Berzenkedj a szavazástól és fogd rá az Orbánra!

„Petícióban követelik angliai magyarok, hogy a jövő évi választásokra létesítsen a magyar állam plusz szavazóhelyiségeket 15 különböző brit városban, merthogy most borzasztó terhet jelent a vonatozás a’Orbán miatt, aki – véleményük szerint – »megfosztotta őket a levélszavazás lehetőségétől«. Nos, én igazán szívesen együttéreznék, magam is voltam ugyanis külföldön élő magyar, méghozzá egy olyan országban is, ahol Gyurcsány Ferencék még a nagykövetséget is bezárták. Így nagyjából hat órát kellett utazni a voksoláshoz – de a legemlékezetesebb tortúra mégis a 2010-es választás volt, amikor a külképviseleteken (az akkori szabályok szerint) egy héttel korábban, pont húsvétvasárnap tartották az első fordulót. Tehát vagy külföldön maradt az ember, hogy a feltámadás ünnepén elbumlizhasson a legközelebbi konzulátusra, vagy hazautazott a hosszú hétvégére, de a húsvéti családi ebéd után azonnal kocsiba pattant, hogy átugorjon a legközelebbi szomszédos országba, ott éljen választójogával, majd visszaautókázzon az ünnep fennmaradó óráira (240 km oda, 240 km vissza). De nem volt kérdés, megtettük, minden pénzt, percet és kilométert megért.

Ilyen tapasztalatok birtokában azonban kevéssé érthető, egészen pontosan mi olyan eget rengető probléma most, amikor már csak egyetlen választási forduló van, a külképviseletek száma 2010-hez képest közel 40 százalékkal nőtt, és fel sem merül, hogy húsvéti voksolással terheljék a külföldön élő magyart. Az Egyesült Királyságban legutóbb háromszor annyi városban lehetett szavazni, mint 2010-ben, de ha valakinek Angliában valóban »hatalmas ráfordítást« jelent és súlyos gondot okoz négyévente egyszer kicsengetni 40–100 font sterlinget egy vasárnapi londoni vagy manchesteri kiruccanásra, vagy egy fapados hazajövetelre (amely egyébként nyugodtan összeköthető egy jutányos fogorvosi vizittel), akkor szóljon, szívesen indítunk számára egy jótékonysági gyűjtést. Ezen ne múljék, hogy minden bristoli jobbikos leszavazhasson Gyurcsányékra.

Persze tény, hogy utazni fáradságos dolog, ám aki külföldre költözött úgy, hogy közben az itthoni címét is megtartotta, az lényegében aláírt egy hallgatólagos szándéknyilatkozatot: bizony-bizony, vállalja az időnkénti utazást. Hisz ezért kell neki mindenképp itthon is egy állandó lakhely. Meg hát hogyan is tudna felelősen dönteni az egyéni választókerületi jelöltekről, ha csupán annyit lát szülőföldjéből, amennyit exeteri bérleményében a 444-en olvas? A tájékozatlanságnak mindenesetre eléggé meggyőző jele, hogy a petíció szerzői és érintett kommentelők határozottan úgy vélik, a Fidesz gonoszul elvette a külföldön dolgozóktól a levélben szavazás lehetőségét. »Elvenni« nyilvánvalóan olyan dolgot lehet, ami korábban megvolt – a levélszavazásról ez pont nem mondható el.”

kép forrása: MTI/Koszticsák Szilárd