súlypontja Kelet-, Északkelet és Dél-Ukrajna. Ilyen helyzetben a legutolsó dolog, amire Kijevnek szüksége lenne, hogy új frontot nyisson délnyugaton.”

Senki sem mondta, hogy a magyar energia-infrastruktúra elleni támadás feltétlenül „új frontot nyitna” a konfliktusban, vagy hogy Ukrajna reguláris csapatokkal támadna hazánkra. Bár kétségtelen, hogy évek óta ezzel fenyegetőznek, és mégis csak egy olyan hadvezetésről beszélünk, amely képes volt az elmúlt négy évben igen csak váratlan húzásokra a harcmezőn, gondoljunk csak a 2024 augusztusi kurszki betörésre.

Ahogy az egyes ukrán katonai vezetők szerint Orbán Viktor miniszterelnököt elég lenne dróntámadással likvidálni, úgy a kulcsfontosságú magyar energetikai létesítmények leállását is el lehetne érni ilyen eszközök alkalmazásával, nem kellene hozzá tankok és katonák hada.

„2. Magyarország az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, közismert nevén a NATO-nak a tagja. A NATO az emberi történelem legerősebb, jelenleg 32 tagból álló katonai szövetsége. Senki, aki élni akar, nem gondolja komolyan, hogy jó ötlet megtámadni egy NATO-tagországot. (Korábban leírtam, de legyen itt még egyszer: egyetlen egy szereplő volt, aki megpróbált megtámadni egy NATO-tagországot: Oszama bin-Ladennek hívták. Ismert, hogy milyen véget ért ő is, meg a szervezete is.)

3. Ukrajna minden erejével törekszik az EU- és a NATO-tagság elérésére. Egyik sem reális rövid távon, de ettől még távlati célként jelen van. Ebben a kontextusban igen nagy ostobaság lenne támadást intézni egy EU- és NATO-tagállam ellen, miközben éppen ehhez a két szervezethez próbál közeledni.

4. Ukrajna katonai erőfeszítésének sikere döntő mértékben függ az EU- és NATO-tagországoktól kapott katonai segítségtől. Egy ilyen ország ellen indított ukrán támadás veszélybe sodorná a kulcsfontosságú fegyver- és lőszerszállításokat, és akár rövid távon is '„bedönthetné” a keleti frontot.

5.Abban, hogy az ukrán hadsereg eredményesen tud védekezni, kritikus fontosságúak az Egyesült Államoktól kapott, igen-igen pontos hírszerzési információk, valamint a katonai kommunikációs technológiai támogatás is. Mivel az Orbán- és a Trump-kormány között látványosan jó a viszony, ha Kijev megtámadná Magyarországot, ezzel veszélybe sodorná nemcsak a hírszerzési információkhoz való hozzáférést, de a tényleg kulcsfontosságú kommunikációs rendszerek működését is. (Hogy ez milyen gyors összeomlást tud eredményezni, ahhoz lásd a kurszki ukrán művelet végét...)

8.Politikai értelemben is öngyilkosság lenne bármilyen támadás. Ukrajna tulajdonképpen 2014 óta, de 2022 mindenképp elsősorban azért kap nemzetközi segítséget, mert fegyveres agresszió áldozata. Másképp fogalmazva, a (teljesen indokolt) áldozati pozíció Kijev legerősebb morális tőkéje. Egy Magyarország elleni támadással ezt Ukrajna egy csapásra és véglegesen elvesztené.”

Ezt a pár pontot nyugodtan vehetjük egy kalap alá, így talán könnyebb is lesz rájuk reagálni. Mint az bizonyára Rácz András figyelmét sem került el, a Magyarországnál némileg nagyobb katonai és gazdasági erőt képviselő Németország is

• a „közismert nevén” NATO, sőt
• az Európai Unió tagja,
• de még fegyverekkel, pénzzel és politikailag is feltétel nélkül támogatja a Zelenszkij-rezsimet.

Az fel sem merült, hogy ezért az akcióért akár a NATO, akár az EU, akár maga Németország bármiféle ellenlépést tegyen Kijevvel szemben, de még az Egyesült Államok is néma maradt az ügyben. Akkor most képzeljük el, mennyire lenne reáli, hogy pont a szereplők többsége által politikailag nemkívánatosnak tekintett Magyarország miatt ránt kardot a fél világ Ukrajna ellen, ha véletlenül egy, a Pókháló hadművelethez hasonló, belföldről végrehajtott dróntámadás netán eltörölné a föld színéről mondjuk a százhalombattai olajfinomítót. De még ha be is következne ez a sci-fibe illő katonai segítségnyújtás,

Megrongált, vagy megsemmisített infrastruktúrával pedig hiába rohangálnánk olyan fórumokhoz, amelyek nagy valószínűséggel úgysem nekünk adnának igazat, az nem változtatna a tényen, hogy egy ilyen támadás után összeomlana az ország.

Ha már NATO, ezzel kapcsolatban Donald Trump világosan kijelentette, hogy Ukrajna sosem lesz a szövetség tagja, szóval ez már igazán nem lenne visszatartó erő, ahogy az EU-tagság lehetősége sem. Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság ugyanis akkor is be akarja erőszakolni az államszövetségbe Zelenszkijéket, ha föld az éggel egybeér. Az csak hab a tortán, hogy a Bizottság még örülne is a minket érő katasztrófának, hiszen már a mostani olajblokádot sem igyekszik valami hatékonyan elhárítani.

Rácz András azt is „elfelejti”, hogy az ukránok már többször is megtámadták a Barátság vezetéket, és a rezsim emberei már egy újabb ilyen akciót is kívánatosnak tartanának, és akkor sem érte őket retorzió, ahogy az amerikai titkosszolgálati információk is tovább áramlottak hozzájuk.

„6. Ukrajna gazdasági stabilitása kritikus mértékben függ a nyugati segítségtől, elsősorban az EU-tól. A tavalyi évben az ukrán költségvetés bevételi oldalának majdnem a felét, kb. 49%-ot tett ki a külső pénzügyi támogatás. Rátámadni egy uniós országra pénzügyi értelemben is öngyilkosság lenne – különösen a mostani, a magyar vétó miatt függőben lévő, kulcsfontosságú, 90 milliárd EUR-os uniós hitel tükrében.”

Ukrajna szerencsére semmiféle pénzügyi támogatást nem kap Magyarországtól, a 90 milliárd eurós hitelt pedig már úgyis blokkoljuk. Ennek „kiküszöbölésére” a háborúpárti brüsszeli elit szinte naponta veti fel Magyarország szavazati jogának megvonásának szükségességét, ahogy az Ukrajnába irányuló anyagi támogatások végtelen sorát is heti szinten szavazzák meg. Emiatt sem kell nagyon aggódnia Zelenszkijnek és a nyugati támogatáson élősködő ukrán maffiának.

„7. Energia: ez a legviccesebb ellentmondása a magyar kormánypropagandának. Egyrészt, folyamatosan azt harsogják, hogy Magyarország milyen fontos Ukrajna energia-ellátásában. Másrészt, eközben azzal vádolják Ukrajnát, hogy arra készül, hogy pont a magyar energia-rendszerre támadjon rá.... Könnyen belátható, hogy a két állítás egyszerre nem lehet igaz. (És akkor most igen finoman és visszafogottan fogalmaztam).”

Rácz András megint úgy csinál, mintha az események légüres térben, laboratóriumi körülmények között, előzmények nélkül történnének. Ukrajna 2022 óta számos alkalommal bizonyította, hogy hajlandó feláldozni a saját gazdasági érdekeit, ha az nagyobb politikai hasznot generál a számára. A saját infrastruktúrájának megsemmisítése, feláldozása az előretörő ellenség előtt klasszikus példa erre, de hogy a szűkebb magyar vonatkozásoknál maradjunk,

Hiszen Ukrajna az Oroszországból érkező olajból készülő dízelt kapja Magyarországról, amit most nélkülöznie kell. Ám Kijev számítása szerint valószínűleg ez sokkal jobban megéri, ha cserébe április 13-án egy olyan új kormányt juttat vele hatalomba Magyarországon, amely beáll az európai kórusba, és Ukrajna minden igényét feltétel nélkül kiszolgálja. Ehhez képest csekélység a mostani kis nélkülözés.

„9. A magyarországi ukrán menekültek helyzete. Magyarországon hivatalos adatok szerint kb. 42.000 ukrán állampolgárságú menekült van jelenleg, de további sok ezer ukrán él itt úgy is, hogy nem kért / kapott menekült-státuszt, hanem gondoskodik magáról. Nem igazán látom, hogy Kijev miért akarná megnehezíteni sok tízezernyi ukrán állampolgár életét egy Magyarország elleni támadással.”

Az itteni menekültek jó része kárpátaljai magyar, Kijevet az ős sorsuk teljesen hidegen hagyja. De továbbra se tévesszük szem elől a kijevi mérleg serpenyőit: még az ukrán származású menedékkérők élete sem ér annyit, mint egy ukránbarát Tisza-kormány érne Kijev számára. (Arról nem is beszélve, hogy az ukrán vezetést szemmel láthatóan a határokon belül élők állampolgárai is legfeljebb akkor érdeklik, ha azokat erőszakkal a frontra kell rángatni.)

„10. Úgy egyébként, mégis, mi lenne a célja egy ukrán támadásnak, hm? Ukrajnának nincs területi követelése velünk szemben, nem fenyegeti őket magyar katonai támadás... stb. Mégis, mit érnének el egy támadással? A normális országok nem úgy működnek, mint Hókuszpók a Hupikék törpikékből, hogy öncélúan, csak a gonoszság kedvéért csinálnak gonosz dolgokat (akkor sem, ha a NER ezt próbálja elhitetni kb. minden ellenfeléről).”

A „szakértő” úr újfent nem látja a lényeget, pont ahogy az Északi Áramlat felrobbantásánál sem látta. Nem segítünk tovább, a kedves olvasóknak mostanra nyilvánvaló lehet, Rácz Andrásnak pedig vagy sosem lesz az, vagy sosem akarja beismerni, hogy ő is pontosan tudja, mire megy ki a játék.

„+1. Ukrajna pontosan tisztában van vele, hogy Orbán Viktor hogyan használja az »Ukrajna-kártyát« a választási kampányban. Pontosan értik azt is, hogy bármiféle ukrán támadó akció kizárólag Orbán Viktort segítené. És mivel őszintén nem kedvelik Orbánt – amivel nincsenek egyedül – , eszük ágában sincs segíteni az ő választási kampányát.”

Meglepő módon a bónuszkérdésre is egyszerű a válasz:

***

Fotó: X