Az elnök embere

„Hogy a nem-cselekvés leginkább arcpirító eseteit Magyar Péter most a fejére olvasta, az leginkább a publikumnak szólt: Sulyok Tamás pontosan tudja, hogy civilizált tisztségviselőként miért kellett volna már régen lemondania. A már említett, alkotmányellenes szerepfelfogáson túl leginkább azért, mert a felettese, akihez igazodnia kell, szintén megbukott: már nem miniszterelnök, csak egy zsugorodó középpárt elnöke.

Hogy az alkotmánymódosítás-e a második legfájdalommentesebb mód az eltávolítására, azt nem nekünk kell eldöntenünk: valószínűleg igen, mert egy rendszerváltással ezelőtt, a legfőbb bíró leváltásakor a Fidesz is hasonlóképpen csinálta. Nekik nem kellett köztársasági elnököt cserélniük, mert Sólyom László mandátuma éppen lejárt – pontosabban kellett, de nem primer hatalmi érdekek miatt, hanem azért, mert sem Schmitt, sem Novák nem tudott felnőni a feladatához (morálisan, a Fideszben… ehhez nincs mit hozzáfűzni). Mindenesetre a volt kormánypártnak nincs oka másra mutogatni: ha egy közjogi méltóság deaktiválása az első lépés a diktatúra felé, ahogyan mondjuk Gulyás Gergely állítja, akkor ők anno elég hamar elkötelezték magukat a demokrácia lebontása mellett.

A lényegre fókuszálva: a menesztés nem demokráciapróba. Azt, hogy a Tisza mennyire demokratikus, nem az fogja eldönteni, hogy Sulyok Tamást távozásra bírják-e (távozásra fogják bírni – az lenne súlyosan antidemokratikus, ha pozícióban hagynák), hanem az, hogy kit raknak a helyére.” 

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert