Hollandia hóban biciklizik, a német Zöldek sózzák a járdát és izzítják a szénerőműveket – mi ilyenkor a biztos választás?
„A magyar állam teljes összeomlása garantált” –
hirdette a „444.hu független híroldal” az Európai Bizottság háttértámogatásával január 5. és január 11. között a választókorú magyarországi Facebook-felhasználók körében,
hivatkozva az érkező kemény mínuszokra és vastag hótakaróra; engem a hirdetés január hetedikén talált meg egy 2 perc késéssel közlekedő zónázó kifogástalanul működő wifije segítségével. Jó, hát kivétel erősíti a szabályt, szuboptimális volt a targetálás – mondhatná erre az, aki kétségbeesetten szeretné menteni a menthetetlent, noha „teljes összeomlás” már egyetlen vonat zökkenőmentes közlekedése esetén sem állna fenn, az országszerte biztosított, nagyrészt folyamatos, jóllehet itt-ott pótlóbuszos/átszállásos/késésekkel terhelt közlekedés mellett pedig pláne.
„Hó alatt az ország. Ilyenkor a tett az első, a szó a második” – posztolta ki ugyanazon szerdán a TISZA-vezér,
bejelentve, hogy „pártja” kettő egész napig nem kampányol, hanem a hidegre tekintettel honfitársainak segítségére siet. Hogy azután hétvégétől, amikor hajnalban például országos átlagban mínusz 12 Celsius-fokot mértek, helyenként pedig ismét mínusz 20 fok alá süllyedt a hőmérséklet, továbbá érkezett az újabb hó és az ónos eső, Domaines Péter egy Mávos János-ozó poszt mellett tucatnyi bejegyzésben, műtermi fotóval illusztrálva ragozza, csócsálja, valamint ismételgesse, mennyire röhög „az egész ország” azon, hogy a Fidesz nem foglalt le egy domainnevet.
Hirtelen sehol egy borús, vacogó mélyszegény, egyetlen alultájékozott szerencsétlen sincs a magyar vidéken, hanem a legzimankósabb hétfő reggelen is egy emberként kacag Magyarország azon, hogy ki milyen domainnevet regisztrál.
Adjon az Isten nekünk még sok ilyen derűs-vidám totális összeomlást.
Az össznépi hahotázás közben azonban mégis tekintsünk szét, és nézzük meg, hogyan teljesítettek más, európaibb országok télkezelésből, hátha lehet tőlük tanulni egyet s mást.
A télies időjárás és egy informatikai zavar miatt január hatodikán
a Holland Vasutak összes belföldi vonata leállt; órákon át gyakorlatilag semmi nem indult Európa egyébként legforgalmasabb vasúthálózatán,
Európa egyik leggazdagabb országában, ahol a Rotterdam és Amszterdam közötti 77 kilométeres útra a jegyár 20 eurónál kezdődik (ami 7735 forint, bő ötször annyi, mint egy összehasonlítható, teljes árú MÁV-jegy). Megmakacsolta magát ugyanis az a számítógépes rendszer, amellyel a munkaerőt beosztják – a vasúttársaság szóvivője szerint az efféle leállás nem szokott különösebb fennakadásokkal járni, a havazás idején azonban ellehetetlenítette a szervezést. Igen ám, de azóta eltelt másfél hét, azt az informatikai hibát már rég megoldották, tavaszias 9-10 fok honol – a menetrend helyreállását azonban csak mára ígérik; vasárnap az 5 fokban még a vonatok negyede nem járt. A fagyos napokon ugyanis egymást érték a meghibásodások, a szerelvényeket pedig el se tudták juttatni a járműjavítóba, mivel a váltók fele működésképtelenné vált; így körülbelül 700 vonat esett ki a forgalomból.
Közben a KLM fürkészeket és portyázókat indított Németországba jégtelenítő folyadékért, a légitársaság készletei ugyanis január elején kimerültek.
S mi erre Hollandia-szerte a magyarázat? Hogy ennyire téli idő ritkán fordul elő, az infrastruktúrát erre felkészíteni, váltókat fűteni és megfelelő gépparkot fenntartani pedig drága mulatság – a több milliárd eurós beruházás tehát aránytalan lenne ahhoz képest, hogy hiánya évente hány napig okoz komoly fennakadást. „Fejezd be a panaszkodást, úgy csinálsz, mintha itt lenne a világvége” –így figyelmeztették a hollandok a Redditen az elégedetlenkedőket, majd vonatközlekedés híján a hóban-fagyban biciklire pattantak. Amiből semmiképp nem azt a következtetést kell levonni, hogy a MÁV sem fejlesztendő, és hogy tűrjön csak az utas mindent, mint a birka – de
ha csak ennyi konstruktivitás szorulna a magyar Redditbe, és csak feleennyi szívós kitartás az örök hőzöngőkbe, talán máris eggyel közelebb jutnánk a holland életérzéshez.
Németországban szintén remek módszert választottak arra, hogy a téli időjárás miatt ne romoljék a késési statisztika: az ország északi részén leállították, majd napokig korlátozták a távolsági vonatközlekedést. Ami el sem indul, az nem késik, tiszta sor. (Igaz, a jegyárak visszatérítésénél akadt valami technikai probléma, de már dolgoznak a hiba javításán, és az érintetteket e-mailben vagy postai úton(!) értesíteni fogják.) A vasúttársaság rámutatott: hiába fűtik a váltókat, azok a vonatokról odakerülő jeges törmelékkel eltömődnek –
nahát, a MÁV ugyanezzel indokolta a váltóhibákat, miközben igyekezett minden vonalon fenntartani a közlekedést. Mégis kapta a röhögő fejecskéket, hogy tessék, már megint csak az ócska magyarázkodás megy, a vonat meg késik.
