Hiába volt jobbágyfiú, Bakócz nem a semmiből indult, a pápaságra a mítosszal ellentétben nem sok esélye volt, a korabeli luxizás pedig inkább reprezentációt jelent – tudjuk meg a történésztől.
Bakócz Tamás (született: 1442) érsek és államférfi, a magyar történelem nagy alakja napra pontosan 505 éve, 1521. június 15-én hunyt el. A cikkben rá emlékezünk. Interjúalanyunk Horváth Richárd történész, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.
*
Bakócz Tamás magyar jobbágycsaládba született a 15. század közepén. Káprázatos tehetsége röpítette a szegény fiút a hatalom csúcsára, vagy ennél összetettebb a dolog?
Ahogy előnevéből is tudjuk, erdődi Bakócz Tamás a Szatmár megyei Erdődön nevelkedett. Egész életpályájának ismeretében kétségtelen
tényként kezelhetjük, hogy egy roppant tehetséges és szorgalmas személyiség lehetett,
ám a „kiugráshoz” kellett még két-három további feltétel, ami a 15. századi Erdődön – mondhatni Bakócz szerencséjére – rendelkezésre állt.
Melyek feltételek voltak ezek?
Kellett a helyi plébániának egy olyan kaliberű és képességű egyházi vezetője, aki a jobbágyfiú tehetségét – édesapja iparos, kerékgyártó volt – felismeri és elindítja a tanulás és a kapcsolati háló kialakítása felé. S itt jön a másik feltétel: azért lehetett Erdődön ilyen egyházi személy, mert
a város nem „egyszerű” mezőváros volt,
hanem épp a 15. században felemelkedő Drágfi család rezidenciája, itt állt legfontosabb váruk is.
1458 után Drágfi Bertalan Mátyás király egyik bizalmasaként egyre magasabb tisztségekre jutott az udvarban, majd bárói méltóságot is elnyert: a Jagelló-kor elején egészen az erdélyi vajdaságig emelkedett.
Adott volt tehát a tehetséges fiatal számára a pénzügyi támogatást a tanulmányokhoz – ahogyan tudjuk is, hogy Bakóczz járt külföldi egyetemekre –, valamint
közvetlen udvari kapcsolatok is elérhetőek voltak számára a Drágfiakon keresztül,
ami a későbbi pályafutás elindulásához elengedhetetlen volt.
S volt még egy katalizátora a későbbi érsek pályafutásának:
idősebb testvére, Bálint már a 15. század közepén a később nádorságig emelkedő Gúti Ország Mihály környezetében mozgott,
aki kijárta előbbi számára a titeli prépostságot, majd az egész családnak 1459-ben a nemességet. Tehát kimondhatjuk, Tamás „nem a semmiből” indult.
Mik voltak Bakócz legfontosabb eredményei és hibái politikai pályafutása során?
Előre kell bocsátani, hogy az 1480-as éveket megelőző időszakból – voltaképpen élete első feléről – roppant kevés forrással, információval rendelkezünk Bakóczról. Van pár adatunk egyetemjárásáról, láttuk fentebb, családtagjairól de ennél semmi több.
Annyi biztos, hogy
az 1470-es évek közepén már a királyi kancelláriában dolgozott
– alighanem Bálint testvére és Drágfi Bertalan támogatásából. Valamikor ezekben az esztendőkben figyelhetett fel Mátyás király Tamás képességeire, megbízhatóságára. Ennek eredménye, és egyben bizonyítéka, hogy 1480/81-től az uralkodó haláláig Bakócz Tamás lett Mátyás titkára.
Ezt is ajánljuk a témában
Eredményei ugyanakkor magukért beszélnek: Mátyás területi és tekintélybeli gyarapodást hozott a Magyar Királyságnak. A Hun-Ren BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
Mivel járt Mátyás király titkárának lenni?
Ez rendkívüli lehetőséget jelentett, gyakorlatilag minden fontos, a királyt érintő, érdeklő döntés rajta keresztül futott át, akkortól a királyi tanács – ehhez napjainkban jelentőségét illetően a kormányülés hasonlítható – rendszeres résztvevője lehetett. Természetesen ez az udvarban és a magyar politikai elitben is különleges helyzetbe hozta:
mindenkit megismert, mindenkiről mindent (is) tudott, olykor tehetett és tett is szívességeket; mint egy mai kancellária-miniszter,
valahogy így képzelhetjük el jelentőségét.
