A briliáns történész és vitatott megítélésű politikus korszakalkotó könyveket írt és komoly hibákat vétett. Döntései igen, formátuma nem kérdőjelezhető meg.
Napra pontosan 75 éve, 1951. június 2-án hunyt el Hóman Bálint (született: 1885), akinek történészként a legnagyobbak között a helye, ám politikai szerepét joggal vetjük kritika alá – de nem a gáttalan, ideologikus fröcsögés, hanem a tények és források tükrében.
Mérvadó történészek egybehangzó értékelése szerint Hómant, a történészt a magyar őstörténet és középkortörténet forrásainak, a magyar és a nemzetközi szakirodalomnak, illetve „szakmája modern szellemi áramlatainak elmélyült ismerete jellemezte.”
Hitvallása szerint minden eseményt saját történelmi idejének kontextusában, nem pedig az erkölcsi elvárásainkat az időben utaztatva, későbbi tudásunk alapján kell vizsgálni.
Több örökbecsű művet írt. Műveinek sokrétűségét nyitottságával, szabad szellemével, a különböző, akár egymástól eltérő álláspontok felhasználásával alapozta meg, és azzal, hogy felhasználta a filológia, a nyelvészet, a néprajz és a művészettörténet eredményeit is – bámulatos szintéziseket alkotott.
A politikatörténeten túl a gazdaság-, a társadalom-, az eszme- és a művészettörténet útvesztőiben is otthonosan mozgott,
ezer szempontot vizsgált, hogy összeállítson a vizsgált korszakról egy hiteles képet.
A laikusok számára is érthetően, olvasmányosan írt, ami páratlan előny és ritka képesség a humán tudományokban – ebben talán csak Szekfű Gyula és Szerb Antal előzte meg.
Hóman Bálint a magyar középosztályba született Budapesten. Apja klasszika-filológus volt, nagybátyja pedig az egykori jogász-miniszter, Darányi Ignác.
Tudományos munkássága elején a pénztörténetet boncolgatta, máig alapvető művet alkotva: a Magyar pénztörténet 1000–1325 című könyv klasszikusnak számít a témában. A magyar krónikák keletkezéstörténetéről vagy Károly Róbert uralkodásáról szóló későbbi munkái is magas minőséget képviselnek, hiába cáfolta számos vélekedését az idő.
Legjelentősebb művének a Szekfű Gyulával együtt alkotott, hatkötetes Magyar történetet tartják, melynek Hóman az első három kötetét írta, Mátyás királlyal bezárólag.
Kultuszműről beszélünk, a 20. század legjelentősebb magyar történeti összefoglalásáról. Sok tétele máig megállja a helyét,
szakmaisága mellett „ragyogó stílusa” is kiemeli az összefoglalók közül.
1922-ben az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, 1923-tól a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója lett, emellett könyveket írt és az egyetemen tanított. Ekkor mindössze 38 éves volt. Kilenc éves múzeumi vezetése az intézmény virágkorának számít.
1932-től 1942-ig jelentős politikai szerepet vállalt. Gömbös Gyula kormányában, majd négy további kabinetben lett kultuszminiszter. A kezdet kezdetén azzal a feltétellel fogadta el Gömbös felkérését, hogy csakis szakpolitikai kérdésekkel kíván foglalkozni – ezt 1938-ig be is tartotta.
Miniszterként történelmi léptékben is jól teljesített.
„A népművelődés s magaskultúra között nem vagyok hajlandó semmiféle ellentétet vagy rangbeli különbséget elismerni”
– vallotta.
Felkarolta a tehetséges fiatalokat az iskolai rendszer fejlesztése és ösztöndíjak segítségével. Megőrizte és növelte a kulturális tárca 10 százalék fölötti részesedését a költségvetésből. Egyszerűsítette a miniszteri adminisztrációt, a köz- és a felsőoktatást, művészetpolitikájában sokkal nyitottabb volt a modern irányzatok felé, mint maga Klebelsberg.
Komoly erőfeszítéseket tett a tehetséges paraszt- és munkásgyerekek középosztályba emelésére,
vagyis a korban ritka szociális érzékenységről tett bizonyságot.
1942-ben otthagyta a politikát.
Ezt is ajánljuk a témában
A nagy kultuszminiszter árván nőtt fel, bejárta Európát, az állami bevétel tíz százalékát fordította a szegények és tehetségesek oktatására, és még Szent-Györgyi Albertet is hazacsábította.
1938-tól a hitleri Németország nyomására a radikális eszmék hatását fokozatos jobbra tolódással igyekezett ellensúlyozni, hogy elvegye az eszmék élét. Teljesen biztos volt abban, hogy hazája a geopolitika szorításába került, és
két rossz közül kell választani: a Német Birodalom vagy a Szovjetunió?
