Kis Károly kiváló hadvezér és művelt ember volt, de Nagy Lajos felesége nehezen viselte, hogy nem uralkodhatott tovább a lánya nevében. A brutális gyilkosságról érzékletes leírás maradt ránk.
Napra pontosan 640 éve, 1385. december 31-én, az év utolsó napján koronázták meg az Anjou-házbeli II. Károlyt (született: 1345, meghalt: 1386), akit alacsony termete miatt Kis Károlynak is neveztek, és akinek magyarországi szerepvállalása a lehető legcsúnyább véget ért. A korabeli források szerint Károly „rőt hajú, csinos külsejű, nyugodt beszédű és járású” ember volt, aki tudós férfiakkal társalgott, vagyis a tehetséges hadvezér egyben intellektuelnek is számított, de hiába:
39 trónon töltött napjával a magyar történelem legrövidebb ideig uralkodó királya lett,
legyilkolásával pedig Magyarország polgárháborús állapotba süllyedt, amiből majd Zsigmond király vezeti ki az államot.
Ezt is ajánljuk a témában
Ötven évig volt Magyarország királya, közben német-római császárrá emelkedett, és az oszmánok előretörését is feltartóztatta. A kissé elfeledett Zsigmond igazán nagy egyénisége volt a magyar és az európai történelemnek. Skorka Renáta történészt kérdeztük.
Károly az Anjouk egyik ágából származott, apja Johanna nápolyi királynő börtönében fejezte be életét –
Károlyt furcsa „karmája” újra meg újra a hatalmaskodó női szereplők útjába sodorta:
nyolcesztendősen apja gyilkosának a gyámsága alá került.
Szerencséjére 1365 után távoli rokona, az aktuális magyar király, Nagy Lajos fogadta udvarába, akinek még nem volt örököse. Lajos hamar megkedvelte Károlyt, akit bizalma jeléül Horvátország és Dalmácia kormányzásával bízott meg, vagy éppen őt küldte nagykövetként Velencébe.
Történt, hogy Johanna nápolyi királynő egyszer csak az avignoni ellenpápához pártolt hűbérurával, a „valódi” pápával, VI. Orbánnal szemben, így példátlan lehetőség nyílt Károly előtt: a pápa őt hívta meg az ország trónjára, amiben Nagy Lajos király is támogatta, de cserében megeskette gyámfiát, hogy a magyar koronára nem tart majd igényt. Miután ez megtörtént, komoly magyar haderő indult Kis Károly uralmának biztosítására, aki nápolyi koronát kapott, és
apja gyilkosát, Johannát is megölette a háború után.
Igen ám, de Johanna örökösöket jelölt ki a halála előtt, akik Károlyra rontottak. Mivel Nagy Lajos időközben meghalt (1382), Erzsébet özvegy anyakirályné és Mária is küldött segédcsapatokat Nápolyba, Károly megsegítésére – hiszen Károly ekkor még „immunisnak” tűnt a magyar trón iránt.
Ekkor, csak hogy semmi ne legyen egyszerű, Kis Károlynak újabb nehézségei támadtak, mivel maga a pápa ijedt meg Nápoly megerősödésétől: gyorsan ki is közösítette a királyt és annak egész családját.
1384-ben eljött az idő, hogy a bonyolult még bonyolultabb legyen: Károly „a magyarországi eseményekbe is belesodródott”. A vele szimpatizáló délvidéki főurak tőle reméltek támogatást a „nőuralommal”, Erzsébettel és lányával, Máriával szemben. Károly visszatért, és örökre itt ragadt.
Mivel az erőviszonyok időközben megváltoztak, Nagy Lajos leánya – és felesége – lemondott örökségéről, és Károly fejére került a Szent Korona. Az előjelek nem voltak biztatóak: egyrészt
az új király mindkét pápával hadban állt, másrészt Mária jegyben járt Luxemburgi Zsigmonddal,
akinek a rokonai fegyveres hatalomátvételre készültek, és Károly nem tudta „elnyerni” a 14-15 éves Mária kezét a saját 9-10 éves fia számára – pedig szerette volna.