Magyarországra érkezett követek haza írt jelentéséből tudjuk, hogy a legszűkebb négy-hatszemközti tárgyalásoknál is sokszor jelen volt. Alighanem ez
az 1480–1490 közötti évtized volt Bakócz számára a legfontosabb „politikai iskola”: itt alapozta meg kivételes 1490 utáni egyházi és politikai felemelkedését,
ekkor szerezte barátait, szövetségeseit és alighanem ellenfeleit is.
Hozzá kell tenni, maga Mátyás is meghálálta szolgálatait, 1486 őszén az akkor épp megürült győri püspöki székbe helyezte, miáltal a főpapi kar, így a királyi tanács „saját jogú” tagja lett, végképp megérkezett tehát a magyar egyházi és politikai elit soraiba.
A közvélekedés szerint Erdő Péter feltűnéséig ő volt az egyetlen magyar, akinek reális esélye volt a pápai trónra. Miért nem választották végül pápának?
Nos, ez nehéz kérdés, mert valóban, a szabályok szerint elvileg minden konklávén részt vevő bíborosból lehet pápa. Az is közismert, hogy 1511-es római érkezésekor
Bakócz soha nem látott pompával vonult be az Örök Városba,
s nem fukarkodott az ajándékokkal.
Ugyancsak leveleztek a kortársak arról, hogy egyike volt azoknak, akik igencsak óhajtották volna a pápai tiarát, ám
egy tényről meg szoktunk feledkezni:
az 1513-as konklávén huszonöt bíboros vett részt – a bíborosi kollégium a középkorban még jóval kisebb volt, hisz ekkor a „világegyház” valójában csupán Európát jelentette –, akik közül
tizennyolc volt itáliai, három spanyol, és egy-egy francia, angol, svájci és magyar.
Rövid konklávé volt, két szavazásra került sor mindössze, az elsőben Bakócz nyolc voksot kapott, majd a bíborosok újra egyeztettek. Alighanem ezek után nem meglepetés, hogy másodszorra már egy itáliai, Giovanni di Lorenzo de' Medici lett az új egyházfő X. Leó néven.
Milyen embernek ismerjük Bakócz Tamást a források alapján?
A késő középkori magyar egyházi és politikai szereplők, de
még a királyok jelleméről, személyiségéről is vajmi keveset tudunk mondani.
Ennek oka roppant egyszerű, egyáltalán nem rendelkezünk személyes jellegű forrásokkal.
Bakócztól például szép számú levél maradt korunkra, de ezek zöme egyház- vagy birtokigazgatási okból keletkezett, így a személyiségről nem tudunk meg belőlük sokat.
Azt azért nem szabad elfeledni, hogy Bakócz jobbágycsaládban született, tinédzser volt, amikor a családja nemességet kapott, eljutott Mátyás király közvetlen közelébe, bekerült az ország irányítói közé, s végül az egyház csúcsvezetőinek körébe emelkedett. Azt hiszem,
ember legyen a talpán, akit ez a karrier ilyen vagy olyan szempontból nem visel meg,
alakít át.
Sokan a fényűzést rótták föl neki, mint negatívumot.
Ami azt illeti,
nehéz szétválasztani mi számítható fényűzésnek és mi számít a Magyar Királyság képviselője és az anyaszentegyház bíborosa kötelező reprezentációjának
– legyen elég itt a magyar reneszánsz építészet egyik gyöngyszemére, az esztergomi Bakócz-kápolnára utalni.
Római bevonulásához ráadásul magától II. Ulászló királytól is kapott anyagi támogatást, hisz római sikerei alkalmasint az országnak is hasznot hozhattak, nem beszélve a nemzetközi presztízsről.
A reprezentáció/fényűzés kérdést a középkorban a korban még nehéz szétszálazni. Ámbátor gondoljunk csak arra,
amikor az amerikai elnök utazik az ’Air Force One’ repülőn: ez vajon túlzott fényűzés
vagy egy világhatalom nagyságának és erejének reprezentációja?
Miben áll a humanista érsek legfőbb szerepe és jelentősége a magyar történelemben? Mekkora hatással volt korának Magyarországára?
