Világhírű történészek meglátásai, modern és látványos megoldások sorjáznak az újszerű dokumentumfilmben, amelyben drámaiság és szakmaiság ritka egyensúlyát tapasztaltuk. Hamarosan a mozikban!
Ahogy arról korábban írtunk, a Rubicon folyóirat égisze alatt valósult meg a mohácsi csata ötszázadik évfordulójára megálmodott film, amelynek a premierjét most kerekasztal-beszélgetéssel kötötték össze a szervezők az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében.
A Mohács – világok harca című dokumentumfilm hazai és külföldi kutatók részvételével mutatja be a magyar történelem egyik fordulópontját és az ahhoz vezető utat. A megszólaló, történészek narrációját színészek által eljátszott, dramatizált jelenetek teszik átélhetővé, míg
a csatajeleneteket a legmodernebb 3D-technológia segítségével alkották meg.
Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az alkotás új színvonalat képvisel a hazai történelmifilm-készítésben:
érdekes és látványos, informatív és innovatív, képes a drámaiságot és a szakmai szempontokat harmonizálni,
nem beszélve arról, hogy túllép a bűnbakkeresésen és összeesküvés-elméleteken azzal, hogy tágabb, európai perspektívából látjuk az eseményeket.
A film nem akar többet mondani annál, amit a korról tudunk, mégis többet nyújt, mint az adatok összességét – nem semmi 2026-ban.
A kerekasztal-beszélgetésen Ágoston Gábor, B. Szabó János és C. Tóth Norbert történészek, valamint a kérdező-moderátorként szereplő Gesztesi Máté kreatív producer, forgatókönyvíró vettek részt.
„Mi egy szerencsés generáció vagyunk. Tudományos szabadságban kezdhettük a pályánkat, és nem befolyásolta semmi, hogy milyen irányba indulunk, miről mit fogunk mondani.
Nem azért mondjuk és gondoljuk azt, amit mondunk és gondolunk, mert valakinek meg kell felelni”
– szögezi le a beszélgetés elején B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum történésze.
A világhírű oszmanista, Ágoston Gábor, a washingtoni Georgetown University történészprofesszora hozzáteszi: „Törekedtünk arra, hogy ne csak magyar nézőpont szerepeljen, ezért kértük meg például Kaya Sahint (Ohio State University – a szerk.), aki hatvan év után írt angol nyelvű monográfiát Szulejmánról – ő a téma egyik legkiválóbb szakértője. Niccolo Capponit pedig azért kértük meg, hogy az európai nézőpontot és főleg az itáliai, borzasztó kavalkádot bemutassa.”
A professzor hangsúlyozta, hogy
mindent vállal abból, ami elhangzik a filmben, de „nem tudunk mindent.
Olykor csak feltételezzük a létszámot, a számokat is csak becsülni tudjuk.”
A magyar kutatók fantasztikus eredményeket értek el az utóbbi években, dicsérte meg kollégáit az Egyesült Államokban élő professzor,
aki a Jagelló-kor kutatásában történt előrelépést forradalminak nevezte, de ugyanígy az Oszmán Birodalom kutatása is forradalmi változáson ment keresztül.
Ágoston Gábor hangsúlyozza: az oszmán-kor kutatói nem tudnak olyan beszélgetéseket rekonstruálni, mint ami a filmben elhangzott Tomori és II. Lajos között, hiszen „nincsenek a szultáni tanács üléseiről jegyzőkönyvek. Nem tudjuk, mi hangzott el.”
Ezt is ajánljuk a témában
Brankovics Mara mostohafia a török történelem egyik legnagyobb alakja: meghódította Bizáncot, évszázadokra átformálta a térség hatalmi viszonyait, de Hunyadi végül legyőzte Nándorfehérvárnál.
B. Szabó János őszintén-humorosan úgy folytatta „magyar oldalról”, hogy valójában „ott ugyanúgy nem tudunk semmit.” Brodarics kancellár két évvel később írta nevezetes visszaemlékezését a csatáról és többek között arról a tanácskozásról, amelyen Tomori és a király összeszólalkozott, de úgy tűnik, csupán a korban zajló polémiához szólt hozzá, ami Európában zajlott: ki tehet a vereségről és a király haláláról? Brodarics úgy gondolhatta, hogy ő is leteszi a voksát és megvédi a magyarokat a nemzetközi vitában.