A források arról tanúskodnak, hogy Károly, Erzsébettel ellentétben a bizalomra és az együttműködésre törekedett. Gyakran találkozott a királynőkkel, Máriát sem zárta ki a hatalomból, a nők nemhogy tájékozódhattak az állam ügyeiről, Mária az ügyintézésben személyesen részt vett. Károly a merénylet napján, 1386. február 7-én is Erzsébetnél volt audienciában.
A Thuróczy-krónikából tudjuk:
„Eközben Erzsébet királyné a jómód magas csúcsáról letaszítva fojtogató keserűséggel gyötrődik,
és a frissen elveszített méltóságra vágyakozva meg a bosszúállás dühétől égve burkolt csellel igyekezett visszaszerezni a titkos fondorlattal elvett országot.”
A fegyveres hátteret Garai Miklós nádor biztosította, jelen volt a pécsi püspök és az országbíró is, de az elkövetők nem ők voltak, hanem a pohárnokmester, Forgách Balázs – ő Gimes várát kapta „vérdíj” gyanánt.
A krónika leírása szerint Forgách a következőképpen cselekedett:
„A jelre Forgács kirántotta palástja alól menten vértől bíborló kardját s a királyra villantotta; teljes erejéből súlyos csapást mért a fejére, nyomorúságos sebet ejtett rajta, középen átvágta szemöldökét és szemét. Elvégezve gaztettét, kirohant a teremből, véres kardjával utat nyitott az olaszok közt, akik felocsúdva, mindenfelől nagy lármával futottak össze; átvágta magát a nádori csapatokig.”
Aztán:
„Károly király nem roskadt le súlyos sebében: de felugrott szerencsétlen ültőhelyéből s ingatag léptekkel, támolyogva kiment; a padozaton hosszú vértócsa mutatta nyomát; ilyen állapotban ért szobájába, ahonnan még épségben távozott.”
Károly túlélte a csapásokat, sebesülten vonszolta magát a szobájába. Teljesen egyértelmű, hogy a király olasz testőrsége kritikán aluli teljesítményt nyújtott: Garaiék gond nélkül betörtek az uralkodó lakosztályába, és Visegrádra hurcolták, ahol február 24-én meghalt.
Vagy megfojtották, vagy borzalmas sebeire szórtak mérget a beszámolók szerint.
Mivel Károlyt a pápa korábban kiközösítette, bárki büntetlenül megölhette, ez adhatott „morális alapot” a bestiális vérontáshoz – emiatt a végtisztességet sem kapta meg.
Belháború indult. Az elkövetők végül meglakoltak: Garai Miklóst és Forgách Balázst a Délvidéken kitört lázadás során felkoncolták a királygyilkosságért. Luxemburgi Zsigmond 1387-ben foglalhatta el a trónt, és a magyar történelem egyik legnagyobb alakjává vált.
Nyitókép: II. Károly portréja a Thúróczy-krónikában
*
Felhasznált irodalom:
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1385-december-31-kis-karoly-koronazasa
https://mult-kor.hu/biztosra-mentek-ii-karoly-magyar-kiraly-merenyloi-20220207
Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, 1982
Engel Pál, Kristó Gyula, Kubinyi András. Magyarország története 1301 – 1526. Osiris Kiadó – Budapest (1998)
Wikipédia
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
Az ukrán titkosszolgálatokra gyanakodnak.
Az ügyészség szerint azonban nem hibáztak.
Levelet írt a börtönből F. János.
Az elkövető korábban súlyos drogfüggőséggel küzdött.
A magyar történelem nagy alakjának uralkodását Erdélyben és Lengyelországban is a múlt aranylapjai közé sorolhatjuk. Most Horn Ildikó történész segítségével mutatjuk be az izgalmas korszakot.
Nagyon szervezkednek a britek és a franciák.
„Szégyen, hogy nem búcsúztathatunk el úgy, ahogyan megérdemelnéd.”
