Tisza Kálmán zseniális hatalomtechnikus volt és puritán ember, aki boldog házasságban élt. Vezetésével új Magyarország született, sikereit a realitásérzékének köszönhette.
Napra pontosan 150 éve, 1875. október 20-án alakult meg Tisza Kálmán első kormánya.
Bármennyire ellentmondásos a tizenöt éven át regnáló államférfi megítélése, érdemei elvitathatatlanok,
maga Ady Endre illette „az ősz nagy férfi” kifejezéssel a modern magyar állam kifejlődésében kulcsszerepet játszó politikust, ami a tisztelet jele. Rövid cikkünkben áttekintést adunk Tisza Kálmánról, az emberről és politikusról, a teljesség igénye nélkül.
Tisza Kálmán 1830-ban született Geszten, szerető légkörben, köznemesi családban. A legenda szerint Jókai Mór részben róluk mintázta A kőszívű ember fiai című regényének Baradlay-hőseit, de a hangsúly a „részben” szóra esik:
a szülői otthon hangulata szerető, irigylésre méltó volt,
eltért a műben ábrázolt rideg légkörtől.
Ami biztos: a három felnőtt kort megérő fiútestvér a szabadságharc elkötelezett hívei és katonái lettek, bár hősünk, Tisza Kálmánt gyenge fizikuma akadályozta a katonai szolgálatban. Az önkényuralom elején a Tisza-testvérek nem börtönbe mentek, hanem külföldre utaztak, majd hazatérve gazdálkodásba fogtak.
Kálmán egyik testvére, Domokos költőnek készült, ám sajnálatosan korán, 18 évesen meghalt. Ő így jellemezte Kálmán bátyját: „Nagylelkű, határozott, józan és szellemes, és nem szeret feltűnést kelteni erényeivel.
Éleseszű, nemesszívű
és minden jó tulajdonsága megvan, amilyen egy igazi magyar kell legyen, nemes és művelt.
Az a hibája, hogy nagyon hirtelen haragú és uralkodó természetű,
de legalább ő nem sokat fenyegetőzik, hanem tesz is, ami néha nem nagyon jó, de legalább egy határozott és erős karakterre mutat. Bár pesszimista és egy kicsit szkeptikus, dacára annak, hogy neki van a legkevesebb kedve a gazdálkodáshoz, ő lesz a legjobb gazda a három közül és az, akit legritkábban fognak becsapni. Anélkül, hogy fösvény volna és lévén nagyon lojális,
nem akarja a nagyurat játszani
a saját kárára és nagyon tevékeny lévén nem túl kényelemszerető arra, hogy saját számításait megcsinálja. Végül is a három közül ő az, aki a legeredményesebb lesz a világban, és leginkább legyőzi az akadályokat.”
Kálmán már 18 évesen, 1848-ban a Batthyány-kormány egyik minisztériumában segédfogalmazóként dolgozott, de pályafutása a kiegyezés (1867) után szökkent szárba. A kiegyezés szükségességével a Tisza egyetértett, de annak módjával nem, mivel az osztrákoktól nagyobb önállóságot szerettek volna Magyarország számára.
Történészek hangsúlyozzák:
Tisza elég hamar rájött, hogy a kiegyezéses rendszer az általa elgondolt módon nem felszámolható,
és az adott szerkezet csak egyféleképpen működtethető, ezért „egy viszonylag lassú, fokozatosan kibontakozó folyamatban megvált az ellenzéki pozíciótól.”
Gerő András szerint Tisza rájött:
„A magyar érdek az, hogy a meglévő keretrendszeren belül lehetőleg minél több nemzeti érdek érvényesüljön, méghozzá lehetőség szerint a szabadelvűség, a liberalizmus szellemében.”
A kormányzó Deák-párt összetartása végül megbomlott, és 1875-ben a Szabadelvű Párt, élén Tisza Kálmánnal megszerezte a kormányképességet. Innen számítjuk Tisza-korszakot, ami 1890-ig tartott.
Kortársai úgy vélték, Tisza Kálmán nem szerette az elméleti megfogalmazásokat, nem volt koncepciózus, de kiváló hatalomtechnikus volt: kerülte a hangzatos nyilatkozatokat, a kulisszák mögött politizált.