A történész beavatja a jelenlévőket a részletekbe:
amíg csak Brodaricsot ismertük, mint forrást, pontosan tudni véltük, mi és hogyan zajlott. Csakhogy pár éve találtak egy másik forrást,
amelyben a haditanácson folytatott beszélgetés is szerepel, csak más szereposztásban. „Ki tudja eldönteni, hogy ki érvelt a visszavonulás mellett?” – teszi föl a szakember a költői kérdést. Az esztergomi érsek meghalt, ő már nem tudott kiállni magáért. Talán csak utólag tűnt jó ötletnek a visszavonulás mellett érvelni? Ezt sem tudjuk.
B. Szabó a tömegsírok felfedezéséről is említést tett, ami a szerencsén múlott, „isteni csodán”. A végkövetkeztetés, hogy sosem fogunk mindenről mindent tudni. Ami nagyon fontos és nagy változás, az a Mohácsot megelőző korszak kutatásában következett be.
Ezt is ajánljuk a témában
Nincs komolyan vehető bizonyíték, ami cáfolná Bertók Gábor és csapata eredményeit. A csata Majs környékén volt, a tudomány ízekre szedte a fizikai valósággal köszönőviszonyban sem lévő elméleteket.
C. Tóth Norbert történész, az MTA doktora a Mohács előtti időszakról beszélt, kiemelve, hogy sok új kérdés született a kutatások során: mennyi nemes volt akkoriban? Hány ember lakta Magyarországot? Szerinte az utóbbit sosem fogjuk tudni, de a nemes számát talán megtippelhetjük majd – ha mindent kiszámolunk.
B. Szabó János szerint a film nagy teljesítménye, hogy a felvételeken megszólaló szakemberek narratívái összesimulnak. Bár a személyenként több órás felvételek java része kimaradt, a Mohács-film mégis egésszé áll össze – csak a felhalmozódott anyagból filmsorozatot lehetne gyártani.
A Magyarország akkori és mai szerepéről is szó esett.
„Amikor egy török történész azt mondja, hogy a Habsburgoknak nagy nyereség összeházasodni a magyar királyi családdal,
ezzel megvilágítja, hogy Magyarország súlya mennyivel nagyobb volt, mint ami a fejünkben él” – mondja a történész. Szerinte Magyarország korabeli súlya nincs benne a köztudatban, mert az elmúlt ötszáz évben más volt a helyzet –
nem ebben szocializálódtunk.
Sok új szempont bukkan fel a filmben, ami rávilágít a mostani gondolkodásunk korlátaira, ami a múltat illeti – hangzik el.
Mohács kapcsán az sem köztudott, hogy a Fuggerek – a középkori és kora újkori Európa meghatározó bankár-kereskedő családja – pénze mennyi számított. Röviden: rengeteget, ezen állt vagy bukott minden – de így is kevésnek bizonyult. C. Tóth Norbert és B. Szabó János kifejtik a kontextust: a Fuggereknek van egy üzlete Magyarországon, a felvidéki rézbányák kitermelésében társtulajdonosok, és a magyar állam 1525-ben lefoglalja az itt található vagyontárgyaikat. A bankárcsalád tagjai 1526-ban megegyeznek a bányaüzlet folytatásáról és egy nagyobb összegű kölcsönt nyújtanak a Magyar Királyságnak.
B. Szabó hangsúlyozza: annak
a magyar hadseregnek a finanszírozása tehát, amely kiáll a mohácsi mezőre, jelentős részben a Fuggereknek köszönhető
a pápai zsoldon kívül – hiszen a királyság bevételei teljes egészében rámentek a határvédelemre.
Ágoston Gábor felhívja a figyelmet, hogy
a Magyar Királyság jövedelmével szemben, ami 200-300 ezer arany, az Oszmán Birodalom bevételei mindent egybe véve közel 12 millió aranyra rúgtak
akkoriban – ez összemérhetetlen különbség a két ország között. Csoda az is, fűzi tovább a világhírű kutató, hogy ezt a hadsereget, amely végül megütközött a törökökkel, a magyarok össze tudták hozni, és pláne csoda, hogy előtte 150 évig meg tudták állítani az oszmánokat.
„Elég sokan összejöttünk a film kedvéért ahhoz, hogy ez jelentsen valamit, talán a nézők számára is” – veti fel B. Szabó János. Hozzáteszi: „Azon ritka pillanatok egyike ez a magyar történettudományban, amikor
szakmai konszenzus van egy nagyon jelentős kérdésben.”
