A magyar történelem nagy alakjának uralkodását Erdélyben és Lengyelországban is a múlt aranylapjai közé sorolhatjuk. Most Horn Ildikó történész segítségével mutatjuk be a filmsorozatba kívánkozó, izgalmas korszakot, és annak katonai-politikai lángelméjét, Báthory Istvánt.
Napra pontosan
450 éve, 1575. december 14-én választották lengyel királlyá Báthory István erdélyi fejedelmet.
Az évforduló kapcsán a téma legkiválóbb szakértőjét, az ELTE egyetemi tanárát, Horn Ildikó történészt kérdeztük a korszakról és Báthory személyéről.
*
Báthory István erdélyi uralmát (1571-1586) sokan a fejedelemség első virágkorának tartják. Ez a megállapítás megállja a helyét? Mit „adott” Erdélynek Báthory?
Igen, teljes mértékben. Az ő személyéhez köthető az Erdélyi Fejedelemség tényleges megszületése.
Az előző harminc évben ugyanis a Szulejmán szultán parancsára létrejött új „ország” rendkívül képlékeny volt:
nem volt sem neve, sem nemzetközi elismertsége, sem elfogadott államformája, határai folyamatosan változtak. Báthory nem hajtotta végre az elődje által kötött speyeri egyezményt, amely ezeket a kérdéseket rendezte volna, mert az az országnak alapvetően kedvezőtlen volt, és magukra zúdították volna vele az Oszmán Birodalom haragját. Ügyes politizálással, a Habsburgoknak tett gesztusokkal mégis sikerült megőriznie a szerződés nyújtotta előnyöket: a Magyar Királysággal való békét, a garantált határokat és az állam nemzetközileg elismert státuszát.
Hogyan látott Báthory munkához?
A rá jellemző
gyorsasággal és hatékonysággal alakította ki uralmi rendszerét.
Jelentősen megfiatalította az országot kormányzó politikusgárdát, amelybe kimagasló műveltségű, hivatalnokokat és tapasztalt katonai vezetőket is bevont. A belpolitikai konszolidáció fontos eleme volt a székelység helyzetének, valamint a nagy vitákat és nyugtalanságot kiváltó vallási kérdéseknek a rendezése. Arra törekedett, hogy a törvényben elismert irányzatok szilárd felekezeti keretek között egyházzá szerveződjenek. Megfékezte a szentháromság-tagadó gondolatok terjesztését és minden további radikális hitújítást. Vallás-és oktatáspolitikájának köszönhetően
Erdélyben a század utolsó harmadára a művelődés aranykora köszöntött be.
Az eladományozott kincstári birtokok visszavételével, a só- és nemesfém bányák gondosabb kezelésével, valamint egyes árucikkek fejedelmi monopóliummá tételével
Báthory jelentősen megnövelte a bevételeit.
Diplomáciája elsősorban arra irányult, hogy megtörje az ország nemzetközi elszigeteltségét, és ellensúlyozni tudja az oszmán befolyást, anélkül, hogy engedne a Habsburg integráló törekvéseknek. Később,
lengyel királysága alatt a fejedelemség valóban kilépett az ütközőzóna szerepből.
Báthory személyes tekintélye és a krakkói udvarán keresztül kiépülő kapcsolati háló Erdély nemzetközi súlyát is megnövelte.
Ezt is ajánljuk a témában
A történész szerint a fejedelem hozott egymásnak ellentmondó döntéseket, de mindig a realitásokhoz alkalmazkodva: képes volt nagyívű terveiről lemondani, ám az adott körülményeket országa számára maximálisan kihasználni.
Hogyan jutott a lengyel koronához?
Báthory Istvánt 1575 december 14-én választották a lengyel-litván rendek királyukká, megkoronázására 1576. május 1-jén került sor Krakkóban. Nem is gondolnánk, hogy milyen
rendkívül fordulatos és izgalmas események
vezettek ezekhez a száraz tényekhez: Báthory úgy lett lengyel király, hogy a döntő voksoláson mindössze fél szavazatot kapott.