„Játszi könnyedséggel jutott át a legnagyobb akadályokon”,
képes volt embereket magához kötni, sokat rögtönzött szónoklatai közben, kitűnően lavírozott a különféle érdekcsoportok között és
nagyszerű háttéralkukat kötött
– írják róla, magyarul vérbeli, modern politikus volt.
A kor kutatói egyetértenek abban, hogy Tisza Kálmán megszilárdította a deáki kiegyezés nagy művét, lerakta a dualista rendszer alapjait, és ideális viszonyokat teremtett az ipari forradalom kibontakozásához, sőt, Gerő András úgy fogalmaz, hogy „a létező viszonyok között, a politikai érdekcsoportok metszéspontjában – beleértve ebbe az uralkodó, Ferenc József erős, meghatározó hatalmi súlyát is –
más aligha mutatott volna fel nagyobb teljesítményt.”
Itt jegyezzük meg, hogy
fantasztikus tehetségű gárda dolgozott Tisza mellett miniszterként, egy új kor letéteményesei: Baross Gábor, Trefort Ágoston,
Szapáry Gyula, Szilágyi Dezső nevét elég említenünk.
Ezt is ajánljuk a témában
A legendás politikus többek között nagy horderejű, Európában is visszhangzó vasúti reformokat valósított meg, országunk működésére gyakorolt hatásához csak történelmünk legnagyobbjai mérhetők. Portrénk.
A szakemberek a Tisza-rendszer kritikájáról sem feledkeznek meg: nem véletlenül nevezték a kormánypárti képviselőket a középkori egyiptomi szultáni testőrök mintájára mamelukoknak, tehát olyan embereknek, akik feltétlenül végrehajtják főnökük utasításait, őt magát pedig „Generálisnak” becézték magyar ellenlábasai –
a bécsi udvarban ugyanakkor az egykori híres betyárra emlékezve Sobriként emlegették
a kormányfőt.
Ahogy írják,
a rendszer korruptságában is bőven van igazság,
noha épp Mikszáth jegyzi meg: ő már régóta szabadelvű képviselő, mégsem jutott a húsosfazékhoz. „Mikor a fazekakban főztek valamit, azok alá mindig a népszerűségből kellett tüzet rakni” – szögezi le Mikszáth az örök igazságot. Mi pedig szögezzük le ezt: a kor legnagyobb és legkreatívabb elméinek egész sora támogatta Tiszát Mikszáthtól Jókaiig, és az említett Baross Gábort, meg a többieket sem lehet szolgalelkűséggel, elmaradottsággal, korrupcióval vádolni.
A kép tehát, mint mindig, korántsem fekete-fehér.
Gerő András, a kor kiváló kutatója még tovább megy és egy Tiszával egy időben élt angol író, lord Dalberg-Acton állítólagos aforizmáját idézi: „A hatalom korrupcióra hajlamosít, az abszolút hatalom abszolút korrupttá tesz. A nagy emberek majdnem mindig rossz emberek.” Hozzáteszi: a mérték persze számít – pontosabban szólva ténylegesen csak a mérték számít.
Gerő szerint tehát
ami egyfelől indokolt kritika, másfelől a hatalmi stabilitás egyik garanciája,
másrészt Tisza Kálmán a személyében egyáltalán nem volt korrupt – ebben mindenki egyetért.
Szorítkozzunk a Tisza-korszak esszenciájára:
a miniszterelnök vezetésével épült ki a kapitalista társadalom intézményrendszere és jogi kerete.
65 vármegye kialakításával elindította a közigazgatási reformot, elfogadtatta a magyar nyelvű büntető törvénykönyvet,
kidolgoztatta a középiskolai-szakoktatási-tanárképzési rendszert, felállíttatta a Postát, támogatta a vasúthálózat erőteljes bővítését,
az Országház, a Kossuth tér és az Operaház megépítését.
Történészek egybehangzó véleménye szerint nem a hibás döntések, hanem Tisza Kálmán „rendszerének és személyének elhasználódása” hozta el a bukást.
A konkrét ok: 1889-ben Ferenc József haderőfejlesztési indítványa súlyosan sértette az ország szuverenitását, és csak módosítással tudta megszavaztatni, ami pedig a királynál számított sértésnek – végül a véderővita körüli balhé úgy megtépázta Tisza tekintélyét, hogy visszavonult.
