Arra a demagóg szövegre, amit Magyar Péter most előadott, már alig lehet mit mondani – de mi azért próbáljuk meg!

Polgár az, „akinek jár, hogy ne haljon meg idejekorán megelőzhető betegségekben; akiknek jár, hogy ne kelljen éveket várnia egy egyszerű vizsgálatra; polgár az, akinek jár a legjobb oktatás, bárhol is éljen az országban; polgár az, aki maga választhatja meg, hogy milyen területen bontakoztatja ki a tehetségét” – állította Magyar Péter a Hősök terén.

Azokon kívül, akiket saját családjuk presszionál valamely irányba, ki nem választhatja ma meg Magyarországon, hogy milyen területen bontakoztatja ki a tehetségét? Jelentkezzen az a tiszás honpolgár, akinek gyermeke kifejezetten szépen énekel, de az állam kényszeríti, hogy helyette matekversenyeken induljon! Hadd háborodjunk fel emiatt közösen! Álljon elő az, aki amikor rájön, hogy mégse szociológus akar lenni, hanem inkább villanyszerelő (vagy fordítva), akkor körös-körül zárt ajtókkal találkozik!

Az öntudatos, életrevaló polgár ismérve innentől kezdve az, hogy képes egy legördülő menüből kiválasztani a szívének kedves képzést és beadni rá a jelentkezést, ahelyett, hogy nagyokat sóhajtozna, naivan várván, hogy Magyar Péter ezüsttálcán házhoz vigye neki a tehetségkibontakoztatást.

A világ mely országában „jár” bármelyik polgárnak, hogy ne haljon meg idejekorán megelőzhető betegségekben?

Polgár az, aki képes kulturált közösségi programként bort kóstolni vagy akár pálinkát is főzni anélkül, hogy ettől alkoholistává válna; polgár az, aki amikor megkapja a precízen érkező behívót a szűrővizsgálatra, akkor bár sóhajt egy nagyot (mert ki vágyik az ilyesmire), de már foglalja is rá az időpontot, hogy túlessen a procedúrán; polgár az, aki miközben szidja a kormányt a rossz egészségügyi mutatók miatt, nem a gyorsétteremben tolja magába és családtagjaiba még vasárnap is a telített zsírokat, hanem elkészít otthon valami egészségesebbet (senki ne mondja, hogy az akár farhátból készült húsleves, a spenót, a sárgarépa vagy a lencse anyagilag hozzáférhetetlenebb, mint a bigmac és a kóla).

Az OECD szerint Magyarországon a nők 35 százaléka megy el méhnyakrákszűrésre, a vastagbélszűrést pedig mindössze 9 százalék veszi igénybe – a többiek tán megpróbálták, de „éveket kell várniuk” az egyszerű vizsgálatra? Szóljanak, ha így van, mert az valóban tűrhetetlen anomália.

De ráadásul miután a TISZA-vezér így prezentálta az „elméletet”, hoz néhány fiktív gyakorlati példát is, bár ne hozna. Látjuk „a fiatal pesti tanárt borotválkozás közben, akinek az albérlet és a rezsiszámlák befizetése után már nem marad pénze a hónap utolsó napjaira”, látjuk „a négy gyermekét egyedül nevelő ápolónőt a reggeli kávézás közben Nagykanizsán, aki egyszerre aggódik a betegeiért és azért, hogy miképp boldogulnak a nagyobb gyerekei Londonban és vajon mikor láthatja majd őket”, és látunk „egy frissen férjhez ment fiatal lányt Jászboldogházáról, amint a mindig késő vonatra vár, hogy hazajusson, és közben rápillant a kormányzati gyűlöletplakátokra; őt, aki nem akar mérgező akkumulátorgyárakban dolgozni, és aki tudja, hogy a fizetéséből soha sem telne saját lakásra”.

