A magyar történelem tragikus szereplője, Deák Ferenc politikai ellenfele soha semmiben nem engedett, a teljes magyar önállóságot célozta meg, és kompromisszum helyett inkább fejbe lőtte magát.
Napra pontosan 165 éve, 1861. május 7-én hunyt el Teleki László (született: 1811), a magyar történelem tragikus, kivételes alakja. A politikus azok közé a nagy formátumú arisztokraták közé tartozott, akik – szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre – végig kísérték a magyar évszázadokat. Ezek az államférfiak komoly vízióval és intellektussal rendelkeztek,
elveikért küzdöttek, nem a pénzért és a hatalomért, és ha kellett, föláldozták életüket a saját igazságukért.
Most a magyar önállóság ügyét megalkuvás nélkül képviselő grófról, a Határozati Párt vezetőjéről, Tisza Kálmán nagybátyjáról emlékezünk meg röviden és velősen, aki még a pártján belül is egyedül maradt az alkut mereven elutasító álláspontjával, és végül öngyilkosságot követett el.
Teleki László Erdély és Magyarország egyik legjelentősebb protestáns-arisztokrata családjából származott, aki apja korai halála után a féltestvére gyámsága alá került. Tanult Sárospatakon a református kollégiumban, dolgozott Budán, a helytartótanácsnál, aztán Bécsbe utazott, majd nyugat-európai körútra indult – egyszóval tanult, világlátott ember volt.
Huszonöt évesen tért haza 1836-ban, és azonnal fejest ugrott a magyar reformkorba.
Követként volt jelen az erdélyi országgyűlésen, a pozsonyi – vagyis a magyar – országgyűlésen, végül a Batthyány Lajos vezette főrendi-ellenzéki csoport tagja lett. Pozsonyban felszólalt Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós elítélésével kapcsolatban, Erdélyben az ortodox egyház egyenjogúsítását, és a vegyes házasságok rendezését támogatta.
Teleki ez idő tájt, 1841-ben írta A kegyenc című szomorújátékát, amelyben inkább a politikai üzenet volt érdekes, nem pedig a művészi színvonal – Teleki Lászlónak nem az irodalom volt az erőssége, de 1844-re
a főrendi ellenzék egyik legradikálisabb, legdominánsabb tagjává vált, lendületes, indulatos fellépésével
egy szűk csoport vezérszónokaként tartották számon.
A Védegylet alelnökévé választották, majd a Nemzeti Kör és az 1847-ben megszülető Ellenzéki Kör elnökeként már egyértelműen vezér lett: a közteherviselést, a kötelező örökváltság bevezetését, a népképviseleti országgyűlés felállítását és a felelős magyar minisztérium megalakítását sürgette.
Ezt is ajánljuk a témában
Az 1825 után induló reformmozgalomnak kettős célja volt: felzárkóztatni az országot Európa nyugati részéhez, illetve megvédeni a nemzeti érdekeket a birodalmon belül nyelvi-kulturális téren és gazdasági önállóságban.
Talán nem meglepő, hogy
Teleki a forradalom eredményeivel is elégedetlen volt.
Szerinte az álomszerű előrelépést biztosító áprilisi törvények – jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, sajtószabadság, független magyar minisztérium, egyesülés Erdéllyel és így tovább – csupán a minimumot jelenthették a teljes önállósodás felé vezető úton.
A radikális gróf ellenzékbe vonult, és
bírálta a Batthyány-kormány Béccsel szembeni engedékeny magatartását – teljesen vakon az erőviszonyokkal szemben.
Batthyány végül Párizsba küldte nagykövetnek, ahol Teleki kiélhette az energiáit: kapcsolatokat épített ki a francia politikai elittel és a „Habsburg-népek” emigránsaival, de soha senki nem ismerte el Magyarország szuverenitását.
Telekit a távollétében halálra ítélték, majd
1851-től teljesen háttérbe szorult, mivel Kossuth Angliába utazott és kinyilvánította, hogy átveszi az emigráció irányítását
– Teleki ezzel a lépéssel nem szimpatizált, de nem volt mit tenni, és el akarta kerülni a viszályokat.
Időlegesen visszavonult, 1859-ig Svájcban és Brüsszelben élt, aztán visszatért a politikába: a párizsi szervezetben a magyarországi támogatókkal való kapcsolattartásért felelt.
Aztán Telekit elfogták a helyi szervek Drezdában, amikor a szeretőjével találkozott. Mindig csak a nők. A szász hatóságok átadták a grófot a Habsburgoknak, ami nemzetközi botrányt okozott, néhány napra börtönbe is vetették, de
Ferenc József bizonyos feltételekkel szabadon engedte:
a Habsburg-ellenes összeesküvések tilalmát Teleki be is tartotta, de nem lett volna szabad politikával sem foglalkozni, ami már nem jött össze.