Egy helyütt azt írják, hogy „az ifjú Tisza Kálmán minisztériumi segédfogalmazóként ugyanolyan, szép leányokért, hölgyekért bolonduló, szemérmesen érzelmes fiatalember volt, mint a korosztályában az szokásos volt, sőt, nemegyszer rímfaragásra adta a fejét.”
Talán a szülői minta miatt is, Tisza Kálmán házassága harmonikus volt,
feleségétől négy gyermeke született, nagy örömben éltek.
Életrajzírói az országház folyosóján vonuló Tisza Kálmánt feltűnő jelenségnek ábrázolják: „Valószínű, hogy 190 cm fölött lehetett. A legszembetűnőbb ez volt rajta, mert általában a »vézna« és »hórihorgas« jelzővel illették, mert ehhez a magassághoz képest sovány is volt. Szigorú, jó szívű, családszerető, puritán ember, konzervatív, kálvinista erkölcsi felfogással.
Jó személyes kapcsolatot alakított ki a család birtokain dolgozó parasztemberekkel.
Puritánsága életvitelében és például öltözködésében is megnyilvánult. Emiatt sokszor volt gúny tárgya. Az ellenzék politikusai és újságírói gyakran támadták a politikáját, vitriolos pamfleteket írtak róla, ilyenkor a személyét sem kímélték.”
„Szerette az adomákat, a jó zamatos magyar kiszólásokat, különösen a magyar paraszt észjárásában találta gyönyörűségét, maga is összeszedett s hordott ilyeneket a folyosóra, de másoktól is szívesen hallgatta” – tudjuk meg róla.
Ady ezt írja Tisza Kálmánról: „Minket vérez csak, minket bánt, akik még élünk s akik még mindig be merjük vallani, hogy nagyon szerettük azt a hideg, kemény, büszke s koporsóba zártáig puritán, tiszta embert, aki a geszti sírboltban fekszik porhüvelyével, de életével a halhatatlan nagyok csarnokában fényeskedik.”
Gerő Andrástól tudjuk, hogy
„Tisza Kálmán két szemüveget viselt. Az egyikben kékes, a másikban barna volt a lencse. A kék színen át hidegebbnek, a barnán át melegebbnek látta a világot. Így voltak ezzel azok is, akik őt nézték.
Szemüvegtől függően volt hidegebb vagy melegebb a tekintete.”
*
Felhasznált irodalom:
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1830-december-16-tisza-kalman-szuletese
https://www.habsburg.org.hu/cikk/az-%C5%91sz-nagy-f%C3%A9rfi
https://mki.gov.hu/hu/hirek-hu/evfordulok-hu/tigrisbol-generalis-tisza-kalman
https://veritasintezet.hu/hu/mindennapi-tortenelem/a-reformatus-tisza-kalman
http://tortenelemcikkek.hu/node/341
Nyitókép: Horowitz Lipót festménye, részlet (1894)
Mindent tudott a tengeri csigákról, amelyeket egy üveges szekrényben tartott a dolgozószobájában. Még egy tudományos alaposságú regényt is írt a csigákról.
Kossuth Lajossal ellentétben Jókai Mór a kiegyezésben látta a nemzet megmaradásának reményét. Az elvi viták ellenére az írófejedelem megható beszédet mondott Kossuth koporsója felett.
Az aradi tizenhárom tagja leszerelt a seregből, számtalan csalódás érte, fájdalmas boldogságban élt. Amikor kellett, visszatért, leckét adott bátorságból, a katonatársai ódákat zengtek róla.
Jókai Mórnak sokáig a nevelt lánya, Jókai Róza volt a nagy kedvence, ám az író időskori kapcsolata miatt véglegesen megromlott a viszonyuk.
„Egy csodás, jó és ártatlan ember volt, finom lelkű, tele gyöngédséggel és érzékenységgel” – írta Mikszáth Jókairól, akire egész életében felnézett.
A videó apropója, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin a következő két hétben Budapesten fog találkozni.
A Ferencváros elnöke szerint ez a nap jó híre.
Azt akarják, hogy nekik legyen, neked meg ne. Ha neked is lesz, akkor ő már nem lesz különleges.