Hogyhogy?
Mindez egyértelműen a lengyel királyválasztás sajátosan kialakított rendjével magyarázható. A királyválasztásokra nem dolgoztak ki forgatókönyvet, mert úgy gondolták, hogy a kötöttségek a választás szabadságát veszélyeztetnék. A választáson elvileg az ország minden egyes nemesének joga volt részt venni, és mindenki szavazata, legyen akár mágnás, akár föld nélküli kisnemes, ugyanannyit ért. A választásra a nemesség mindig nagy létszámban érkezett, ezért a gyűlést Varsó mellett egy mezőn tartották. Itt táboroztak a nemesi résztvevők, akik a vajdaságok szerint rendeződve verték fel a sátraikat. Természetesen
mindenki felfegyverkezve érkezett,
és mivel a gyűlés mindig súlyos ellentétek, felfokozott indulatok és egymást becsmérlő ordítozások, valamint jelentős sörfogyasztás közt zajlott, a választást lövöldözés, több véres incidens és párbaj szakította meg. Többször előfordult, hogy valamelyik párt képviselői, az életüket féltve, végül Varsó falai közé menekültek.
A királyt az előzetesen megnevezett jelöltek közül választották. Jelölt bárki lehetett, akit az ország bármelyik nemese meghívott a trónra, és aki a felkérést elfogadta. Ennek következtében akár húsz–huszonöt név is forgott egyszerre a lehetséges jelöltek között. Báthoryt régi ismerősei, a Zborowski fivérek hívták, de mellette más jelölteket is támogattak.
Az 1575 májusában tartott országgyűlésen azonban Báthory mégsem szerepelt a hivatalos jelöltek között. Noha a teljesen esélytelenek közé tartozott,
a szintén érdekelt bécsi udvar, mint minden más riválisát, őt is igyekezett ellehetetleníteni.
Erre a korábbi riválisát, a bécsi emigrációba kényszerült Bekes Gáspárt használták fel, aki a császár támogatásával csapatokat toborzott Magyarországon, és 1575 júniusában Erdélyre tört. A vállalkozás azonban csúfos kudarcba fulladt,
a fejedelem legyőzte Bekes hadait.
Sikerét lengyel hívei olyan ügyesen aknázták ki, hogy a novemberi újabb fordulóban már ismét számba vették. A szavazás nem járt eredménnyel,
Báthory pedig csúfosan leszerepelt:
mindössze az egyik Zborowski voksolt rá, megosztva szavazatát közte és a ferrarai herceg között. Ezzel IV. Iván orosz cárt és a titkos házassága miatt kihulló Habsburg Ferdinánd főherceget tudta csak megelőzni, miközben még Jagelló Anna is, aki nem szerepelt a jelöltek között, begyűjtött két szavazatot.
Ez olyan, mint egy film forgatókönyve. Hogyan lett Báthory lengyel király a semmiből?
A következő napok éles hangú egyeztetései nem vezettek kompromisszumhoz, sőt kis híján fegyverrel mentek egymásnak a pártok. A szenátus végül Varsóba menekült, és december 12-én Miksa császárt kiáltotta ki lengyel királynak. A választómezőn maradt nemesség törvényellenesnek nyilvánította a döntést, és saját királyt akartak választani, de továbbra sem tudtak dönteni.
Ekkor
a krakkói vajda felvetette, hogy ne nevekben, hanem kritériumokban gondolkodjanak: a jelölt legyen sikeres hadvezér, bírja a szultán támogatását, ugyanakkor ne legyen Miksa szövetségese,
sőt, ha kell, vállalja a császárral a konfliktust. Legyen nőtlen is, hogy feleségül vehesse Jagelló Annát, a nagy dinasztia egyik utolsó tagját. Ennek a feltételrendszernek a jelöltek közül egyedül Báthory István felelt meg, és a korábban teljesen esélytelen erdélyi fejedelemnek pillanatokon belül jókora tábora kerekedett.
