Már nemcsak azt keressük a legmodernebb módszerekkel, hol állt és hol csapott össze a magyar és a török sereg, hanem azt is, hogyan mozogtak az akkori terepviszonyok között.
Közeledik a mohácsi csata 500. évfordulója, 2026. augusztus 29., ennek kapcsán kérdeztük Bertók Gábor régészt, a Janus Pannonius Múzeum igazgatóját és a JPM Mohács 500 kutatóprogramjának vezetőjét az új fejleményekről.
Tavaly többek között kiderült, hogy Majson sikeresen feltárták egy templom középkori előzményeit, ami azért jelentős eredmény, mert sikerült megtalálni annak a templomnak a fizikai bizonyítékát, amely a csata legfontosabb szemtanúja, Brodarics István királyi kancellár által leírt látvány fontos eleme lehetett. Akkor sok-sok bizonyíték alapján már kijelentettük, hogy a fő kérdés eldőlt:
Majs környékén volt a Mohácsi csata.
Ezt is ajánljuk a témában
Nincs komolyan vehető bizonyíték, ami cáfolná Bertók Gábor és csapata eredményeit. A csata Majs környékén volt, a tudomány ízekre szedte a fizikai valósággal köszönőviszonyban sem lévő elméleteket.
Hogyan tovább?
A projekt mostanra egy rendkívül intenzív, interdiszciplináris szakaszba lépett. A fő összecsapás és a helyszín tisztázása után a hangsúly a térbeli adatok elemzésére, a csata egyes folyamatainak és a csatatér tágabb környezetének rekonstrukciójára, továbbá a felgyűjtött tárgyak és adatok feldolgozására tolódott. Már nemcsak azt keressük, hol álltak és hol csaptak össze a seregek, hanem azt is, hogyan mozogtak az akkori terepviszonyok között.
Munkánkat a műszeres vizsgálatok, a kísérleti régészet, az archeometria és a hagyományos régészet ötvözete jellemzi: a legmodernebb méréstechnikai módszerekkel dolgozunk, miközben a terepi jelenlétünk is folyamatos.
Hol ástak mostanában?
Áprilisban újabb teljes munkahetet különítettünk el arra, hogy eddig nem vizsgált területeken végezzünk fémdetektoros terepbejárásokat. Az elmúlt hónapokban ásatásokat végeztünk a Majs melletti csatatéren található falunyomon és az 57-es út számos helyszínén. Utóbbiak egyikén és a majsi lelőhelyen többek között pusztulási rétegeket is sikerült dokumentálnunk.
További feltárásokat végeztünk a majsi katolikus templomban, ahol ugyebár sikerült egy középkori templom maradványait azonosítani,
amely megfeleltethető Brodarics István csataleírásában szereplő templomnak.
A legfrissebb eredményeinket több konferencián is bemutattuk, köztük az MTA alapításának 200. évfordulójára szervezett Mohács 500 ülésen.
Mivel telnek a dolgos hétköznapok? Hogyan készülnek az 500. évfordulóra?
A hétköznapjainkat elsősorban egy nagy léptékű feldolgozómunka tölti ki: szisztematikusan rendszerezzük azt a mintegy 15 000 fémtárgyat, amely az elmúlt tíz év fémkeresős kutatásai során került elő.
A tudományos munka gerincét a leletek mellett a műszeres vizsgálatok eredményei, a korábbi adattári adatok, valamint az ezekre épülő régészeti és fegyvertörténeti elemzések adják.
Ez a háttérmunka jelenti az évfordulós készülődés alapját is, hiszen ebből az anyagból egy önálló kötetet és egy időszaki kiállítást is összeállítunk.
Milyen célokat tűztek ki az évfordulóra a projekt kezdetén? Mi valósult meg?
A projekt kezdetén a legfőbb célkitűzésünk a fő összecsapás helyszínének tudományos azonosítása volt. Az elmúlt évek terepi kutatásai és a leletanyag szisztematikus feldolgozása alapján ma már nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a csata fő összecsapása a Majs mellett, az ott található tereplépcső alatti síkon már korábban azonosított középkori falu körüli, nagyjából 1,5-2 km2 területen zajlott.
Bár ez alapvető áttörés, még a munka derekán járunk: folyamatosan zajlik a leletek restaurálása és a feldolgozás részét képező archeometriai vizsgálatok is. Itt a klasszikus metallográfiai módszerek mellett modern technológiát,
például röntgenfluoreszcens (XRF) analízist is alkalmazunk
a csatahelyszínen talált ezer fölötti darabszámú ólomlövedék és egyéb fegyverlelet anyagösszetételének pontos meghatározásához. Ezek a vizsgálatok segíthetnek a tárgyak eredetének, hovatartozásának meghatározásában.
Mi van még hátra?
A kutatás további irányait a Mohács 500 programot támogató 2023-as kormányhatározat jelölte ki, amelynek pontjai mentén módszeresen haladunk előre. Megvalósultak a szükséges eszközbeszerzések, és jól állunk a korabeli táj- és településrekonstrukcióval is.
A geofizikai mérésekre alapozva célzott tervásatásokat végeztünk Sátorhely, Majs és Kölked határában, emellett elkészíttettünk a leleteken, illetve egyéb kutatási eredményeinken alapuló számos fegyver- és viseletrekonstrukciót is, amelyek kísérleti régészeti és múzeumpedagógiai célokat is szolgálnak.
Ami az „utolsó simításokat” illeti: az eddigi adatgyűjtéssel és feldolgozással a kutatás nem fog leállni, hiszen maradtak még kérdések, például
óriási eredmény lenne, ha tudnánk csatatéri tömegsírt is azonosítani.
Ezekből ugyanis eddig egyet sem tudtunk megtalálni, illetve a projekt végére várhatóan 30 négyzetkilométert is elérő átkutatott terület leletanyaga lehetőséget ad a mohácsi térség történetének olyan mélységű vizsgálatára, amely talán európai szinten is egyedülálló.
Nyitókép: Mohács 500 Facebook-oldala
A magyar történelem tragikus szereplője, Deák Ferenc politikai ellenfele soha semmiben nem engedett, a teljes magyar önállóságot célozta meg, és kompromisszum helyett inkább fejbe lőtte magát.
A 10. századi hadjáratok csúcspontján a magyarok képesek voltak adófizetésre bírni a német királyt, Sankt Gallen kapcsán pedig semmi sem az, aminek látszik – erről egy zseniális szerzetes tehet.
A lovagrend tagjai között találjuk Károly Róbert merénylőjének a nevét, ők voltak a középkori koronaőrök, szívük tájékára hét betűt hímeztek, és manapság női tagokkal is büszkélkednek.
Már a neve is a honfoglalás utáni magyarsághoz kötődik: Csanád Szent István király távoli rokonságához tartozhatott. Máté Enikő írása.
E gondolat jegyében született meg Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző különleges színpadi zeneműve. A Penta Essentia utazás a hamvasi öt géniusz földjén a veszteségek helyett a magyar lét teljességének kulcsát állítva a középpontba.
A tárcavezető arra is kitért, hogy legfőbb cél az ellátórendszer hatékonyságának növelése és a betegeket leginkább sújtó várólisták csökkentése.
Szüksége volt egy kis időre, hogy feldolgozza az örömhírt.
Pedig a célhelyen nem beszélnek angolul.
