A Rubicon folyóirat égisze alatt forgatott alkotás történész szakértőkkel és dramatizált jelenetek segítségével lép túl a vesztes csatát kísérő állandó bűnbakkeresésen és az összeesküvés-elméleteken.
„»Mohács« örök. Örök viszonyítási pontja, örök keserve, örök »gombóca« minden magyarnak, akit érdekel a múltja. Amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tud. Búvópatakként itt van velünk lassan ötszáz éve, és időről időre egy-egy váratlan hullám ismét a felszínre löki, hogy az akkor élő és múltjával szembenéző nemzedék számot adhasson a maga Mohács-képéről” – írta Fodor Pál néhány évvel ezelőtt a Rubicon folyóirat Mohácstól Budáig című lapszámában.
A Széchenyi-díjas turkológus, történész azt is hozzátette, hogy ezeket a hullámokat nemcsak a szakma újabb felfedezései indítják el, hanem a szakmán kívüli „beszólások” a szélesebb közvéleményt is elérő vitái. Akárhogy is – fogalmazott ugyanebben az írásban Fodor Pál – Mohács nem csupán egy, hanem három egymásba fonódó történet, amely az 1526. augusztus 29-én megvívott csata mellett az ahhoz vezető útból, hangsúlyosan a Jagellók országlásából, valamint az ütközet utóételéből is áll,
amely „tele egymással perlekedő értelmezésekkel és ideológiai konstrukciókkal”.
Már csak az ezek közt való rendteremtés szándéka miatt is érdemes időnként elővenni a Mohács-problematikát, nem beszélve a csata idei, ötszáz éves évfordulójáról. Ez adta az apropót a Rubicon csapatának is arra, hogy egész estés, országos moziforgalmazásba szánt dokumentumfilmet készítsenek. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban a napokban díszvetítésen debütált, Mohács – világok harca több magyar és külföldi történész megszólaltatásával, dramatizált jelenetekkel, a csatákat illetően a legmodernebb 3D technológiát is igénybe véve mutatja be a magyar történelem egyik legjelentősebb, a magunkról való gondolkodásunk irányát immáron fél évezrede nagyban meghatározó eseményét.
A vetítést megelőzően Radványi Ákos, a Rubicon ügyvezetője elmondta, óriási sikernek tartja, hogy az 1989-ben Rácz Árpád alapította folyóirat már a 421. lapszámán és csaknem ötezer történelmi cikken is túl van, a példányszámuk pedig stabilan húszezer felett van. Beszélt arról is, hogy a szerkesztőség még 2024-ben határozta el a Mohács-film készítését, amelyben próbáltak minden nézőpontot bemutatni a szakértők bevonása révén. És különösen ügyeltek a történelmileg hű vizuális megjelenítésekre is, mert bár Mohács a múltba vezet vissza, de mi annak örököseiként a 21. században élünk.
„Históriánk egyik legsúlyosabb vereségét szenvedtük el az oszmán seregtől. Az ország három részre szakadt, és megszűnt önálló nagyhatalom lenni. De ki mertünk állni egy világbirodalom ellen, és hosszú, küzdelmes százötven év alatt meg tudtuk őrizni nemzeti identitásunkat, szuverenitásunkat. Mohácsot fontos ebből a szempontból is nézni, és amúgy is hiszek benne, hogy a jövőt leginkább a múlton keresztül láthatjuk meg” – fogalmazott Radványi Ákos.
Párhuzamot is vont az akkori és a mai helyzet között: ahogyan ötszáz éve, úgy most is Magyarország Európa védvonala, és ahogyan akkor sem tettünk másként, úgy ma is hősiesen küzdünk,
de „reméljük ezeket a csatákat már véráldozat nélkül tudjuk megvívni”.
A nyolcvanperces, kifejezetten pörgő ritmusú alkotás legnagyobb érdeme, hogy a laikusok számára is érthetővé teszi az ok-okozati láncolatokat, miközben jelentősen árnyalódik benne II. Lajos személye is. A mohácsi vereség után menekülés közben életét vesztő fiatal királlyal meglehetősen igazságtalanul bánt a történelmi emlékezet. Hősies szerepvállalásáról – a tanácsadói egy részével szembemenve vállalta a mohácsi csatában való részvételt, pedig tudta, hogy valószínűleg meghalni megy oda – hamar elfeledkeztek, és a leggyakrabban idegen, gyenge kezű uralkodóként hivatkoztak rá.