Gesztesi Máté föltette a kérdést, hogy a tudományos eredmények népszerűsítése „mennyit vesz el az eredményekből – mert azért szükség van némi csúsztatásra a tapasztalati átadáshoz –, illetve van-e értelme ilyen módon kommunikálni a nagyközönséggel, átültetni a tudományos diskurzust efféle dramatikusabb változatba?”
A történészek válasza igenlő volt: van értelme a filmhez hasonló kommunikációnak. C. Tóth Norbert az „élményalapúság” jelentőségét emelte ki az érdeklődés felkeltéséhez. Ágoston Gábor arról beszélt, hogy sokkal
fontosabb egy ilyen film, mint a történelmi monográfiák,
hiszen több emberhez jut el, plusz a kép, a hang, a ruházat, a fegyverzet ad egyfajta elképzelést, átélhetőséget – ezek itt hitelesek, hangsúlyozza.
B. Szabó János örült annak, hogy ebben a produkcióban végre hallgattak a szakértőkre, az elmúlt évek rossz tapasztalataival szemben. „Az ókorban a szerencsétlen történetírót kiültették egy ilyen helyre, és »föl kellett olvasnia« a művét, ami valójában nem könyv formájában létezett, hanem az oralitásban, élőszóban. Az volt a sikeres történetíró, akit szívesen hallgattak, ezért az ókoriak még mindig sokkal olvasmányosabbak, mint a modern tudomány produktumai” – emlékeztette a szakember a nagyérdeműt. Okfejtése szerint
szétváltak az utak, lett egy mesésebb, populáris vonal, és lett a komoly „szaktörténészkedés”
a 10-20-50 ember által olvasott folyóiratokban, ám a dolog nem reménytelen: lehet magas szakmai színvonalon ismeretet terjeszteni, ez a film ennek az ékes példája. Igenis lehet a történelmet érdekesen, hitelesen, vonzó módon előadni, a Rubikon folyóirat például épp ebben a szellemben fogant a 90-es évek elején – mondja a kutató, majd leszögezi: „Ebben a filmben nincsenek csúsztatások!”
Ezt is ajánljuk a témában
A Rubicon folyóirat égisze alatt forgatott alkotás történész szakértőkkel és dramatizált jelenetek segítségével lép túl a vesztes csatát kísérő állandó bűnbakkeresésen és az összeesküvés-elméleteken.
Ágoston Gábor hozzátette, hogy ezekre a filmekre azért is van nagy szükség, mert
hatalmas veszély fenyeget: a mesterséges intelligencia.
Szenny dolgok lepik el az internetet, tele hibával, a Mohács-filmhez hasonló produkciók ezekkel kell, hogy fölvegyék a versenyt.
Gesztesi Máté fölhívja a figyelmet: a tömegkultúra, benne a történelmi filmek a látványról és a hatásról szólnak, mindenféle tartalom nélkül, ezért is
jobb, ha megszaporodnak a nem fikciós filmek, mint a Mohács – világok harca. Ezek visszahúzzák az embereket a valóság felé.
Május 21-től a mozikban!
Nyitókép: Rubicon
Már nemcsak azt keressük a legmodernebb módszerekkel, hol állt és hol csapott össze a magyar és a török sereg, hanem azt is, hogyan mozogtak az akkori terepviszonyok között.
A magyar történelem tragikus szereplője, Deák Ferenc politikai ellenfele soha semmiben nem engedett, a teljes magyar önállóságot célozta meg, és kompromisszum helyett inkább fejbe lőtte magát.
A 10. századi hadjáratok csúcspontján a magyarok képesek voltak adófizetésre bírni a német királyt, Sankt Gallen kapcsán pedig semmi sem az, aminek látszik – erről egy zseniális szerzetes tehet.
A lovagrend tagjai között találjuk Károly Róbert merénylőjének a nevét, ők voltak a középkori koronaőrök, szívük tájékára hét betűt hímeztek, és manapság női tagokkal is büszkélkednek.
Ukrajna budapesti nagykövete aktív párbeszédre buzdított a Fidesz szavazóival.
Kiszelly Zoltán a Magyar Nemzetnek rámutatott, hogy az is sokat mondó, hogy Magyar Péter a központi kormányzat befolyását csökkenteni kívánja.
Egyes szervezetek szerint a tájékozatlanság miatt több milliárd forintnyi támogatás „ragadhat bent” az államkasszában.