Hóman Németországot tartotta elfogadhatóbbnak.
Hiába volt pragmatikus németbarát, a történész-politikus egyedüli államférfiként tiltakozott Magyarország német megszállása ellen 1944-ben.
Hómant a Magyar Tudományos Akadémia 1945 júliusában kizárta tagjai közül.
Manapság a történészek nemhogy közelednének ahhoz az alapkövetelményhez, hogy a történelmi eseményeket a kor viszonyai, ne a mai elvárások szerint ítéljék meg – inkább távolodnak tőle. Korunkban egyre ideologikusabb történelemtudomány van születőben.
Az aktuálpolitikai közelítés a Horthy-korszakhoz, vagy a közelmúlthoz egészen döbbenetes
– a hétköznapok és a szaktudomány részéről egyaránt.
Az utóbbi időben Hóman Bálint munkásságának ismertetésekor nem a tényeknek, hanem az alap nélküli, „szigorú és megrovó minősítéseknek”, illetve másik oldalról a Hómant „makulátlan személyiségként való beállításnak” vagyunk tanúi – foglalja össze a dilemmát Ujváry Gábor történész.
Hozzáteszi: visszatérően halljuk, hogy Hóman szövegezte és terjesztette az országgyűlés elé az 1938-as első zsidótörvényt. Ez nem igaz. A törvény megfogalmazásához, benyújtásához semmi köze sem volt, meg sem szólalt az erről folytatott vitában.
Sokan Hitlerhez és a tömeggyilkosokhoz hasonlítják, miközben a nemzetiszocialista eszméket és a fajelméletet is rendszeresen bírálta.
Hóman németbarátságát is a kor viszonyai között kell értelmezni: a kényszerű együttműködést azért hirdette, mert belpolitikai önállóságot remélt és minél teljesebb területi revíziót – ezt akkoriban nem nagyon bírálta józan hang. A megszállás ellen már tiltakozott,
1944-ben pedig számos üldözött zsidó tudóst és művészt mentett meg a haláltól
személyes közbenjárással.
Tény, hogy Hóman Bálint antiszemita volt, de több történész is hangsúlyozza, hogy
nem a szó holokauszt utáni értelmében, hanem a koncentrációs táborok előtt – és a Tanácsköztársaság után. Ez a kulcs.
Hóman az antiszemitizmust elítélő családban nőtt fel, és kezdetben inkább filoszemita volt, mint antiszemita. Pezsgő szellemi társaságában számtalan zsidó megfordult, még Lukács Györggyel is jó viszonyt ápolt! Aztán jött a kommün, a vörösterror, a magyar történelem egyik mélypontja. Lukács népbiztosként és a Vörös Hadsereg politikai biztosaként tevékenykedett, Hóman meg nemzeti liberálisból konzervatív reformerré vált.
Elterjedt a vélekedés a magyar népesség egy részében, hogy a felülreprezentáltság miatt a Tanácsköztársaság lényegében „zsidóuralom” volt. A vélekedés, hogy a gazdaság és a kultúra után a zsidóság a politikai hatalmat is megkaparintotta volna. Hóman, de mások sem árnyalgattak az érzelmek hatására. Pedig lett volna mit. A zsidóság túlnyomó része nem vált kommunistává.
Ellentétben Kosztolányi Dezsővel, vagy Babits Mihállyal, Hóman Bálint húsz éven át nem tett zsidóellenes megnyilatkozást
Ujváry adatai szerint.
1938-ban fordult a kocka. Ettől kezdődően 1942-ig Hóman számos vállalhatatlan, antiszemita kijelentést tett.
Felelősségét az sem kisebbíti, sőt, inkább növeli, hogy ezeket politikai számításból mondta, írta.
Ezt is ajánljuk a témában
A legendás miniszterelnök „munkája a köz javát, a magyarság javát szolgálta, hibái és tévedései voltak, mint mindannyiunknak, de az összkép példát adó lehet” – fogalmaz a történész a Mandinernek.
A világháború után Hóman osztrák földön került amerikai fogságba, ahonnan a magyar hatóságok 1945-ben visszahozták Magyarországra, majd kizárták a Magyar Tudományos Akadémia soraiból.
1946-os népbírósági perében Hóman beismerte, hogy politikai téren vétkezett.
Mégis, perében szinte kizárólag mentőtanúk szólaltak meg, ezek fele zsidó volt! A vád abszurditását még mai bírálói is elismerik, ennek részleteibe nem is megyünk bele: háborús bűntettek, és így tovább.
