Lenni vagy nem lenni?

„Harmincöt éves vagyok. Mindent elhibáztam” – írta Gábor Miklós az Egy csinos zseni című, 1995-ben megjelent, fiatalkori önmagát tetemre hívó múltidézésében. Hogy tényleg így történt-e, azt csak ő tudhatta egyedül, ám az biztos, hogy ekkor, harmincöt évesen egyvalamit még csak nem is sejthetett: hogy már elmúlik negyven is, amikor élete szerepe, sőt minden szerepek szerepe, a Hamlet megtalálja – Vámos László rendező kiváló érzékének köszönhetően. És hogy ezt nem hibázta el, annak nemcsak az 1962 és 1967 között lejátszott háromszáz este a bizonyítéka, hanem az a tény is, hogy az egy külföldi kritikus által a dán királyfi megformálásáért Magyarország hercegének titulált színész alakítása ma is etalon a hazai színházi világban. „Ha életben marad, nagy király lett volna”, mondatta Shakespeare Fortinbrasszal Hamletről, Gábor Miklós pedig Shakespeare-en, Arany Jánoson és a saját magába néha kínkeservvel, máskor megértőn befogadott Hamleten keresztül (is) nagy király maradt. 

Pedig, úgy hiszem, éppen ő tiltakozna a leginkább az ilyenfajta állítások ellen. Legalábbis ez az ember érzése azt az egyszerre nagyon nyílt és nagyon szemérmes, tárgyilagos pontosságú, mégis érzelmekkel teli, trükkös kortörténetnek is beillő kis kötetet olvasva, amely a Hamlet-próbafolyamathoz és az egyes előadásokhoz írt, hosszabb-rövidebb Gábor Miklós-i jegyzeteket tartalmazza. A kis jelző ez esetben szó szerint is értendő, hiszen a Hamlet naplója harmadik, bővített kiadása a Poket Zsebkönyvek tagjaként jelent meg nemrégiben, az íróként sem utolsó színészek szövegeit tartalmazó, a Maszk Országos Színészegyesülettel közös sorozat záródarabjaként. Méghozzá Gábor Miklós lánya, Gábor Júlia szerkesztésében, akinek nem kevés álmatlan éjszakát okozhatott rendet vágni a rengeteg kihúzás és átírás között, nem beszélve a korábban csak névbetűkkel jelölt személyek kilétének tisztázásáról. Az eredmény minden szempontból kárpótolhatja őt is és az olvasókat is: megdöbbentő, hogy ezek a több mint fél évszázaddal ezelőtt leírt mondatok ma is milyen frissnek, okosnak, lendületesnek, sőt, szépnek hatnak – dagályosság nélküli jelentés egy elvesztett világról, amely mégis örökre bennünk van. Mert miről is van itt valójában szó? Amit Gábor Miklós így rögzít a hamleti kezdet kezdetén, 1961. november 14-én: 

Gábor Miklós: Hamlet naplója. Poket Zsebkönyvek, 2026

Nyitókép: Mandiner-archív