Most hétfőn, amikor a németországi vonatok nagy része újra elindult, az időjárás pedig normalizálódott, a hamburgi főpályaudvaron a vonatok 68 százaléka késett 5 percnél többet, az átlagos késés pedig 26 perc volt – bezzeg szombaton, amikor a vonatok fele nem járt, harmadennyi késést regisztráltak. Melyik nappal jártak jobban a németek? Azzal-e, amikor nem indult a vonatuk, de nézhették, hogy másoké szinte pontosan érkezett, vagy azzal, amikor el tudtak utazni, cserébe majdnem félórás átlagkéséssel kellett számolni? Részemről az utóbbi opcióra és ezzel a magyarországi eljárásmódra szavaznék – biztosabb választás ez kvázi, mint késésmentesen hoppon maradni (különösen, mivel egyébként a statisztikák szerint a legnagyobb havazás idején a MÁV vonatainak 63 százaléka késett, ami jobbnak tűnik a havazásmentes hamburgi aránynál). Ha pedig az ellenzék vezére lennék, akkor a domainnevekkel fotózkodás és a pléhbögrével házalás helyett
nagyjából mostanra időzítettem volna az állomások infrastruktúrájának fejlesztésére vonatkozó konkrét, mérhető, teljesíthető, reális és határidőhöz kötött ütemtervünk közzétételét;
a nép rendszeresen tömegközlekedő gyermekeként tudván, hogy számos állomáson feleolyan hosszúnak tűnne a télvíz idején olykor elkerülhetetlen (igen, Bezzeg-Lengyelországban is tapasztalható) késés, ha volna mindenhol megfelelő beálló, pad, illetve mosdó. Persze ha nincs efféle előremutató ütemterv, akkor kétségkívül marad a domainnévvel bohóckodás.
De térjünk vissza még egy pillanatra Hamburghoz. A tartomány szoci-zöld vezetése a téli időjárásra tekintettel feloldotta a járdák sózásának tilalmát: január 21-éig szabad a vásár, az illetékes zöld szenátor ugyanakkor kérte, hogy mindenki tartson mértéket. Szinte logikus: tavasztól őszig a hagyományos szórósó tabu, mihelyt azonban síkossá válnak az utak, „kivételesen” rohanhat mindenki a nátrium-kloridért (lásd még: hétfőtől péntekig homeoffice-ban védem a bolygót a közlekedési eredetű kibocsátásoktól, péntek este azonban repülőre szállok, hiszen a fapados akció egyfajta vis maior). Ugyanezen Németország az elmúlt hónapban a rendelkezésére álló villamos energia 45 százalékát szénből és gázból állította elő –
ez kétségkívül zöldátállás-konformabb szám, mint Lengyelország 70 százalékos, illetve Hollandia 68 százalékos aránya, Magyarországon azonban a gáz és a szén részesedése a napelemek behavazódásának napjaiban sem volt több 31 százaléknál
(ebből a szén összesen 2,29 százalék). Egyidejűleg Magyarországon jelenleg az éves fogyasztás 38 százalékának megfelelő mennyiség van a gáztárolókban, ami az EU-ban a negyedik legjobb arány, míg Németország 12 százaléknál jár – ebből mintha kitűnne valami olyasmi, hogy a röpködő mínuszok idején a magyar állam garantált teljes összeomlása az energiaellátás terén se következett be már megint.
A Tordai Bence megrendelésére nyáron készített közvélemény-kutatás szerint a Fidesz-szavazók bő kétharmada szerint szükség van egy újabb atomerőműre, míg a tiszásoknak egyharmada se pártolja a bővítést.
Most, hogy télvíz idején világosan látszanak a nap- és a szélenergia korlátai, akár arról is szólhatna a diskurzus, hogy e tekintetben mi ma Magyarországon a biztos választás.
Igaz, az efféle szakpolitikai vita eggyel bonyolultabb lenne ahhoz, hogy rá lehessen nyomtatni egy 4500 forintért eladható bögrére.
***
Ezt is ajánljuk a témában
„Sose volt még ilyen drágaság, mint idén” – állítja a TISZA; „barátságosabb összegből kijön a bevásárlás, mint tavaly” – írja ugyanakkor a HVG. Kinek van igaza? Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Kormányváltást akar, merthogy elviselhetetlen az állandó hergelés és átpolitizáltság – majd révülten imádja a karácsonyfája alá tolt pártpropagandát. Seregszemle a szeretet ünnepe után. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Hatlaczki Balázs / Pesti Srácok)
Ezt is ajánljuk a témában
Dobogós hely reáljövedelem-növekedésben, uniós középmezőny az igazságszolgáltatás függetlenségében, toronymagas győzelem a légi közlekedési bizniszben. Francesca Rivafinoli írása.
***
***
Sokadik forgatókönyv készül a Tisza háza táján, ráadásul épp a választásokkal kapcsolatban.
Országszerte ködös időre, ónos szitálásra van kilátás.
Ezek voltak a csütörtök legolvasottabb hírei.
Ennek csak Orbán Viktor parancsolhat megálljt.
Azonnal Varga Juditról írtak a kommentelők.
Földi László és Horváth József az Erőtérben elemezte a „mestertervet”: hitelcsapda, privatizáció és Európa gazdasági kivéreztetése.
A németek az első öt harci járművet ajándékba küldik, hosszú távon egy több tízmillió eurós megrendelésben reménykedve.
Országszerte ködös időre, ónos szitálásra van kilátás.
Elhiszem, hogy zavaró lehet – globalista szemüvegen át – ez a folytonos népszavazósdi, konzultációsdi, most meg petíciósdi.