1575 december 14-én a nemesség királyukká választotta Báthory Istvánt és leendő feleségét, Jagelló Annát. A közel kétéves interregnum elvben véget ért, de a küzdelem nem zárult le, mert az országnak két királya is volt, bár a törvény betűje szerint egyik döntést sem lehetett érvényesnek tekinteni.
Báthory viszont nagyon gyorsan és sokkal eredményesebben reagált a választásra, mint a vérig sértődött Miksa császár,
így 1576. május 1-jén az ő és Anna koronázása ment végbe.
Milyen sikereket ért el Báthory a Lengyel–Litván Unió trónján?
Báthory legnagyobb sikerének általában a livóniai hadjáratait tartják, amelynek során legyőzte IV. (Rettegett) Iván orosz cárt.
A külpolitikai és hadi sikereket egy páratlan gyorsasággal, mindössze másfél év alatt végrehajtott belső konszolidációs folyamat alapozta meg.
Báthory reformjai alapjaiban alakították át az igazságszolgáltatást, a hadügyeket és megnövelték a pénzügyi mozgásterét. Létrehozta a modern gyalogságot, megindult a lovasság korszerűsítése és a tüzérség megszervezése is. Mivel saját maga is rendkívül képzett és naprakész volt ezen a téren,
számos kortársa, köztük Iván cár is úgy hitte, hogy személyesen ő találta fel a tüzérsége által használt, a térségben addig ismeretlen gránátokat,
gyújtó- és vetőbombákat.
Miért éppen Livónia?
Livónia, amelynek a visszafoglalásáért Báthory 1579-ben háborút indított, nagyjából a mai Észtországot és Lettországot felölelő területet jelentette.
Értékét gazdasági fejlettsége, az egész évben hajózható kikötők, a borostyán és az Európa faéhségét csillapító hatalmas erdőségek adták.
A Balti-tengeri kijáratért küzdő
cár az ekkor már húsz éve zajló háborúban teljes nyerésre állt.
Báthorynak az orosz túlerő mellett az éghajlat és a terep nehézségeit kellett leküzdeni. Télen az extrém hideg és fagy, olvadás után pedig a mocsárrá váló talaj akadályozta az előrejutást.
Báthory tehát megint hendikeppel indult. Hogyan győzte le mégis Rettegett Ivánt?
Az orosz létszámfölényt képzettebb, kézi lőfegyverekkel és ágyúkkal felszerelt korszerű seregével, illetve
egy sor haditechnikai újítás
alkalmazásával egyenlítette ki. A terepviszonyok leküzdésére szállítható mobilhidakat alkalmazott, illetve az elfoglalt várak körül azonnal megkezdte a minden évszakban járható fa utak építtetését.
A siker másik összetevője
a jól megválasztott taktika
volt. Báthory seregei a cár területére is behatolva azokat a várakat vették ostrom alá, amelyek a Livónia és Oroszország közti összeköttetést biztosították. Ezzel nemcsak a felmentősereg és az utánpótlás érkezését akadályozták meg, hanem saját országának védelmére kényszerítette IV. Ivánt. Az 1579 és 1581 között indított három nagy hadjárat teljes sikert hozott: Livónia visszatért a lengyel-litván államhoz. A cár kizáródott a balti kereskedelemből, így a térségben az orosz hegemónia kiépítése több mint száz évvel később következett be.
Milyen következményekkel jártak a király páratlan sikerei?
Eredményeinek köszönhetően Báthory a maga oldalára tudta állítani a korábban a Habsburgok lengyel királyságát támogató XIII. Gergelyt, majd V. Sixtus pápát is, akik igyekeztek őt és országait bevonni a régóta tervezett törökellenes nemzetközi ligába. Emellett
Erdély nemzetközi súlya és mozgástere is megnövekedett.