Ahogy fentebb említettem, mára ismerjük feldolgozott levelezését, s ebből
nem egy klasszikus humanista képe rajzolódik ki. Bakócz Tamás egy képzett, sokat látott és tapasztalt, ízig-vérig politikus-főpap volt,
akit gyakorlatias szempontok vezéreltek. A korban, ne feledjük, ez még teljesen hétköznapi dolog, mi több, elvárás volt, hisz nem létezett az állam-egyház szétválasztásának elve.
1480 és 1490 között Mátyás mellett, majd 1490-től haláláig főpapként és kancellárként az ország két-három legfontosabb vezetője közé tartozott, természetesen a mindenkori király után.
Egyházról, hatalomról vallott felfogása rányomta bélyegét a korabeli egyházi és politikai életre:
a Mátyás halála utáni válságban és háborús időkben például elévülhetetlen érdeme volt II. Ulászló hatalomra kerülésében, majd a királyi hatalom gyors konszolidálásában.
Úgy tudom, nemrég egy kötetet is „összeraktak” a kollégákkal Bakócz Tamásról. Erről mit lehet tudni?
Valóban, 2021-ben, az érsek halálának ötszázadik évfordulóját követően Esztergomban számos kollégámmal egy nagyobb konferencián foglaltuk össze a legfrissebb kutatási eredményeket.
Fontos itt is elmondani, hogy az elmúlt két évtizedben a Jagelló-kor kutatása öles léptekkel haladt előre és számtalan új kutatási eredmény, monográfia, forráskiadvány látott napvilágot, amit a közelgő Mohács 500-as évfordulóra kiírt pályázatok még tovább is lendítettek.
Ezt is ajánljuk a témában
Világhírű történészek meglátásai, modern és látványos megoldások sorjáznak az újszerű dokumentumfilmben, amelyben drámaiság és szakmaiság ritka egyensúlyát tapasztaltuk. Hamarosan a mozikban!
A Bakócz-konferencia anyaga 2024-ben látott napvilágot a Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum kötetsorozatban. Ebben olvasható tanulmány a család felemelkedéséről, Tamás Mátyás-kori szerepéről, kancelláriai működésének jelentőségéről, művészeti tevékenységéről és a fentebb idézett levelezés-feldolgozás is itt látott napvilágot.
Jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe, aki a személyről vagy épp e kevéssé ismert korszakról szeretne egészen új információk, forrásokkal bizonyított eredmények birtokába jutni.
A könyv adatai az érdeklődőknek:
Bakócz Tamás emlékezete. Tanulmányok halálának 500. évfordulójára; szerk. C. Tóth Norbert, Neumann Tibor; MCA Collegium Professorum Hungarorum, Piliscsaba, 2024 (Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum. Classis philosophica)
A könyv tartalomjegyzéke:
Nyitókép: Cserna Károly rajzolata Bakóczz Tamásrólegy korabeli emlékérem nyomán, részlet (Nemzeti Múzeum, 1900 körül)
A briliáns történész és vitatott megítélésű politikus korszakalkotó könyveket írt és komoly hibákat vétett. Döntései igen, formátuma nem kérdőjelezhető meg.
A Kárpát-medence legszebb tájai közé tartozik az egykori Fogaras vármegye vidéke, ahol ősi várak emlékeztetnek a magyar történelemre. Régi vármegyéinket bemutató sorozatunk 19. része következik.
Világhírű történészek meglátásai, modern és látványos megoldások sorjáznak az újszerű dokumentumfilmben, amelyben drámaiság és szakmaiság ritka egyensúlyát tapasztaltuk. Hamarosan a mozikban!
Már nemcsak azt keressük a legmodernebb módszerekkel, hol állt és hol csapott össze a magyar és a török sereg, hanem azt is, hogyan mozogtak az akkori terepviszonyok között.
A magyar történelem tragikus szereplője, Deák Ferenc politikai ellenfele soha semmiben nem engedett, a teljes magyar önállóságot célozta meg, és kompromisszum helyett inkább fejbe lőtte magát.
Orbán Viktor a vallásszabadságra hivatkozott.
A Tisza-kormány átalakítaná a közjegyzői rendszert is.
A szlovák kormányfő nem támogatja a kétoldalú témák politikai eszközzé tételét.
