Szépen nézünk ki: Brüsszel végre észrevette, hogy minden ötödik európai szegény, majd elegánsan a tagállamokra tolta a felelősséget
Uniós szinten hat év alatt alig történt javulás, miközben nem egy „bezzegországban” nőtt a szegények aránya.

Közben alaposan meg is cáfolták Magyar Péter állításait.

Feszült vita alakult ki a hétfői parlamenti ülésnapon, az azonnali kérdések órájában. Szalai Piroska, a Fidesz országgyűlési képviselője felszólalásában élesen bírálta, és számokkal cáfolta Magyar Péter és a Tisza rendszeresen hangoztatott állítását, miszerint Magyarország lenne az Európai Unió legszegényebb állama. A képviselőnő felvetéseire Kármán András miniszter válaszolt, aki a vásárlóerő-paritásra és az alacsony nyugdíjakra hivatkozva védte meg a Magyar-kormány álláspontját.
Felszólalását a fideszes képviselő azzal a gyakran ismételt állítással kezdte, amellyel a jelenlegi kormányoldal – és személyesen a miniszterelnök – rendszeresen illeti az előző adminisztrációt. Szalai Piroska emlékeztetett:
Minden ülésnapon sokszor elhangzik az az állandó jelző, hogy Magyarország az unió legszegényebb országává vált 16 év alatt, és hogy 3 millió honfitársunk él a szegénységben.”
A képviselőnő ezt azonnal vissza is utasította: „Ez nem igaz, ezt önök is nagyon jól tudják.” Érvelésében az Európai Unió hivatalos méréseire hivatkozott, hangsúlyozva, hogy a legfrissebb adatok alapján 1 millió 827 ezren élnek a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatával, ami azt jelenti, hogy
„közel 1,3 millióan ki tudtak lépni a szegénységből, és át tudtak lépni a középosztályba”.
Kiemelte továbbá, hogy Magyarország mutatói 2017 óta jobbak az uniós átlagnál, és a megelőző évtizedben „mi voltunk a negyedik legjobban teljesítő, a negyedik legsikeresebb szegénységcsökkentő ország”.
Szalai határozottan számonkérte a jelenlegi kormányt, amiért Magyar Péter miniszterelnök nem ezeket a valós eredményeket kommunikálja, és rákérdezett, hogy „milyen konkrét célkitűzései vannak az uniós vállalásunk szerinti szegénységi mutatók további csökkentésére”.
A felvetésre Kármán András miniszter reagált, aki szerint a fideszes képviselő által hozott számok „tendenciózusan lettek kiválasztva”. Kármán a hivatalos uniós szegénységi mutatók (AROPE) helyett a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó fogyasztásra próbálta terelni a szót, azt állítva, hogy „ezekben Magyarország a legutolsó helyekre esett vissza az elmúlt 16 évben”, és hogy ma már „csak Bulgária tekinthető ilyen szempontból nálunk szegényebbnek”. A miniszter a Tisza-kormány nevében azt ígérte, hogy „a legalacsonyabb keresetűeknek jelentősen csökkenteni fogjuk az adóterhelését”, illetve a kisnyugdíjak felzárkóztatását sürgette.
A viszontválaszok során Szalai Piroska felhívta a figyelmet az uniós szabályokra: „Az országok életszínvonalának összehasonlítását az Európai Unióban az úgynevezett AROPE-indikátorral kötelező mérni.”
E mutató részadataira támaszkodva elmondta, hogy ma „4,4 millióval vannak kevesebben azok, akik nem tudnak egy váratlan kiadást finanszírozni”, és „1,6 millióval vannak kevesebben” a hiteltörlesztési vagy rezsihátralékkal küzdők. A képviselőnő üzent Magyar Péternek is, kiemelve: „Magyarország felesküdött miniszterelnökének kötelező azt a mérőszámot mondania, amelyre nekünk uniós vállalásunk van.”
A vitát Kármán miniszter zárta, aki nem reagált az AROPE-mutatóra, hanem az idősek helyzetére irányította a figyelmet. Rámutatott, hogy „ma több mint 440 ezer nyugdíjasnak nincs havi 140 ezer forint nyugdíja”, a minimálnyugdíj nominális értéke pedig 2008 óta változatlan, miközben a gazdaságban több mint 100 százalékos infláció történt. Zárszavában kemény kritikát fogalmazott meg a Fidesz-kormányzás időszakáról: „a bérektől nagyon jelentősen leszakadtak az átlagnyugdíjak”, és szerinte mindez a korábbi kormánypárt tudatos döntése volt, így „nem lehet arról beszélni, hogy Magyarország hatékonyan lépett előre a szegénység elleni küzdelemben”.
A vonatkozó bejegyzést alább tekintheti meg:
Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala
Ezt is ajánljuk a témában
Uniós szinten hat év alatt alig történt javulás, miközben nem egy „bezzegországban” nőtt a szegények aránya.
