ki kell alakítanunk a viszonyunkat, össze kell gyűjtenünk az erőnket azokkal szemben, akik velünk szemben fellépnek. Szalay-Bobrovniczky szerint két út van: alkalmazkodás a nagyokhoz és erősekhez, vagy pedig merjük kialakítani a saját álláspontunkat, és a saját erőnket hozzá, és aztán azzal a bizonyossággal lépni a folyamatokba, hogy van nekünk ilyen. Ennek területe a honvédelem is, miután hadügyminiszter lennék”, és fontos megemlíteni, hogy ez az aspektus is megjelenik, mikor erről gondolkodunk. A miniszter szerint „semmiképpen sem szabad azt tennünk, amit javasolnak”, hogy fegyvert küldünk, és ha az elfogyott, akkor pénzt — ez az, amit „minden európai állam csinál”, de mi nem küldünk halált okozó eszközt.
Szalay-Bobrovniczky történelmi példákkal élve azt kérte, emlékezzünk a történelmi küzdelmeinkre: sokat vesztettünk a világháborúkban, melyekbe belesodródtunk, benne találtuk magunkat.
Az orosz-ukrán háborúbak stratégiailag már vége van, de nem bírják abbahagyni, így is naponta ezer ember hal meg mindkét oldalon, „miközben nem bíródik véget érni”. „Ezenközben olyan erők épültek fel, amelyek a magyar nemzetbiztonsági érdek szempontjából veszélyesek, naponta katonai fenyegetést kapunk Ukrajnából, hogy hogyan bánnának el a magyar honvédséggel”. A miniszter szerint ez nem szájhősködés, komolyan kell venni, hiszen nem ismerjük a szándékaikat.