1861-ben Teleki Lászlót hősnek szóló rajongással fogadták Pesten. A történészek egyként hangsúlyozzák: népszerűsége ekkor még Deák Ferencét is elhomályosította.
„Egyszerre ő lett – belül az országon – a látható feje a képzelt honszabadító nagyszerű organisatiónak
és külföldi actiónak, szálláscsinálója a kül betörésnek, a remélt vagy rettegett nagy eseményeknek” – fogalmaz a kortárs történetíró, Görgey István.
Teleki maradt, aki volt. Miközben a geopolitikai és a belföldi fejlemények következtében újra megnyílt az út a politikai egyezkedésekhez, a gróf hű maradt az emigráció radikális álláspontjához: az 1848-as állapotokat csak kiindulópontnak tekintette, holott százat fordult a világ.
Teleki egységbe szervezte és a Határozati Pártba tömörítette híveit, így ment szembe Deák Ferenc Felirati Pártjával, akik a megegyezést keresték Ferenc Józseffel, a Habsburg uralkodóval. A radikális politikus Ferenc József királyságát elvi alapon sem volt hajlandó elfogadni!
A gróf tragédiája, hogy nemzetük érdekében – és a realitás talaján – saját legjelentősebb párttársai is egyre inkább a kompromisszumot keresték az udvarral,
Deák érveit fogadva el: Tisza Kálmán, Podmaniczky Frigyes és Almásy Pál csupán magasabb árat kért a megegyezésért cserébe, mint a Felirati Párt, de politikájuk mélyén a konszenzus keresése munkált.
Ezt is ajánljuk a témában
Tisza Kálmán zseniális hatalomtechnikus volt és puritán ember, aki boldog házasságban élt. Vezetésével új Magyarország született, sikereit a realitásérzékének köszönhette.
Párttársai és
bizalmasai közeledését Deák elveihez Teleki László árulásnak élhette meg,
ami döntően terhelte érzékeny idegrendszerét – vélik a kutatók. A gróf mentális állapota akkor zuhant a mélypontra, amikor említett alvezérei „arra kényszerítették a grófot, hogy – módosításokkal ugyan, de – fogadja el a Felirati Párt javaslatát.”
1861. május 7-ének éjjelén Teleki László önkezével vetett véget az életének. Mivel
az első országgyűlési vita előtt lőtte fejbe magát,
fölmerült a pletyka, hogy a grófot „Bécs ügynökei” gyilkolták meg, de erre semmilyen bizonyíték sincs – se közvetlen, se közvetett, és józan ész sem támogatja ezt a verziót.
Igaz, hogy unokaöccse, a későbbi miniszterelnök
Tisza Kálmán órákat töltött el Teleki társaságában az öngyilkosság előtt,
de mindez csak azt bizonyítja, hogy a valószínű vita megerősítette a grófot abban, hogy elárulták és cserbenhagyták őt a társai. Teleki László az öngyilkosságot választotta akkor éjszaka, és az életét áldozta az elveiért.
*
Felhasznált irodalom:
Csorba László: Teleki László, (Magyar szabadelvűek sorozat), Budapest, 1998
Losonci Miklós: Teleki László sorsa és küldetése, (TIT Teleki László Egyesület füzetei sorozat), Budapest, 2001
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=13575
https://mult-kor.hu/teleki-laszlo-halalanak-megidezese-a-balkez-a-golyo-es-a-disznohus-20211130
https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/szirak/teleki-kripta/ifj-teleki-laszlo-szeki-grof
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1861-majus-7-teleki-laszlo-ongyilkossaga
Nyitókép: Teleki László 1861-ben (Barabás Miklós festménye, részlet)
A 10. századi hadjáratok csúcspontján a magyarok képesek voltak adófizetésre bírni a német királyt, Sankt Gallen kapcsán pedig semmi sem az, aminek látszik – erről egy zseniális szerzetes tehet.
A lovagrend tagjai között találjuk Károly Róbert merénylőjének a nevét, ők voltak a középkori koronaőrök, szívük tájékára hét betűt hímeztek, és manapság női tagokkal is büszkélkednek.
Már a neve is a honfoglalás utáni magyarsághoz kötődik: Csanád Szent István király távoli rokonságához tartozhatott. Máté Enikő írása.
A sikeres I. József zenét szerzett, fuvolázott, hadvezérkedett, az udvarhölgyeket hajkurászta, majd lenyomta a franciákat, kiegyezett a svédekkel, és a kurucokkal is a kompromisszumot kereste.
Ne feledjük, hogy Orbán Viktor mindig a legnagyobb kihíváskor, a legnagyobb nehézségben van ereje teljében!
A parlament honalpján olvasható dokumentum szerint az érintett körzetekben 2028-ig kell végrehajtani a változásokat.
A Munkáspárt kormánya által támogatott iránymutatásban a walesi óvodákat arra kérték, hogy jelentsék a gyermekeket „rasszista incidensek” esetén.
Közel hatvan embertől összesen 9 millió forintot csaltak ki.