A livóniai háborúkhoz Erdélyből toborzott katonáknak köszönhetően létrejött egy tapasztalt, harcedzett katonaréteg, amely a tizenöt éves háború (1591-1606) idején kulcsszereplővé vált.
A krakkói udvar a magyar és erdélyi fiatal nemesek számára tanulóiskolaként is működött,
és hozzájárult egy nyitottabb világlátású, idegen nyelveket beszélő, politikai és kulturális tapasztalatokkal rendelkező nemzedék felnövekedéséhez. A lengyel kapcsolat a kereskedelemben is éreztette hatását: megélénkült az erdélyi áruforgalom, és megnyílt az északi piacokhoz vezető út.
Mi volt Báthory István politikai víziója?
Erdélyi fejedelemként egy, a térségben meghatározó államot akart létrehozni, amely jelentős nemzetközi kapcsolatokkal bír, és
ügyesen egyensúlyoz a létét meghatározó két nagyhatalom között.
Belpolitikája békés és kiegyensúlyozott, a hangsúly az anyagi és szellemi fejlődésen van. Ennek érdekében iskolákat alapított, és tervezte egy egyetem létrehozását is.
Fontos célja volt saját vallásának, az 1566-ban Erdélyben betiltott római katolikus egyháznak a rehabilitációja és egyenjogúsítása, amelyhez a jezsuita rend segítségét vette igénybe. Távlati vízió szerint az egész ország békés úton fokozatosan visszatért volna a katolikus vallásra.
Lengyel királyként milyen célokat tűzött ki maga elé?
Egy centralizált kormányzatú, erős és korszerű hadsereggel rendelkező, jelentős
nagyhatalmat akart kiépíteni, amely alkalmas lesz arra, hogy kedvező feltételek esetén, erős európai szövetségrendszerben az Oszmán Birodalom ellen forduljon.
A livóniai háború sikerei után, élete utolsó évében nagyszabású elképzeléseihez kérte V. Sixtus pápa támogatását. Mivel Iván halála után
az orosz bojárok egy csoportja meghívta a cári trónra,
Báthory azt tervezte, hogy három éven belül elfoglalja Moszkvát, majd az oroszokat és a kaukázusi népeket zászlója alá állítva, a lengyel-litván állam s az erdélyi fejedelemség élén, más keresztény országokkal szövetségben
az oszmán birodalom ellen fordítja minden erejét.
Hogy ezekből a tervekből bármi is valóra váljon, már nem jutott idő. A király egy jól sikerült vadászat után néhány nappal váratlanul rosszul lett, kómába esett, és 1586. december 12-én meghalt.
Miért nem sikerülhetett megvalósítania Báthorynak Lengyelország, Magyarország és Erdély államszövetségét, amely egyaránt szolgálhatta volna a Habsburgok és a török visszaszorítását?
Azért, mert ezt maga Báthory sem tűzte ki céljául. A Magyar Királyságnak megválasztott legitim uralkodója volt II. Miksa, majd II. Rudolf császár személyében. Báthorynak
csak akkor lett volna érdeke és reális esélye harcba szállni a magyar koronáért, ha a Habsburg dinasztia még az ő életében fiágon kihalt volna.
Az 1580-as évek elején, amikor II. Rudolf súlyos szifiliszben szenvedett és sokan a halálát jósolták, néhány magyar arisztokrata valóban felvetette, hogy Báthoryt kéne megválasztani majd a következő királynak, de nem kaptak bíztatást. A király tudta, hogy Rudolf esetleges halálával az öccseivel kellett volna megküzdenie a magyar trónért. Ebben az esetben azonnal szembe került volna a Vatikánnal, amely a legfőbb támasza és diplomáciai partnere volt, valamint anyagilag is komoly támogatást nyújtott számára.