A per folyamán többek között a nagy történész, Kosáry Domokos is kiállt Hóman mellett. Tőle idézünk: „Vallomásom lényege az egykorú viszonyokra jellemző szűkszavú, elég gyatra jegyzőkönyvből is kitűnik. (…) Katona Jenő első kérdése, hogy Hóman miként reagált a fiatalok németországi, náci nevelésére,
azt válaszoltam, hogy erről nincs tudomásom, mert én akkoriban az általa adott ösztöndíjjal Franciaországban meg Angliában tartózkodtam.
A népügyész további kérdései sem arattak sokkal több sikert. Hangsúlyoztam, hogy Hóman nem világnézeti okokból, hanem a hatalmi erőviszonyok tévesnek bizonyult felmérése miatt tartotta ajánlatosnak a Németországgal való jó viszony fenntartását, és előadtam, amit tisztességes emberi magatartásáról a nehéz időkben el tudtam mondani.”
A szovjet árnyékban zajló koncepciós perben (1946)
Hóman Bálintot életfogytiglani fegyházra ítélték. Az embertelen bánásmód következtében, 1951. június 2-án hunyt el.
2015. március 6-án a Fővárosi Törvényszék bűncselekmény hiányában felmentette Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól.
Ujváry Gábor, a Hóman-életút kiváló ismerője így fogalmaz: „Miközben Hóman történészként megmaradt szakmája professzionális művelőjének, s a művei ma is valódi nemzeti értékek, politikusként diszkriminatív lépésekhez adta a nevét.
Tudósként vitathatatlanul a legnagyobbak között a helye,
politikusként azonban – kezdeti, integratív törekvései után – kétségkívül megosztó és hibáktól nem mentes személyiséggé vált. Politikai bűnözőnek – sokak gyakran hamis adatokból építkező állításaival szemben – azonban nem tekinthető. Az általa vallott elvek – ez nem vita tárgya – ma már nyilván nem vállalhatók. Még akkor sem, ha tetteinek indító okai – ha nem is elfogadhatóak, de – a kor viszonyrendszerében részben megmagyarázhatók, és az ellene felrótt vádak többségét politikai-ideológiai indíttatással, sokszor ténybeli tévedéseket vétve fogalmazzák meg napjaink kérlelhetetlen megmondó-emberei.”
Álljon itt végszónak egy idézet Hóman Bálinttól is:
„Ne firtassuk, hogy ki a jobb magyar a másiknál, mert a magyar szónak nincsenek fokozatai.
Nincsenek magyar és magyarabb, legmagyarabb magyarok, csak magyarok és nem magyarok vannak.”
*
Nyitókép: Fortepan / Inkey Tibor. Budai Vár, Szentháromság tér, a Mátyás-templom bejárata. A XI. Piusz pápa koronázásának tizenötödik évfordulóján 1937. február 7-én tartott hálaadó mise után a távozók között középen Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, dr. Zsembery István az Actio Catholica szervezési szakosztályának elnöke.
Felhasznált irodalom:
https://ujkor.hu/content/mult-politikaja-homan-balint-megiteleserol
https://mnm.hu/muzeum/muzeumtortenet/igazgatoink/homan-balint
https://mki.gov.hu/hu/hirek-hu/minden-hir-hu/72-eve-hunyt-el-homan-balint
https://mult-kor.hu/20090512_homan_balint
https://rubicon.hu/hu/cikkek/homan-balint-rehabilitalasa
https://ketezer.hu/2006/01/orsegvaltas/
A kommunisták voltak azok, akik rácsodálkoztak a „fényűzésre”, a „dőzsölésre”, akiktől olyan távol állt ez a világ, hogy fel sem tudták fogni az értelmét.
Alaptörvény-módosítással se fog menni.
A Kárpát-medence legszebb tájai közé tartozik az egykori Fogaras vármegye vidéke, ahol ősi várak emlékeztetnek a magyar történelemre. Régi vármegyéinket bemutató sorozatunk 19. része következik.
Világhírű történészek meglátásai, modern és látványos megoldások sorjáznak az újszerű dokumentumfilmben, amelyben drámaiság és szakmaiság ritka egyensúlyát tapasztaltuk. Hamarosan a mozikban!
Már nemcsak azt keressük a legmodernebb módszerekkel, hol állt és hol csapott össze a magyar és a török sereg, hanem azt is, hogyan mozogtak az akkori terepviszonyok között.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
„Mindenki utál téged. Mindenki utálja Izraelt.”
Nagyot hibázna a kormány, ha az önkormányzatok bevonása nélkül alakítaná át rendszert – mondta a Mandinernek Szita Károly annak kapcsán, hogy számos változtatást tervez a Tisza-kormány az önkormányzati struktúrában. Kaposvár polgármestere nehezményezi, hogy a kabinet eddig nem egyeztetett az önkormányzatokkal.