A filmben Varga Szabolcs történésznek, az ELTE HTK Történettudományi Intézet Tudományos főmunkatársának hála más oldalait is megismerhetjük az ifjú uralkodónak. Akinek ráadásul egy elképzelhetetlenül nehéz helyzetben kellett helyt állnia: az ő regnálása alatt vált reálissá az a veszély, hogy a szultán seregével a Magyar Királyság területén belül kell megütközni – a kiegyenlített harchoz szükséges anyagi és emberi erőforrások megléte nélkül.
Az ELTE szakértője mellett Ágoston Gábor, a Georgetown University professzora; B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum történésze és Kaya Sahin (Ohio State University), a Szulejmán-monográfia szerzője; Niccolo Capponi történész; a két, minden ízében különböző világ harcát metafizikai és vallástörténeti síkon is kitágító Rugási Gyula klasszika filológus, filozófiai történész és Tamus Elvira, a Cambridge-i Egyetem fiatal kutatója is megszólalnak.
A cél közös: túllépni a magyar történelem értelmezése kapcsán gyakran megjelenő bűnbakkeresésen és a sokszor teljesen félrevivő összeesküvés-elméleteken. Valamint bemutatni, hogy II. Lajos és a magyar nemesség helytállása a korszak egyik meghatározó történelmi valósága volt,
és nem feltétlenül következik belőle a magyar néplélekben masszívan gyökeret vert „Nekünk Mohács kell!” pesszimista mentalitása.
„Olyan szereplői voltak ők a történelmünknek, akik készen álltak az életüket áldozni a Magyar Királyságért, és sokuknak ez is lett végül a sorsa Mohácsnál. Ezért az esetleges helytelen döntéseik miatt is minimum tisztelettel kell bánnunk velük és az emlékükkel” – hangzik el a filmben. Amely tételt szerencsére az átélést segíteni hivatott játékfilmes részek sem siklatják ki; Raul Ionescu például kifejezetten jól mutat II. Lajos szerepében, és Méhes László, Szarvas József, Fejes Csilla, Major Erik, Takács Zalán és Dino Benjámin mint Szulejmán is tisztességgel teszi a dolgát.
A Mohács – világok harca dokumentumfilmet rendezte Mező Levente és Diósy Mihály. Kreatív producer és író Gesztesi Máté, executive producer Diósy Mihály, operatőr Garai Gábor, látványtervező Frank Zoltán, a zenét Fodor Máriusz szerezte. A film hamarosan a hazai mozik műsorán is látható lesz. Az alkotás megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Nyitókép: A Mohács – világok harca című dokumentumfilm forgatása, II. Lajos szerepében Raul Ionescuval. (Mohács – világok harca)
Orbán Viktor nem hátrált meg, vétózott Brüsszelben, érzi, hogy mögötte van az utca. A Tisza jelöltjei folyamatosan hibáznak, Magyar Péter okkal ideges. Itt a Mesterterv legújabb adása.
A magyar történelem egyik csodabogara nem gyűlölte a magyarokat, modernizált, de „felvilágosult fanatizmusával” és kompromisszumra való képtelenségével maga ellen hangolta országai lakosságát.
Joanna Urbanska kutató a beszélgetés során felhívta arra a figyelmet, hogy az ukrán állam a mai napig nem járult hozzá az áldozatok exhumálásához, így nem tudni pontosan, mennyi lengyel veszett oda a nacionalisták vérengzései során.
A nádor a bátyjával, I. Ferenc császárral szemben is kiállt a magyarok érdekeiért. A kommunizmus irtotta az emlékezetét, de mi nem felejtünk. József nemes volt, a szó valódi értelmében.
Mi történik akkor, amikor a politikai indulatok kilépnek az online térből, és a valóságban is megjelennek? A Mandiner új dokumentumfilmje, a Sajtóvadászat olyan történeteket mutat be, amelyek az elmúlt időszakban egyre gyakrabban fordulnak elő a magyar közéletben.
Aki fizetni tud, az megmenekül; aki nem, az a vágóhídra kerül. Szalai Zoltán írása.
Miközben unokaöccse cégeinek lapátolta ki az állatkert pénzét, a Tisza jelöltje hagyta volna „megdögleni” az oroszlánkölyköket.
A bűncselekményben érintett banki alkalmazottat azonnali hatállyal elbocsátották.
A vízállás jelenlegi szintje több mint 20 centiméterrel elmarad a normális tavaszi mennyiségtől.