Szintén ellenségesen viszonyultak volna hozzá a továbbra is Habsburg irányítás alatt maradó osztrák örökös tartományok és a Német-római Birodalom, amelyek a magyar védelmi vonal finanszírozásában oroszlánrészt vállaltak. Ugyanakkor a szultán a Szapolyai János kori szituáció visszaállítását, azaz hűbéresküt követelt volna Báthorytól. Természetesen,
ha reális lehetőség kínálkozott volna, megragadta volna,
ezért is törekedett magyarországi rokoni és politikai kapcsolatainak a szélesítésére.
Ezt is ajánljuk a témában
„Bízom abban, hogy a nehézségek ellenére is a magyar-lengyel barátság működőképes marad.” Bagi Dániel történésszel, polonistával beszélgettünk az elmúlt ezer év változatos magyar-lengyel kapcsolatrendszereiről!
Báthory uralkodását Erdélyben és Lengyelországban is a történelem aranylapjai közé sorolhatjuk. Mit tudott Báthory, amit más nem? A külső feltételek alakultak kedvezően, vagy a fejedelem személyiségében kereshetjük sikerei titkát?
A kettő mindig együtt jár. Báthory sikereit számos más tényező mellett valóban a személyisége és következetesen kialakított munkamódszerei eredményezték. Azok közé a koronás fők közé tartozott, akiknek megingathatatlan küldetéstudatuk, határozott vezetési koncepciójuk és gondosan megkomponált uralkodói személyiségük volt.
Szüntelenül képezte magát, a történelmi, filozófiai, hadtudományi és tudományos kérdések is érdekelték. Elképesztő volt a munkamorálja
és a munkabírása, noha fiatal kora óta számos egészségi problémával küzdött.
A király határozott elvek szerint élő,
közvetlen, egyenes természet volt, elvárásait és véleményét mindig világosan kifejtette. Munkamódszerei szinte teljesen rokoníthatóak a mai modern üzleti világ sikerstratégiájával.
Ha egy tervet meg akart valósítani, első lépés a tények reális felmérése volt, majd pontosan megfogalmazta az elérendő célt. Ezután széles körű „kutatómunka” kezdődött, egyrészt a történelemben kerestetett hasonló szituációkat, másrészt igyekezett a problémára vonatkozó minden adatot összegyűjteni.
Az információk birtokában a legapróbb részleteket is kidolgozva megtervezte a célhoz vezető utat.
A kockázatokat nem kerülte, de a reményekre és feltételezésekre épülő megoldásokat igyekezett kizárni. Végül nagy következetességgel és önfegyelemmel megpróbált végig menni a kijelölt úton.
Sikereinek fontos tényezője volt, hogy
gondosan és jó érzékkel választotta ki munkatársait.
Báthorynak mindig volt egy fő bizalmasa, akivel mindent meg tudott beszélni. Fejedelemsége idején Kristóf bátyja, Lengyelországban kancellárja, Jan Zamoyski töltötte be ezt a szerepet. Báthory fejedelemként, majd királyként is az adminisztráció fontos posztjaira elsősorban Padovában végzett, addig inkább tudósként elkönyvelt embereket nevezett ki. Emellett minden tervéhez kiválasztott egy-két specialistát, akiknek tanácsaira, és operatív közreműködésükre egyaránt építhetett.
Nyitókép: Báthory István, ifj. Andreas Riehl portréja, kb. 1600
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
Az ukrán hírszerzés szerint a telepítés Európára nehezedő nyomást szolgálna.
Az ukrán miniszterelnök áttörésként üdvözölte a lépést.
Még mindig nem tudtak kiigazodni az orosz elnökön.
A változás minden új sorkatonára vonatkozik.
A Moldova keleti peremén több mint harminc éve létező orosz szeparatista területen ma is érvényes a mondás: vagy megszoksz, vagy megszöksz. Boris Kálnoky írása.
A nyugati kormányok pánikban kapkodnak, miközben a szakértők szerint egyedül a magyar családpolitika mutatott fel érdemi eredményeket – a tét az európai civilizáció túlélése.
Az Újpest közleményt adott ki a fejsérülést szenvedő játékosa állapotáról.