A történet alapján, ha jól értjük, Jászboldogházán él és oda jár haza (ránéztem párszor: a vonat néhány kivétellel valóban késett 2–9 percet, amiből a 6 percig terjedő késés Ausztriában is pontosságnak számít). Mármost Jászboldogházán pillanatnyilag 22–35 millióért mérik a 100 négyzetméter körüli házakat, a közeli Újszászon pedig új építésű hőszivattyús-teraszos lakások kaphatók 50 millióért (Otthon Start hitel igényelhető); de feleannyiért egy 1894-ben épült, felújított tornácos parasztház is vevőre vár ugyanott, hogy csak szemezgessek a kínálatból.

A lecsúszott kocsmai hőzöngő szintje ez, maximum. Beleértve azt a szöveget is, hogy a szegény lány nem akar akkumulátorgyárban dolgozni – miért, talán nem kap csokot, 3 százalékos hitelt, adókedvezményt vagy adómentességet, munkáshitelt, babavárót (satöbbi), ha bárhol máshol helyezkedik el a tágas munkaerőpiacon? Jászberényben épp most jelentettek be új beruházást, a világ egyik legnagyobb technológiai cégének számító Rosenberger hajt végre kapacitásbővítést – pillanatnyilag egymaguk a beszállítói reklamációkezelőtől a minőségbiztosítási mérnökön át a vevői kapcsolattartóig húszféle állást kínálnak a Jászságban.

Kérdéseket vet fel továbbá a 2020 óta szja-mentes „nagykanizsai ápolónő” esete is, akinek minimum két gyermeke Londonban él. Ezt se dolgozta ki kellően a szerző – a brexit óta London kifejezetten atipikus célország, az ottani magyarok jellemzően évekkel ezelőtt mentek ki. De akárhogy is történt: nem tudnak a gyerekek időnként összedobni édesanyjuknak egy fapados repülőjegyet? Megéri vajon méregdrága londoni albérletet fizetni, ha nem egyértelmű a boldogulás (hiszen édesanyjuk számára ez folyamatos aggodalom tárgya), és nincs félretéve néhány repülőjegynyi megtakarítás?

De a legizgalmasabb a képzeletbeli fiatal pesti tanár esete. 2021 végén, amikor egy kezdő pedagógus bruttó 219–244 ezer forintot keresett, és közben Budapesten 150 ezer forint volt az átlagos lakbér, Magyar Péter leszögezte, hogy „soha ilyen jó nem volt fiatalnak lenni Magyarországon, talán az Európai Unióban sem”, hisz „Magyarországon soha ilyen széles családi és adókedvezménnyel nem támogatták a fiatalok munkába állását, otthonteremtését és családalapítását, mint jelenleg”.

Értem én, hogy a TISZA-vezér megvilágosodott, de akkor mire számítson a szimpatizánsa újabb négy és fél év (vagy akár csak kettő) elteltével? Akkor épp az érdekeinek megfelelően merre fogja hajlítani a valóságot? Akkor melyik mai mondataira mondja, hogy lárifári? S ha még a rezsicsökkentés mellett is csak tengődik az a fiatal, vajon mit remélhetne Gerzsenyi „Túl olcsó a rendszer” Gabrielláéktól?

Itt jegyzem meg, hogy a Diákhitel Központ volt vezérigazgatójának 2021-es mondataira rákeresve előbukkan egy akkori HVG-cikk, amely szerint 2020-ban Magyar Péter (azóta eladott) V. kerületi lakásának kiadásából évi 7,4 millió forint AirBnB-bevétel származott – és valóban, Varga Judit akkori vagyonnyilatkozatában ez áll.

Melyik kormánytag kényszerítette, hogy a busás fizetése mellé pont külföldi turistáknak adja ki az apácaliliomos gellérthegyi ingyenkecó árából vásárolt ingatlanát, az átlagos lakbér négyszeresének megfelelő bevételt realizálva, ezáltal pedig hozzájárulva a pesti lakbérek elszállásához? Mindenesetre reméljük, az európai parlamenti és fővárosi közgyűlési tiszteletdíja és madeirai házkiadása mellett máig is budapesti AirBnB-zésben utazó Kollár Kinga kellően megtapsolta pártelnökének szívszaggató történetét a drága pesti lakhatással sújtott kezdő pedagógusról.

***

(Nyitókép: Máté Krisztián / Magyar Nemzet)

***