„A szívekben élt, és oda is temetkezett”: Jókai Mór halála

Jókai Mór és Nagy Bella még 1903 novemberében utazott Nizzába a magyar tél elől. Jól érezték magukat, sokat kirándultak, még a Monte-Carló-i kaszinóban is szerencsét próbáltak. Április 17-én jöttek volna haza vonattal, ám a vasutasok sztrájkja miatt nem tudtak, végül április 25-én érkeztek meg. Jókai jókedvű volt, bár a hidegebb, szelesebb idő nem volt ínyére. A korabeli lapok szerint az egyik kedvencét, marhapörköltet is főzetett ebédre. 

Az orvosok pihenést javasoltak, apró megfázásra gyanakodtak, ám minden rosszra fordult. Korányi Frigyes, a nagy hírű doktor Jókai betegágyánál napokkal később megállapította a tüdőgyulladást. 

A halála előtti napon a lázas Jókainak három álma is volt. Azt álmodta, hogy 800 ezer frankot nyert ruletten Monte-Carlóban, de a pénzt elhagyta, a másik álmában a kedvenc svábhegyi villájára alkudozott, a harmadikban pedig Kun Árpád hegedűművésszel találkozott Nizzában, aki gyönyörűen játszott neki. Jókai Mór az Erzsébet körút 44. számú ház második emeleti lakásában feküdt, az újságírók pedig az emeleten található ügyvédi irodában várakoztak nagy számban. 

A halál okaként tüdő- és mellhártyagyulladást jelöltek meg, amelyet a későbbi boncolás is igazolt. Azt is megállapították, a nagy író szívében az erek elmeszesedtek, ez pedig siettette halálát. Korányi Frigyes az újságíróknak azt is elmondta, valóságos csoda, hogy Jókai ily gyenge szervezettel ilyen sokáig tudott élni és alkotni. 

JÓKAI, A LEGMAGYARABB ÍRÓ |Jókai istenhite

Jókai, a legmagyarabb író. Ő mesélt a legszebben hazáról, szerelemről, szabadságról, hitről – mindenről, amiről az emberi élet valójában szól. Regényei és írásai szórakoztattak, építették a nemzeti öntudatot, erősítették a hazaszeretetet. A Kertész Imre Intézet Jókai, a legmagyarabb író címmel készült videósorozatában elképesztő életműve és mesébe illő életútja mentén indul filmes sétára, a kétszáz éve született írófejedelem előtt tisztelegve. Jókai istenhite című epizódból egyebek között kiderül, hogy bár reformátust nevelésben részesült és élete végéig kálvinistának tartotta magát, miért volt különleges az író istenhite.

Másnap verőfényes, tavaszi reggelre ébredt az ország, és Jókai halálhíre hamar elterjedt. Az emberek az Erzsébet körúti házhoz siettek. Jókait fekete díszmagyarba öltöztették, Róna József szobrász pedig elkészítette a halotti maszkját. A ravatalt a hálószobában állították fel, a feketébe öltöztetett helyiségbe pálmafákat is elhelyeztek. „Fekete díszmagyar ruhába öltöztették, s bezárták vele a koporsóba kedvenc virágait: egy csomó halványpiros rózsát és kék liliomot, melyet a gyászba borult özvegye rakott az ágyra” – írták a lapok. Az első koszorút Arany Lászlóné küldte, mikor pedig elvitték volna Jókai koporsóját, az özvegy, Nagy Bella zokogva a következőket mondta: 

„A költő halálának híre belemarkolt a nemzet szívébe” – fogalmazott Az Újság, és valóban, az egész országban kitűzték a gyászlobogókat a házakra. Arról is döntöttek, hol búcsúzhat el a nemzet a nagy halottjától. Felmerült az Akadémia épülete, más az új Parlamentet javasolta, végül a Nemzeti Múzeum mellett döntöttek.

– írta Az Újság a helyszínválasztás körülményeiről.

„Az óriási néptömeg, mely úgy csapódik össze és örvénylik két oldalról, mint amikor egy fekete hajó után összezáródnak a tenger hullámai” – írta a temető felé tartó ezreket látva egy újságíró. Kossuth Lajos temetése óta nem ereszkedett akkora gyász Budapestre, mint Jókai búcsúztatásánál. Persze sejteni lehetett, 

Hármat le is tartóztattak a Múzeumkertnél: Pál János 14 éves újságárust, Kurucz Mór 25 éves rovott múltú mázolót és Schwarz Dezső 25 éves rovott múltú képkihordót. Egy cukrászinas a Kerepesi temetőhöz közel okozott galibát a vonuló tömegben. Át akart vágni a gyászolók sokaságán, ám megbotlott, és a több liter hófehér tejhab beterítette az embereket. A nagy érdeklődés miatt csak jeggyel lehet bejutni a Múzeumkertbe Jókai Mór ravatalához. Négyezer zöld jegyet nyomtattak, a lépcsőkre viszont már csak kék jeggyel – amelyből 1500 készült – mehettek fel a gyászolók. Ezen kívül még kiadtak 500 barna jegyet a lépcsőcsarnokba és 300 jegyet a díszlépcsőkre.

A sírnál többek mellett Tuba János képviselő búcsúzott Jókai szülővárosa, Komárom nevében: „Életed reggelén Komárom köszöntött az első Isten hozott-tal, illő, hogy Komárom mondja az utolsó Isten hozzád-ot is, midőn pihenni a sírok éjjelébe térsz. (…) 

– szólt a képviselő a komáromiak nevében. Az ifjúság képviseletében Melha Tibor beszélt Jókai koporsója felett: „Nemzetnek bánata csak halhatatlanok osztályrésze lehet, mert akit gazdag és szegény, öreg és ifjú egyformán temet, az a szívekben élt, és oda is temetkezett.” Miközben óvatosan a sírgödörbe eresztették a nagy író koporsóját, Csóka Józsi és cigányzenekara játszott fájdalmasan és méltóságteljesen. Jókai Mór sírjára összesen 329 nagy méretű koszorút szállítottak. Ott volt Nagy Bella koszorúja is, rajta pedig a felirat: 

A neves újságíró, Ábrányi Emil a következőket írta nekrológjában: „Az, amit Jókai a levert szabadságharc után költői géniuszával cselekedett, az egy második honfoglalás volt. 

Eötvös Károly, a közismert politikus, ügyvéd és író a Pesti Hírlap május 6-án megjelent számában búcsúzott Jókai Mórtól. „Azt a nemzetet, mely Jókai Mórt szülhette, még nagy és dicső munkára hívja a Gondviselés.” Nem tévedett…

Nyitókép: Jókai Mór a halottas ágyán. Fotó: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye

Következik: Jókai Mór emlékezete