Az 1825 után induló reformmozgalomnak kettős célja volt: felzárkóztatni az országot Európa nyugati részéhez – modernizálni a gazdaságot, infrastruktúrát, jogrendszert – és megvédeni a nemzeti érdekeket a birodalmon belül nyelvi-kulturális téren és gazdasági önállóságban.
A közvélekedés szerint kétszáz éve, 1825 őszén a pozsonyi országgyűlésen volt a reformkor zászlóbontása. Hazánk e fénykora előtt tisztelegve Heil Kristóf Mihály történész, jogtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédje segítségével adunk átfogó képet a korszak küzdelmeiről, lehetőségeiről és valóságáról.
Az 1820-as évektől kibontakozó reformkor az évszázados társadalmi, gazdasági és politikai rendszerek átalakításának, pontosabban az átalakítás előkészítésének az időszaka – szögezi le a kutató.
A rendi struktúra meghatározta a politikai mozgásteret;
ez a késő Árpád-korban és az azt követő időben működőképesnek bizonyult, ám évszázadokkal később gúzsba kötötte az országot.
„A megoldást a teljes szisztéma gyökeres átformálása jelenthette. A század közepére a tevékeny reformnemzedék programja, az elmaradott jogintézmények fejlesztése és a társadalomszerkezet változtatása egységes, szerves programmá állt össze, és ezeket 1848-ban, a polgári átalakulást megvalósító áprilisi törvénycsomagban kodifikálták. A reformnemzedék színre lépése időben könnyen azonosítható, de a változások korának kezdeti mozzanatát már sokkal nehezebben ragadhatjuk meg” – fejti ki a történész.
A felvilágosodás évszázadában az uralkodók ismételten kísérletet tettek a birodalom és a Magyar Királyság átalakítására, megreformálására. Bár a reformkor a 18. század végi felvilágosodásban gyökeredzett, a modern polgári állam csak a 19. század derekán jöhetett létre – évszázados rendi struktúra lebontásáról és új szerkezet kialakításáról beszélhetünk a liberális nemesi mozgalom munkájának eredményeként.
Kossuth Lajossal ellentétben Jókai Mór a kiegyezésben látta a nemzet megmaradásának reményét. Az elvi viták ellenére az írófejedelem megható beszédet mondott Kossuth koporsója felett.
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
Eközben az ellenzék mesterien fokozza az elégedetlenséget, lassan belesodorva az ország egy részét a múlt századi dicstelen tanácsköztársasági létállapotba. Kiss Antal írása.
Magyar Péter lelkes rajongói szerint Kapu Tibor a Tisza elnökétől idézett, de hatalmasat tévedtek.
Herman Ottó tiszteletére és emléke megidézésére a Polgári karakter egyik képviselői beszédéből idéz egy részletet.
Egyre nagyobb az érdeklődés a Digitális Polgári Körök iránt, Kecskeméten is telt ház várja a miniszterelnököt.
A Legfelsőbb Bíróság az automatikus születési állampolgárság eltörléséről dönthet – a tét óriási.
A finn professzor szerint a magyar miniszterelnök képes egyedül józanul gondolkodni.
