Minden lélegzetvételében magyar író volt: ilyennek látták az utódok Jókait

Jókai Mór zsinórmérték volt a későbbi korok írói számára. Volt, akire súlyként nehezedett az életműve, más igyekezett szakítani vele. De egy biztos: mindenkire hatással volt, így Márai Sándorra is, aki 1929-ben Megtalálsz virágaid közt címmel írt Jókai életművéről és hatásáról: 

– fogalmazott Márai, aki csupán négyéves volt, mikor Jókai örökre elaludt. Szerinte Jókai életműve 25 év elteltével is eleven, hiszen olvassák a könyveit. Nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel: „Megtanított bennünket írni, kezünkbe adta a hangszert, egy élő, rugalmas, fejlődőképes, tiszta magyar nyelv hangszerét – ma is ezen a hangszeren, amelyen ő tanított meg játszani, keresgéljük a dallamot.”  

Móricz Zsigmond kezdő újságíró volt, mikor Jókai 1904-ben meghalt, a szépreményű kezdő, akit maga Mikszáth Kálmán hívott Az Újság szerkesztőségébe, így emlékezett a nagy elődre a Nyugat hasábjain 1922-ben: „Meghalt, mielőtt találkoztam volna vele. Egyetlen ember, akihez vágytam (…). Az Újság munkatársát el akarták küldeni a ravatalához: megszöktem, elbújtam, s nem mentem. A ház előtt, mint szerelemes a lány ablaka alatt, sírva sokat álldogáltam, aztán elbújtam bánatommal, s temetésre se mentem.” Móricz szerint 

Lenyűgözte írásaiban az élettel szembeni optimizmusa: „Jókai egy egész boldog világ, tele millió alakkal, színnel, ragyogással, naiv és ellenállhatatlan varázzsal.” Gyerekként ő is falta Jókai regényeit, az keltette a fantáziáját, és íróként is általa kereste a hangját. „Jókai a magyar levegő. S kivált író számára, aki az elmúlt században cseperedett fel a magyar glóbuson.” 

JÓKAI, A LEGMAGYARABB ÍRÓ | Jókai és a divat

Jókai, a legmagyarabb író. Ő mesélt a legszebben hazáról, szerelemről, szabadságról, hitről – mindenről, amiről az emberi élet valójában szól. Regényei és írásai szórakoztattak, építették a nemzeti öntudatot, erősítették a hazaszeretetet. A Kertész Imre Intézet, Jókai, a legmagyarabb író címmel készült videósorozatában elképesztő életműve és mesébe illő életútja mentén indulunk filmes sétára, a kétszáz éve született írófejedelem előtt tisztelegve. Jókai és a divat című epizódunkból egyebek között kiderül, hogy Jókait érdekelte-e a divat, valamint, hogy milyen öltözködési mozgalmat indított el egy sétája alkalmával. 

Egy jellemző adat. 1911-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa felmérést készített, arra voltak kíváncsiak, hogy a könyvtárakban kik a legnépszerűbb szerzők. Nos, 

 magasan mindenki fölé nőtt. A második legnépszerűbb szerző 1911-ben Mikszáth Kálmán volt, a harmadik helyre Benedek Elek került, a negyedik pedig Verne Gyula volt a sorban. 

„Amikor az első ibolyakék tintásüvegbe mártottam tollamat, mindenekelőtt Jókai Mór nevét írtam le. 

Mi volt ebben a névben egy kezdő író számára! Ma, amikor ezeket a sorokat – még mindig ibolyakék tintával – írom, az élet alkonyán szomorúan látom, hogy nem voltam méltó erre a tintára” – fogalmazott egy másik korszakos író, Heltai Jenő, már idős korában. Neki megadatott, hogy fiatalemberként többször találkozzon Jókaival, akiért rajongott. Így emlékezett az első alkalomra: „Kezdő újságíró voltam, szédülten ültem le asztalához, alig beszéltem vele. Szavaira sem emlékszem, csak nézésére, kék szemének szelíd és szerető nézésére, amely, mint valami apai cirógatás simogatta meg fiatal fejemet.”

Heltai mellett Babits Mihály is nagy tisztelettel beszélt Jókairól. Számára Jókai regényei jelentették a gyerekkort: „Otthon, ha otthon vagyok, abban a házban, ahol születtem, ahol a nagyapám élt: otthon csak Jókait szerettem olvasni. Ó, gyönyörűsége a könyvben-utazásnak: de édes vagy, otthon!” Babits úgy tartotta, Jókait olvasni röpülő érzés, „úgy fakad fel a mese Jókainál, mint a líra: buzog és árad.” 1904-ben, Jókai halálakor Babits még nem volt ismert az irodalom számára, éppen egyetemre járt, ahol egy bizonyos Kosztolányi Dezső barátja lett. Krúdy Gyula is fejet hajtott Jókai előtt. Őt Jókai természettudományos ismeretei is megragadták. Lenyűgözte, hogy a nagy előd szinte mindent tudott a növényekről, és irigyelte azért, mert szenvedélyes kertész volt. Jókai Mór hosszú évtizedekig a legnépszerűbb író volt itthon, a könyveit sok ezer ember olvasta. A regényeivel életet lehelt a magyar könyvkiadásba. Hatvany Lajos báró, a Nyugat folyóirat mecénása szerint Jókai kedvet adott az olvasáshoz: 

A kor neves írója, Herczeg Ferenc 1914-ben, Jókai halálának tízéves évfordulóján írt emlékező sorokat a Magyar Figyelőben: „Jókai Mór tíz esztendővel ezelőtt meghalt, mi is melléje temettünk valamit magunkból, valamit, ami drága volt nekünk: egy darabot mindannyiunk ifjúságából. (…) Miként az útszéli akácfa, ő is virágokat szórt az emberek fejére, és 

– írta Herczeg Ferenc, aki a népszerű Új Idők főszerkesztője volt évtizedeken át. 

Majd így folytatta: „Hány magyar város van, amelynek háztetőin ma is ott fénylik még Jókai költészetének visszfénye. A mai Budapest házóriásai fölött, a gyári füstben, ott sejtjük Jókai régi Pestjének halványló, melankolikus képét, és van akárhány magyar ember, aki a székely havasokat, a Balatont, a szepesi városokat, a Hortobágyot vagy a Vaskaput csak Jókai szemével tudja meglátni. (…) Minden csepp vérében, minden lélegzetvételében magyar író volt. (…) 

Ha valami új özönvíz elnyelné Magyarországot, Jókai Magyarországa még évszázadokon át folytatná magányos bárkaéletét a világ feje fölött.” Jókai Mór 121 éve hunyt el. Éppen itt az ideje, hogy ne mázsás szoborként tekintsünk rá, a legmagyarabb íróra…

Nyitókép: Jókai Mór portréja. Fotó: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye