„Lelkét, szívét öröklé ő ez anyának”: Jókai és édesanyja kapcsolata

Jókai Mór már idős korában így fogalmazott A leghátulsó pad című írásában édesanyja, Pulay Mária származásáról, mikor szülei házasságáról írt: „Szegény lányt vett el, akinek semmi hozománya nem volt. A hajdani köznemesi családok leányai mind szegények voltak: kelengye, hozomány azokkal nem járt a szülők életében. Szülei maguk is nádas fedelű hajlékban laktak. Voltam benne, emlékszem rá.”

Jókay József 1812-ben vette feleségül Pulay Máriát, és a mélyen vallásos, református pár ötödik gyermekeként született meg 1825 februárjában a kis Móricz. Kiváló jellemzést ad az anyáról az irodalomtörténész Beöthy Zsolt, aki gyakran megfordult a komáromi Jókai-házban. Így írt Jókai édesanyjáról 1905-ben: 

s a Nagymihályi utcai tornácon meghúzódva figyeltem, míg odabenn, rokkája mellett végig dúdolja a zsoltárt. Kék szemei szigorú és éles fénnyel ragyogtak: de ajkáról csakúgy ömlött a szíves tanács, komolykodó tréfa és végtelen mese.” 

Jókay József korai halála után Pulay Márta lépett elő családfővé, és nemcsak a gyermekek nevelése és taníttatása maradt rá, de a családi birtok gondozása is. A gondoskodó anya képét erősíti az a levél is, amelyet Pulay Márta írt Gyenes Mihálynak, a Kecskeméten élő ügyvédnek és erdőfelügyelőnek 1844-ben. A levélben megköszönte, hogy az akkor 19 éves fiát a helyi református főiskolán csak a jóra tanítják: 

Áldott legyen kegyes úri házuk, melyben a nevelés nagy mesterségének tudománya honol! Áldott legyen azon főiskola, melynek nagytiszteletű tanítói az ifjak erkölcsiségét tartják a tudományok drága gyűrűjében a legbecsesebb gyémántnak.”

JÓKAI, A LEGMAGYARABB ÍRÓ |Jókai és a spiritualitás

Jókai, a legmagyarabb író. Ő mesélt a legszebben hazáról, szerelemről, szabadságról, hitről – mindenről, amiről az emberi élet valójában szól. Regényei és írásai szórakoztattak, építették a nemzeti öntudatot, erősítették a hazaszeretetet. A Kertész Imre Intézet Jókai, a legmagyarabb író címmel készült videósorozatában elképesztő életműve és mesébe illő életútja mentén indul filmes sétára, a kétszáz éve született írófejedelem előtt tisztelegve. Jókai és a spiritualitás című epizódjukból egyebek között kiderül, írt-e Jókai a halottidézésről regényeiben, és mi köze az írónak a kor egyik leghíresebb asztaltáncoltató társaságához.

Jókai Mór egész életében nagy tisztelettel beszélt édesanyjáról, és erről tanúskodik az a levél is, amelyet már Pestről írt neki 1846 februárjában. Az udvarias sorok mellett természetesen hétköznapi témák is felmerültek, mint például az, hogy Jókai elfelejtett törölközőt vinni Pestre. 

Petőfi Sándor mellett a szigorú erkölcsi mérce mellett élő édesanya sem pártolta, hogy a fia egy nála idősebb színésznőt, Laborfalvi Rózát vette feleségül 1848-ban, s az ellenérzését nem is hallgatta el. Jókai azonban kiállt az érzései és a döntése mellett, ami komoly feszültséget szült köztük. Később mindketten megbékéltek, erről tanúskodik az a levél is, amelyet 1852 decemberében írt Jókai Mór az édesanyjának: „Kedves anyám! Nagyon sajnálom, hogy darabom előadásán nem lehetett szerencsém kedves anyámhoz, úgy hiszem, a legtisztább örömet érezte volna kedves anyám azon lelkes részvét fölött, mellyel a közönség művemet fogadta. (…) 

Jókai Mór édesanyja négy évvel később, 1856. március 13-án hunyt el. A hír letaglózta az írót. A Pesti Hírlap a következőket írta nekrológjában Jókai édesanyjáról: „Lelkét, szívét öröklé ő ez anyának, kit, míg élt, egy város tisztelt, s midőn meghalt, mindazok gyászolnak, kik Jókai Mór barátai.” A mélyen hívő, gyermekének erős tartást adó asszony képét erősítik Eötvös Károly szavai, aki egy évvel Jókai Mór halála után jegyezte fel gondolatait. Szerinte nem véletlen az sem, hogy Jókai regényeinek hősnőit az édesanyja tulajdonságaival ruházta fel: „Regényeiben és irataiban százszor megemlékezik róla. 

Ahol az anyának végtelen szeretetét, féltő gondját, törhetetlen erélyét, bölcs a takarékos háztartását, vallásos kedélyét és érzés- és gondolkozásbéli fenségét írja le: mindenütt édesanyjáról veszi a mintát.” 

Ugyanígy látta az asszonyt az Új Idők is, a hetilap Jókai halála után festette le az édesanyja képét: „Jókai Mór édesanyja egyszerű, puritán lelkű asszony volt, aki beplántálta fiának szívébe a kötelességtudást, a munka szeretetét, a hitet. Erős karakter volt a maga egyszerűségében, de cseppet sem zsarnoki természetű. 

Az író nővére, Jókai Eszter visszaemlékezéseiben azt hangsúlyozta, nekik, gyermekeknek is tartást adott a hit: „Abban a szobában, melyben Móricz született, tartotta azelőtt néhány buzgó protestáns mindennapi imáját (…). E szobában még akkor is ott lebegett a fogász... (…) A mi szüleink szintén buzgón fönntartották Istennel való társalkodásukat. Az a ház akkor is olyan volt, mint egy templom. Édesanyánk kerekes, pergő rokkája mellett oly szépen énekelte Szent Dávid zsoltárát.” Beszédes a sírfelirat is, amelyet Pulay Mária sírkövére véstek a gyermekei: „Pulay Mária asszonynak nyughelye, mint igaz kereszténynek, gondos anyának emléke gyermekei keblében fennáll.”

Nyitókép: Jókai Mór fiatalkori rajza az édesanyjáról. Fotó: Arcanum/Ország-Világ

Következik: Jókai Mór halála